A lekérdezés (idõgép) napja: 1999.01.13.

1996. évi LIV. törvény

az erdõrõl és az erdõ védelmérõl

Az erdõ a szárazföld legösszetettebb természeti (ökológiai) rendszere, amelynek léte a környezetre gyakorolt hatásaiból eredõen az egészséges emberi élet egyik alapvetõ feltétele.
Az erdõ a termõtalaj, a légkör és a klíma védelmében, a vizek mennyiségének és minõségének szabályozásában betöltött meghatározó szerepe mellett
- meghatározza a táj jellegét, szebbé teszi a környezetet,
- testi, lelki felüdülést ad,
- õrzi az élõvilág fajgazdagságát,
- megújítható természeti erõforrásként a környezeti állapot folyamatos javítása mellett nyersanyagot, energiahordozót és élelmet termel.
Erdeink jelenlegi területe, állapota több évszázados emberi tevékenység során alakult ki. Területi széttagoltságuk és a rájuk ható környezeti ártalmak miatt az erdei életközösségek nélkülözhetetlen fennmaradására, védõhatására és termékeire (hozamaira) csak akkor számíthatunk, ha szakszerûen kezeljük és megóvjuk a károsító hatásoktól, a túlzott használattól és igénybevételtõl, biztosítjuk növény- és állatvilágának sokféleségét és megfelelõ összhangját, az erdei életközösség dinamikus és természetes egységét.
Az erdõ fenntartása és védelme az egész társadalom érdeke, jóléti szolgáltatásai minden embert megilletnek, ezért az erdõvel csak a közérdekkel összhangban szabályozott módon lehet gazdálkodni.
Mindezekre figyelemmel az Országgyûlés a következõ törvényt alkotja:

A kihirdetés napja: 1996. július 3.

I. Fejezet 
BEVEZETÕ RENDELKEZÉSEK 
A törvény célja és alapelvei

1.§ E törvény célja:
a) annak elõsegítése, hogy az erdõ, mint a természeti tényezõktõl és az emberi beavatkozásoktól függõ életközösség és élõhely, a természeti környezet nélkülözhetetlen része, és egyben mint megújuló természeti erõforrás, folyamatosan fennmaradjon és gyarapodjon,
b) azoknak a kereteknek a meghatározása, amelyekben a fenti célok együttesen megvalósulhatnak, továbbá
c) az erdõvagyon hosszú távon való fennmaradásának és a tulajdonosi, valamint a gazdálkodói érdek közötti összhang megteremtésének biztosítása.
2.§ (1) Az erdõt olyan módon és ütemben lehet használni, igénybe venni, hogy a gazdálkodási lehetõségek a jövõ nemzedékei számára is fennmaradjanak, [a továbbiakban: tartamos (fenntartható) erdõgazdálkodás], úgy, hogy az erdõ megõrizze biológiai sokféleségét, természetközeliségét, termõképességét, felújuló képességét, életképességét, továbbá megfeleljen a társadalmi igényekkel összhangban levõ védelmi és gazdasági követelményeknek, betöltse természet- és környezetvédelmi, egészségügyi-szociális, turisztikai, valamint oktatási és kutatási célokat szolgáló szerepét.
(2) E törvény rendelkezéseit a természet védelmére, a termõföld védelmére, a talajvédelemre, a növényvédelemre, valamint a vadászati jog gyakorlására, hasznosítására vonatkozó külön jogszabályok rendelkezéseivel összhangban kell alkalmazni.
(3) Védett természeti területen lévõ erdõ esetén e törvény rendelkezéseit a természet védelmérõl szóló törvényben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
(4) Az állami tulajdonban levõ és a kincstári vagyon részét képezõ erdõ esetében e törvény rendelkezéseit az államháztartási törvénynek a kincstári vagyon kezelésére vonatkozó rendelkezéseivel együtt kell alkalmazni.
3.§ (1) Az állam a nemzeti erdõvagyon gyarapítása és egyben a környezet állapotának javítása érdekében támogatja az új erdõ telepítését, a meglévõ erdõ fenntartását és védelmét.
(2) Az állam az (1) bekezdés szerinti feladatainak ellátásáról a tulajdonában lévõ erdõk esetében a külön jogszabályban meghatározottak szerint, a közérdek fokozottabb érvényesítésével gondoskodik.
(3) A közérdeknek az erdõgazdálkodásban való érvényesítése érdekében az állam az e törvényben írt feladatok ellátására alkalmas intézményrendszert mûködtet.
(4) Az erdõgazdálkodási tevékenység szakszerûségének biztosítása érdekében az állam támogatja az erdõtulajdonosok társult erdõgazdálkodási tevékenységét.

A törvény hatálya

4.§ (1) E törvény hatálya kiterjed:
a) az erdõre, annak élõ és élettelen alkotóelemeire, területére és a vele természetben összefüggõ, az erdei életközösség fennmaradását, és az erdõgazdálkodási tevékenységet közvetlenül szolgáló, továbbá az e törvény alapján idõlegesen igénybe vett földterületre;
b) a külterületen található fára, fasorra, facsoportra és fás legelõre (a továbbiakban együtt: fásítás);
c) az erdõgazdálkodási tevékenységet közvetlenül szolgáló helyhez kötött létesítményre (a továbbiakban: erdészeti létesítmény).
(2) E törvény hatálya nem terjed ki a faállománnyal borított földrészletek közül:
a) a belterületi élõfagyûjteményre (arborétum);
b) a közparkra;
c) az üzem-, major-, valamint tanyafásításra;
d) az erdõtömbön kívüli karácsonyfa-, díszítõgally-, vadgyümölcs- és vesszõ termelését szolgáló földrészletre;
e) a szennyvíz, szennyvíziszap és hígtrágya elhelyezésére, hasznosítására szolgáló fásított területre;
f) az út, a vasút, valamint az egyéb mûszaki létesítmény tartozékát képezõ fásításra,
g) a folyó medrében, a mederben keletkezett zátonyon, továbbá - ha önálló földrészletnek minõsül - a patak, a csatorna medrében lévõ facsoportra, illetve azokat szegélyezõ fásításra.

Az erdõ meghatározása

5.§ E törvény alkalmazásában erdõnek kell tekinteni a földmûvelésügyi miniszter (a továbbiakban: miniszter) által rendeletben meghatározott fajú fás növényekbõl és a társult élõlényekbõl kialakult életközösséget (a továbbiakban: erdei életközösség) annak talajával együtt, függetlenül attól, hogy a faállomány vagy az életközösség valamelyik más eleme átmenetileg hiányzik.

A fasor, a facsoport és a fás legelõ meghatározása

6.§ (1) E törvény alkalmazásában:
a) fasornak kell tekinteni a miniszter által rendeletben meghatározott fajú, egy sorban lévõ fák összességét, ahol a fák tõtávolsága nem nagyobb a fák idõs korában várható korona átmérõjének a kétszeresénél;
b) facsoportnak kell tekinteni a miniszter által rendeletben meghatározott fajú fák idõs korára várható korona vetülete által legalább hatvan százalékban fedett, ezerötszáz négyzetméternél kisebb földterületet;
c) fás legelõnek kell tekinteni az olyan legelõterületet, amely a miniszter által rendeletben meghatározott fajú fák idõs korára várható korona vetülete által egyenletes elosztásban legalább harminc százalékban fedett [az a)-c) pontokban foglaltak a továbbiakban együtt: fásítás].
(2) Fásítás esetében - a (3) bekezdésben foglalt kivétellel - e törvény rendelkezései közül csak a telepítésre, a felújításra, valamint a fakitermelésre vonatkozó rendelkezéseket a miniszter által rendeletben meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni.
(3) A természet védelmérõl szóló törvény szerint védetté nyilvánított egyes fa, valamint fasor természetes állapotának megváltoztatásához, fakitermeléshez a természetvédelmi hatóság engedélye szükséges. A természetvédelmi hatóság az engedélyrõl tájékoztatja az erdészeti hatóságot.

Az erdõgazdálkodási tevékenység meghatározása

7.§ E törvény alkalmazásában erdõgazdálkodásnak minõsül az erdõ 2.§-ban foglaltak szerinti fenntartására, közcélú funkcióinak biztosítására, õrzésére, védelmére, az erdõvagyon bõvítésére, valamint az erdei haszonvételek gyakorlására irányuló tevékenységek összessége.

Az erdõterület meghatározása

8.§ (1) E törvény alkalmazásában erdõterületnek kell tekinteni:
a) erdõ által elfoglalt ezerötszáz négyzetméter vagy annál nagyobb kiterjedésû földterületet - ideértve a beerdõsült, valamint az idõlegesen igénybe vett földterületet is - a benne található nyiladékokkal és tûzpásztákkal együtt;
b) az olyan ezerötszáz négyzetméter vagy annál nagyobb kiterjedésû földterületet, melyen az erdõ telepítését (magvetést, csemeteültetést, dugványozást) elvégezték;
c) az e törvény hatálybalépése után, egy termelési ciklusra, de legfeljebb harminc évre, állami támogatás igénybevétele nélkül, az ország természetföldrajzi környezetében nem õshonos fafajokkal borított ezerötszáz négyzetméter, vagy ennél nagyobb kiterjedésû faültetvény területét (a továbbiakban: faültetvény).
(2) Faültetvény esetében e törvény rendelkezései közül csak az erdõtervezésre, az erdõtelepítésre, az erdõ nyilvántartására, valamint a károsító hatások elleni védekezés szabályaira vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.
(3) Az ötezer négyzetméternél kisebb, és nem erdõ mûvelési ágban nyilvántartott ingatlannal körülvett erdõterület esetén a fásításra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.

Erdõgazdálkodási tevékenységet közvetlenül szolgáló földterület meghatározása

9.§ E törvény alkalmazásában az erdõgazdálkodási tevékenységet közvetlenül szolgáló földterületnek minõsül:
a) az erdészeti szaporítóanyag-termelést szolgáló földterület;
b) a tisztás (gyepterület), a kopár;
c) az erdei farakodó és készletezõ hely;
d) a nem állandó jellegû erdészeti magánút;
e) az erdészeti létesítményhez tartozó terület;
f) a vadföld;
g) az erdei vízfolyás, az erdei tó,
amennyiben az az erdõterületen belül található.

Az erdészeti létesítmény meghatározása

10.§ (1) E törvény alkalmazásában erdészeti létesítménynek minõsül a legalább részben erdõterületen található, vagy ahhoz csatlakozó
a) állandó jellegû erdészeti magánút, valamint annak mûtárgyai és tartozékai (a továbbiakban együtt: erdészeti magánút);
b) erdei vasúti pálya és annak tartozékai (a továbbiakban együtt: erdei vasút);
c) az erdõgazdálkodási tevékenységet, így különösen az erdõ védelmét, illetve az erdei haszonvételek gyakorlását, az erdõ rendeltetését szolgáló mûtárgy, kerítés, erdei épület és egyéb létesítmény.
(2) Az erdészeti létesítmények megvalósítására, vagy azok mûködtetésére a külön jogszabályban foglalt feltételek szerint az állam támogatást nyújt.

Az erdészeti igazgatási és az erdõgazdálkodási egységek kialakítása

11.§ (1) Az ország erdõterületeit e törvény alapján erdészeti tervezési körzetekre (a továbbiakban: körzet) kell felosztani.
(2) A körzeteket az erdõ ökológiai viszonyainak, valamint a tartamos erdõgazdálkodási tevékenység lehetõségeinek figyelembevételével a miniszter alakítja ki, és a Földmûvelésügyi Minisztérium (a továbbiakban: minisztérium) hivatalos lapjában teszi közzé.
(3) A körzetek a tartamos erdõgazdálkodási tevékenység tervezésének és ellenõrzésének alapegységei.
12.§ (1) Az erdészeti nyilvántartás és a térbeli rend kialakítása érdekében az erdõt erdõtagokra és erdõrészletekre kell felosztani.
(2) Az erdõtag a helységhatáron belül az erdõ területi rendjét, kellõ áttekintését, az erdõgazdálkodási tevékenység alapegységeinek tartós szerkezetbe foglalását biztosító területi egység.
(3) Az erdõrészlet az erdõgazdálkodási tevékenység és az erdészeti nyilvántartás olyan alapegysége, amely a rajta található erdei életközösség, valamint a tartamos erdõgazdálkodási tevékenység jellemzõi alapján egységesnek tekinthetõ.
(4) Az erdõtagot és az erdõrészletet a (2)-(3) bekezdésben foglaltakra is tekintettel a körzeti erdõterv készítése során kell kijelölni.

Az erdõgazdálkodó fogalma

13.§ (1) E törvény alkalmazásában erdõgazdálkodó: az erdõ tulajdonosa vagy az erdõgazdálkodási tevékenységet folytató jogszerû használó (a továbbiakban: erdõgazdálkodó).
(2) Az erdõgazdálkodó nevét (cégét), székhelyét, valamint képviselõjének nevét az erdõgazdálkodó székhelye szerinti erdészeti hatóság nyilvántartásba veszi. Az adatokban bekövetkezett változást az erdõgazdálkodó a változás idõpontjától számított harminc napon belül köteles az erdészeti hatóságnak bejelenteni. Az erdõgazdálkodó felel azokért a károkért, amelyek a bejelentett adat valótlanságából, illetve a bejelentés elmulasztásából származnak.
(3) Az erdõgazdálkodó a nyilvántartásba vétel nélkül is köteles e törvénynek az erdõ védelmére, valamint fenntartására vonatkozó elõírásainak eleget tenni.
(4) Amennyiben a természetben összefüggõ erdõterületnek több tulajdonosa van, a tulajdonosok
a) a miniszter által rendeletben meghatározott feltételek megléte esetén, az erdészeti hatóság határozata alapján kötelesek azon társult erdõgazdálkodási tevékenységet folytatni, és e feladatok ellátására erdõgazdálkodót megbízni,
b) az erdõ védelmével, valamint fenntartásával kapcsolatos kötelezettségek teljesítéséért - erdõgazdálkodó hiányában - egyetemleges felelõsséggel tartoznak.
(5) Jogszabály eltérõ rendelkezése hiányában az erdõgazdálkodási tevékenységhez kapcsolódó állami támogatást csak az erdészeti hatóság által nyilvántartásba vett erdõgazdálkodó vehet igénybe. Az erdõgazdálkodót megilletõ - jogszabályban, hatósági vagy bírósági határozatban, valamint szerzõdésben egyébként meghatározott - jogok és kötelezettségek nem érintik az erdõterület tulajdonosának tulajdonosi jogosítványait és kötelezettségeit.
(6) Az erdõgazdálkodó személyének változásához - a (7) bekezdésben foglalt kivétellel - az erdészeti hatóság engedélye szükséges. Az engedély kiadása nem tagadható meg, ha az új erdõgazdálkodónál a szakszerû erdõgazdálkodás feltételei biztosítottak, és egyúttal a természetben összefüggõ erdõterület megosztására a gazdálkodó-változással összefüggésben nem kerül sor.
(7) Az állami tulajdonban levõ és a kincstári vagyont képezõ erdõ esetében az erdészeti hatóság erdõgazdálkodóként a kincstári vagyon kezelõjét veszi nyilvántartásba.
(8) Az erdõgazdálkodó az erdõ elsõdleges rendeltetésének megváltoztatását, az erdõtelepítést, a fásítást, valamint az erdõterület igénybevételét a terület tulajdonosával kötött külön megállapodásban foglaltak szerint kezdeményezheti.

Az erdõgazdálkodó jogai és kötelezettségei

14.§ (1) Az erdõgazdálkodó az erdõgazdálkodási tevékenysége keretében jogosult, illetve köteles gondoskodni
a) az üzemterv, valamint az éves erdõgazdálkodási terv elkészítésérõl;
b) az állammal szembeni pénzügyi kötelezettségek elszámolásának elkészítésérõl, a befizetés teljesítésérõl;
c) az erdõgazdálkodót jogszabály szerint megilletõ állami támogatás igénylésérõl, felhasználásáról, valamint a juttatott támogatás elszámolásáról;
d) jogszabály, illetõleg megállapodás eltérõ rendelkezésének hiányában az erdõgazdálkodási tevékenységgel összefüggõ hatósági, illetve bírósági eljárásban az erdõterület tulajdonosának képviseletérõl;
e) az e törvényben, valamint az erdészeti hatóság határozatában foglaltak szakszerû végrehajtásáról;
f) az erdõ védelmérõl, az egyes erdõgazdálkodási munkák elvégzésérõl, valamint az erdõ õrzésérõl;
g) az erdõ közcélú funkcióinak biztosítását szolgáló tevékenység teljesítésérõl, a miniszter által rendeletben meghatározott feltételek szerint.
(2) Ha az erdõterület tulajdonosa, jogszerû használója, illetõleg az erdõgazdálkodó az erdészeti hatóság felszólítása ellenére nem tesz eleget e törvény szerinti erdõgazdálkodási kötelezettségének, és ezáltal az erdõ fennmaradását vagy fejlõdését veszélyezteti, az erdészeti hatóság az állami tulajdonban levõ erdõ esetében a tulajdonosi jogokat gyakorló szervet errõl értesíti, egyebekben javaslatot tesz arra, hogy a miniszter - az érintett költségére - a szükséges munkák elvégzése céljából más erdõgazdálkodó szerv kijelölésérõl gondoskodjon, illetõleg állami tulajdonban levõ erdõ esetében a vagyonkezelõ személyének megváltoztatását kezdeményezze. A felszólítás hirdetményi úton is kézbesíthetõ.
(3) Amennyiben az erdõgazdálkodót a (2) bekezdésben foglaltak alapján jelölik ki, a miniszter az így kijelölt erdõgazdálkodót - elszámolási kötelezettség mellett - feljogosíthatja a ténylegesen felmerült és igazolt költségeinek az erdei haszonvételekbõl való kielégítésére. E rendelkezés nem alkalmazható a kincstári vagyon kezelõjére.

II. Fejezet 
AZ ERDÕ ELSÕDLEGES RENDELTETÉSE 
Az erdõ elsõdleges rendeltetésének megállapítása

15.§ (1) Az erdõ elsõdleges rendeltetése szerint
a) védelmi,
b) gazdasági,
c) egészségügyi-szociális, turisztikai,
d) oktatás-kutatási
célokat szolgáló lehet.
(2) A körzeti erdõterv és az üzemterv az erdõ elsõdleges rendeltetése mellett meghatározhatja az erdõ további rendeltetését, melyeket az erdõgazdálkodási tevékenység során az elsõdleges rendeltetés mellett fokozottan figyelembe kell venni.
(3) Az állam az erdõ elsõdleges rendeltetéséhez kapcsolódó elõírások érvényesülésének elõsegítése érdekében a külön jogszabályban meghatározott módon és feltételekkel támogatást nyújt.
16.§ (1) Az erdõ egyes rendeltetései egymástól elválaszthatatlanok, ezért az erdõgazdálkodási tevékenység során e rendeltetésekre egyidejûleg kell tekintettel lenni.
(2) Az erdõ elsõdleges rendeltetését erdõrészletenként kell megállapítani.
(3) Új erdõ telepítésekor - az erdõgazdálkodó javaslata figyelembevételével - az erdõtelepítési terv jóváhagyásakor a feltételek vizsgálata alapján - az elsõdleges rendeltetés szerint illetékes hatóság szakhatósági hozzájárulásával - az erdészeti hatóság állapítja meg az erdõ elsõdleges rendeltetését. Ennek során az állami támogatás igénybevétele nélkül jogszerûen telepített erdõ gazdasági rendeltetésének jóváhagyását az erdészeti hatóság nem tagadhatja meg.
17.§ (1) A természet- és környezetvédelmi, valamint egyéb védelmi szempontok megvalósítása érdekében védelmi rendeltetésû az a védett, illetve védõ erdõ, amely különleges kezelést igényel, és ezért abban az erdõgazdálkodási tevékenység korlátozására lehet szükség.
(2) A védõ erdõ elsõsorban a természeti környezet, a létesítmények védelmét vagy egyéb védelmi célokat szolgálja. Ennek megfelelõen védõ erdõnek minõsül:
a) a meredek hegyoldalon, a sekély termõtalajon, az erodált területeken levõ, valamint a víz és a szél káros hatásának kitett talajok védelmét szolgáló talajvédelmi erdõ;
b) a szomszédos mezõgazdasági terület védelmét szolgáló mezõvédõ erdõ;
c) a honvédelmi miniszter által kijelölt honvédelmi érdekeket szolgáló erdõ;
d) a határrendészeti és nemzetbiztonsági érdekeket szolgáló erdõ;
e) az erdei vadállomány védelmét, életkörülményeinek javítását szolgáló vadvédelmi erdõ;
f) a talaj vízháztartását szabályozó, a források vízbõségét és tisztaságát, víztározók és egyéb víznyerõhelyeknél a víz tisztaságát biztosító vízvédelmi erdõ;
g) az árvízvédelmi töltés hullámverés és jég elleni védelmét szolgáló erdõ, a csatorna, a folyó, a tó és holtág partszakaszait védõ partvédelmi erdõ;
h) a városok, a községek, a lakótelep és más települést védõ településvédelmi, valamint belterületi erdõ;
i) a természeti táj szépségének megõrzését, vagy a tájban történt káros beavatkozás takarását szolgáló tájképvédelmi erdõ;
j) az utak és mûtárgyaik, a vonalas vízilétesítmények, a vasutak és tartozékaik védelmét, takarását - a közlekedés biztonságát - szolgáló mûtárgyvédelmi erdõ.
(3) Védett erdõnek minõsül a különleges védelmet igénylõ, természeti értéknek minõsülõ erdõ, illetõleg az az erdõ, amely különlegesen alkalmas a természetközeli erdei életközösség, a biológiai sokféleség megõrzésére, valamint az erdõfejlõdés kutatására, továbbá az erdõterületen lévõ történelmi emlékhely területe. Ennek megfelelõen védett erdõnek minõsül:
a) a fokozottan védett természeti területen lévõ erdõ;
b) a védett természeti területen lévõ erdõ;
c) az erdei génkészletek, az erdészeti szaporítóanyag-gazdálkodás biológiai alapjainak megõrzését szolgáló erdei génrezervátum;
d) a természetközeli erdei életközösség megõrzését, fejlõdésének kutatását szolgáló erdõrezervátum;
e) a történelmi emlékhely területén levõ erdõ.
(4) Az erdõ elsõdleges rendeltetését az erdészeti hatóság
a) a (2) bekezdés a) pontja szerinti esetben a talajvédelmi hatóság,
b) a (2) bekezdés e) pontja szerinti esetben a vadászati hatóság,
c) a (2) bekezdés f), g) pontjai szerinti esetben a vízügyi hatóság,
d) a (2) bekezdés h) pontja szerinti esetben az építésügyi hatóság,
e) a (2) bekezdés i) pontja, valamint a (3) bekezdés szerinti esetben a természetvédelmi hatóság,
f) a (2) bekezdés j) pontja szerinti esetben a közlekedési hatóság
kezdeményezésére, illetõleg szakhatósági hozzájárulása alapján; továbbá
g) a (2) bekezdés c) pontja szerinti esetben a honvédelmi miniszter,
h) a (2) bekezdés d) pontja szerinti esetben a belügyminiszter kijelölése alapján
állapítja meg.
18.§ Gazdasági rendeltetésû erdõnek minõsül az az erdõ, amelyben a gazdálkodás elsõdleges célja az erdei termékek elõállítása és hasznosítása, így különösen:
a) a faanyagtermelést szolgáló erdõ,
b) a szaporítóanyag-termelést szolgáló erdõ,
c) az intenzív vadgazdálkodásra kijelölt bekerített erdõ (a továbbiakban: vadaskert),
d) az erdõterületen létesített karácsonyfatelep,
e) bot, vesszõ és díszítõgally termelését szolgáló erdõ.
19.§ Egészségügyi-szociális, turisztikai rendeltetésû erdõnek minõsül:
a) a gyógyintézet területén, valamint annak környezetében levõ erdõ (gyógyerdõ);
b) a sport, turisztika és üdülés céljára kijelölt üdülõerdõ (parkerdõ).
20.§ Oktatás-kutatás célját szolgáló erdõnek minõsül:
a) a szakoktatási tevékenység célját szolgáló tanerdõ;
b) az erdészeti kutatás, kísérlet céljára kijelölt kísérleti erdõ;
c) az erdõterületen a külön jogszabály rendelkezései szerint kialakított vadaspark.

Az erdõ elsõdleges rendeltetésének megváltoztatása

21.§ (1) Az erdõ elsõdleges rendeltetésének megváltoztatását - a 17.§ (2) bekezdésének c) és d) pontja kivételével - az erdészeti hatóság engedélyezi.
(2) A tájképvédelmi, valamint a védett erdõ elsõdleges rendeltetésének megváltoztatásához be kell szerezni a természetvédelmi hatóság elõzetes szakhatósági hozzájárulását.
(3) A védõ erdõ elsõdleges rendeltetésének megváltoztatására a 17.§ (4) bekezdése szerinti szakhatóság döntése, illetve hozzájárulása alapján történhet.
(4) Az erdõ elsõdleges rendeltetésének közérdekbõl történõ megváltoztatását kezdeményezheti
a) a miniszter,
b) a természetvédelemért felelõs miniszter,
c) az oktatásért felelõs miniszter,
d) az egészségügyért felelõs miniszter,
e) a honvédelemért felelõs miniszter,
f) a belügyminiszter,
g) a vízgazdálkodásért felelõs miniszter,
h) a közlekedésért felelõs miniszter, továbbá
i) az érintett települési önkormányzat jegyzõje.
Az erdõ rendeltetésének közérdekbõl történõ megváltoztatásából eredõ többletköltség megtérítésérõl a kezdeményezõ köteles gondoskodni.
(5) Erdõ, valamint fásítás külön törvény alapján történõ védetté nyilvánításához a miniszter egyetértése szükséges.
22.§ Amennyiben - a gazdasági rendeltetés kivételével - az erdõ elsõdleges rendeltetésének meghatározására, illetõleg megváltoztatására közérdekbõl kerül sor, az erdõgazdálkodó az ebbõl eredõ ténylegesen felmerült termelési többletköltségének és kárának megtérítésére jogosult, melynek biztosításáról a kezdeményezõ szerv az elsõdleges rendeltetés fennállása alatt köteles folyamatosan gondoskodni.

III. Fejezet 
AZ ERDÕTERVEZÉS NYILVÁNTARTÁS RENDSZERE 
Az erdõgazdálkodási tevékenység folytatásának tervszerûsége

23.§ (1) A tartamos (fenntartható) erdõgazdálkodási tevékenység tervszerûségét
a) tíz évre szóló körzeti erdõterv (a továbbiakban: körzeti erdõterv),
b) tíz évre szóló erdõgazdálkodási üzemterv (a továbbiakban: üzemterv),
c) éves erdõgazdálkodási terv (a továbbiakban: erdõgazdálkodási terv) készítésével, valamint az
d) Országos Erdõállomány Adattár (a továbbiakban: Adattár) fenntartásával és az abban foglalt egyes adatok kötelezõ felhasználásával
kell biztosítani.
(2) E törvényben, valamint a külön jogszabályokban foglaltak alapján a miniszter az érintett miniszterekkel egyetértésben köteles gondoskodni a körzeti erdõterv és a hosszú távú körzeti vadgazdálkodási terv összhangjának megteremtésérõl.
(3) A faültetvények és a hat hektár terület alatti elsõdlegesen gazdasági rendeltetésû szórvány erdõk esetében egyszerûsített üzemtervet kell készíteni.
(4) A körzeti erdõterv, az üzemterv, az egyszerûsített üzemterv és az erdõgazdálkodási terv készítésének részletes szabályait a miniszter rendeletben állapítja meg.

A körzeti erdõterv

24.§ (1) A körzeti erdõterv az erdõ rendeltetésének betöltését, folyamatos fenntartásának, szolgáltatásainak, haszonvételeinek, hozadékának biztosítását és javítását, az erdõhöz fûzõdõ közérdek érvényesülését szolgáló adatállomány, valamint hosszú távú erdõállomány-gazdálkodási elõírás és iránymutatás.
(2) A körzeti erdõtervet elsõ ízben az érintett erdõterületre korábban készített hosszú távú erdõállomány-gazdálkodási tervek érvényességének figyelembevételével kell elkészíteni.
(3) A miniszter állami feladatként gondoskodik a körzeti erdõterv elkészítésérõl.
(4) A körzeti erdõtervet - az erdõ elsõdleges rendeltetése szerint illetékes miniszterekkel egyetértésben, valamint a természetvédelemért felelõs miniszter véleménye alapján - a miniszter állapítja meg, és gondoskodik az erdõterv Adattáron való átvezetésérõl és kiadásáról.
25.§ (1) A körzeti erdõterv tartalmazza az adott térségre vonatkozóan
a) az e törvény hatálya alá tartozó erdõtagok és erdõrészletek erdõgazdasági azonosítóját, területét;
b) az erdõrészletek termõhelyi viszonyainak és az erdõállományok jellemzõ adatainak leírását;
c) erdõrészletenkénti felsorolásban az erdõ elsõdleges, illetõleg szükség szerint a további rendeltetésének megfelelõ erdõfelújítási, erdõnevelési feladatokat, a fakitermelési lehetõségeket és gazdálkodási korlátozásokat;
d) az erdei haszonvételek mértékét, gyakorlásának lehetséges és ajánlott módját;
e) az erdõgazdálkodási tevékenységgel összefüggõ átfogó adatokat, valamint azok elemzését;
f) az erdészeti üzemi térképeket.
(2) A körzeti erdõterv készítése során
a) az erdõfelújítási feladatok meghatározásánál elõnyben kell részesíteni a természetes (õshonos) és természetközeli erdõtársulások visszaállítását;
b) az erdõnevelési feladatok meghatározásánál törekedni kell a természetes elegyfajok megõrzésére.
(3) A körzeti erdõterv készítése során biztosítani kell, hogy a körzetben érintett erdõgazdálkodók és önkormányzatok a tervben foglaltakat még annak kiadása elõtt a rájuk vonatkozó mértékben megismerhessék, és ahhoz javaslatot tehessenek. A körzeti erdõtervet az erdõgazdálkodók és önkormányzatok javaslatainak figyelembevételével - ha azok az e törvényben meghatározott célokat és elõírásokat nem sértik - kell elkészíteni.

Az üzemterv

26.§ (1) Az erdõgazdálkodó erdõgazdálkodási tevékenységet csak a gazdálkodási területére vonatkozó üzemterv alapján folytathat.
(2) Az erdõgazdálkodó az üzemterv elkészítésérõl a körzeti erdõtervnek az erdõgazdálkodó területére vonatkozó adatai, iránymutatásai és elõírásai felhasználásával köteles gondoskodni.
(3) Az üzemtervet - a hullámtéren lévõ erdõ esetében a vízügyi hatóság, védett természeti területet érintõ rész vonatkozásában a természetvédelmi hatóság elõzetes szakhatósági hozzájárulásával, illetõleg honvédelmi érdekeket szolgáló terület vonatkozásában a Honvédelmi Minisztérium elõzetes hozzájárulásával - a területileg illetékes erdészeti hatóság hagyja jóvá.
(4) Az üzemterv elõírásai érvényben maradnak, ha az erdõgazdálkodó személyében változás következik be. Az új erdõgazdálkodó köteles az üzemtervben foglalt elõírások végrehajtásáról gondoskodni.
(5) Az üzemterv elkészítéséhez az állam a külön jogszabályban meghatározott módon és feltételekkel támogatást nyújt.
(6) Üzemtervet csak felsõfokú erdészeti képesítésû szakember készíthet.
27.§ Az üzemterv tartalmazza:
a) az erdõterület ingatlan-nyilvántartási adatait, az erdõtagok és erdõrészletek erdõgazdasági azonosítóit, valamint a hozzátartozó erdõtervi térkép kivonatos másolatát (üzemtervi térkép);
b) az egyes erdõrészletekre vonatkozóan
ba) a termõhelyi és erdõállomány adatokat,
bb) az erdei életközösség állapotának leírását,
bc) az erdõ elsõdleges rendeltetésének megfelelõ erdõnevelési feladatokat,
bd) az erdõgazdálkodási tevékenységet érintõ korlátozásokat,
be) a gyakorolható fakitermelés módját és fafajonkénti mértékét,
bf) az erdõ felújításával kapcsolatos feladatokat,
bg) az egyes erdei haszonvételek gyakorlásának feltételeit;
c) a erdõgazdálkodási tevékenység tartamosságának tervezéséhez és ellenõrzéséhez szükséges értékelési és szabályozási munkarészeket;
d) az erdõben végzett tevékenységekrõl és az erdõ állapotában bekövetkezett változásokról évente vezetett nyilvántartást.
28.§ Amennyiben az erdõ állapotában bekövetkezett, az üzemterv elkészítésekor elõre nem látott változás ezt indokolja, az erdészeti hatóság kérelemre vagy hivatalból - az érintett szakhatóság elõzetes hozzájárulásával - az üzemtervtõl eltérõ gazdálkodási feladatokról és lehetõségekrõl határozatban dönt.

Az éves erdõgazdálkodási terv

29.§ (1) Az erdõgazdálkodó e törvény keretein belül köteles erdõgazdálkodási tervet készíteni, amelyben maga határozza meg, hogy az üzemtervben az egyes erdõrészletekre megállapított feladatait és haszonvételi lehetõségeit melyik évben kívánja végrehajtani, illetve gyakorolni.
(2) Az erdõgazdálkodási tervnek erdõrészletenként tartalmaznia kell az erdõfelújítási, erdõnevelési feladatokat, valamint az elvégezni kívánt fakitermelési munkákat.
(3) Az erdõgazdálkodási tervet - a hullámtéren lévõ erdõ esetében a vízügyi hatóság, védett természeti területet érintõ rész vonatkozásában a természetvédelmi hatóság elõzetes szakhatósági hozzájárulásával, illetõleg honvédelmi érdekeket szolgáló terület vonatkozásában a Honvédelmi Minisztérium elõzetes hozzájárulásával - az erdészeti hatóság hagyja jóvá.
(4) Az erdõgazdálkodó személyében bekövetkezett változás esetén az erdõgazdálkodási terv érvényességére a 26.§ (4) bekezdésében foglaltakat kell megfelelõen alkalmazni.
30.§ (1) Ha az üzemterv erdõállomány szerkezet-átalakítást ír elõ, az erdõgazdálkodó köteles az üzemtervi elõírások figyelembevételével erdõsítési tervet (a továbbiakban: erdõsítési tervet) készíteni.
(2) Az (1) bekezdés szerinti erdõsítési terv készítésére és jóváhagyására az éves erdõgazdálkodási tervre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. Az erdészeti hatóság jóváhagyását követõen az erdõsítési terv az üzemterv részét képezi.

Az Országos Erdõállomány Adattár

31.§ (1) Az erdõgazdálkodás országos szintû szabályozása érdekében a miniszter az országos erdészeti hatóság útján állami feladatként Adattárat mûködtet.
(2) Az Adattár tartalmazza:
a) erdõrészleteknek az erdõtervekben szereplõ adatait;
b) az erdõben évente végzett erdõgazdálkodási tevékenységeket;
c) az erdõ faállományának mennyiségében és minõségében bekövetkezett változásokat;
d) az erdõt alkotó fafajok ismert genetikai jellemzõit.
(3) Az Adattárban a (2) bekezdés b) és c) pontja szerinti változásokat évente át kell vezetni.
32.§ (1) Az erdõgazdálkodási tevékenységgel összefüggõ tervezés, irányítás, ellenõrzés és tájékoztatás az Adattár adatainak felhasználásával történik.
(2) Az Adattár adatairól kiállított igazolás közokiratnak minõsül.
(3) Az Adattár az erdõterület tulajdonosa, jogszerû használója, valamint az erdõgazdálkodó részére - a rájuk vonatkozó adatok tekintetében - nyilvános. A miniszter az Adattárból való adatszolgáltatást rendeletben feltételhez, illetõleg díj fizetéséhez kötheti.
(4) A miniszter az adatgyûjtés alapján évenként tájékoztatót tesz közzé az ország erdõállományának helyzetérõl.
33.§ (1) Az erdõgazdálkodás tartamosságának és fejlesztésének érdekében az állam az erdészeti kutatást támogatja.
(2) A tartamos (fenntartható) erdõgazdálkodási tevékenység feltételeinek folyamatos biztosítása (a továbbiakban: erdõvagyon-védelem) érdekében a miniszter gondoskodik az országos, illetõleg a körzeti hozamszabályozás elkészítésérõl.

IV. Fejezet 
AZ ERDÕTELEPÍTÉS ÉS A FÁSÍTÁS

34.§ (1) Erdei faállomány korábban más mûvelési ágú ingatlanon való telepítése (a továbbiakban: erdõtelepítés), valamint a fásítás telepítése az ország környezeti állapotának javítását, a természeti értékek és a táj, a termõföld, a vizek és az egyes emberi létesítmények védelmét, a természeti erõforrások bõvítését, valamint a telepítõk gazdasági érdekeit szolgálja.
(2) Az (1) bekezdésben foglaltakra tekintettel az állam az erdõtelepítésekhez és a fásítások létesítéséhez a külön jogszabályban meghatározott módon és feltételekkel támogatást nyújt.
35.§ (1) Az erdõtelepítés, valamint a fásítás szakszerûségének, valamint a talajra és a környezetre gyakorolt kedvezõ hatásának biztosítása érdekében az erdõgazdálkodó erdõ telepítését - ha e törvény másként nem rendelkezik - csak jóváhagyott telepítési-kivitelezési terv alapján végezhet.
(2) Ahol a termõhelyi viszonyok lehetõvé teszik, a telepítési-kivitelezési terv készítésénél õshonos fafajok alkalmazásával elõnyben kell részesíteni a természetközeli erdõtársulások létrehozását.
(3) Az erdõtelepítés, valamint a fásítás során figyelemmel kell lenni arra, hogy a faállomány függõleges koronavetülete növekedésével arányosan a földrészlet határán belül maradjon, továbbá, hogy a faállomány szomszédos ingatlan hasznosítását az indokolt mértéket meghaladó módon ne korlátozza, illetve azt ne veszélyeztesse.
(4) Az erdõtelepítési-kivitelezési tervet az erdészeti hatóság - az érintett hatóság elõzetes szakhatósági hozzájárulása alapján - hagyja jóvá.
(5) Az erdõtelepítéshez, valamint a fásításhoz csak a külön jogszabályban meghatározott és igazolt minõségû szaporítóanyagot szabad felhasználni.
36.§ (1) Az erdõtelepítési-kivitelezési tervnek tartalmaznia kell:
a) az érintett földrészlet ingatlan-nyilvántartási adatait;
b) a földrészlet termõhelyi adatait;
c) a telepítésre kerülõ faállomány tervezett adatait;
d) a felhasználni tervezett szaporítóanyag jellemzõ adatait;
e) a tervezõ, valamint a kivitelezés szakmai irányításáért felelõs személy nevét és címét.
(2) Az erdõtelepítési-kivitelezési terv elkészítésének részletes szabályait a miniszter rendeletben állapítja meg.
37.§ (1) A fásítás-telepítés tervének - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - a 36.§ (1) bekezdésének a), c) és e) pontjaiban meghatározott adatokat kell tartalmazni.
(2) A fásítás egyes módjainál a miniszter rendeletben e törvény szerinti telepítési-kivitelezési terv helyett az erdõgazdálkodó bejelentési kötelezettségét vagy egyszerûsített erdõtelepítési-kivitelezési terv készítését írhatja elõ.
38.§ (1) Amennyiben az erdõgazdálkodó engedély nélkül, vagy az engedélytõl eltérõen telepíti az erdõ faállományát, annak fennmaradásáról az erdészeti hatóság az illetékes szakhatóságok elõzetes hozzájárulásával határozatban dönt.
(2) A telepítés felszámolását az erdészeti hatóság abban az esetben rendelheti el, ha az engedély nélkül vagy az engedélytõl eltérõen telepített faállomány a termõhelyre, vagy a környezõ erdõterületekre káros hatással lenne.
39.§ (1) Az erdõtelepítés és fásítás megkezdésének idõpontját az erdõgazdálkodó köteles a teljesítés helye szerint illetékes erdészeti hatóságnak elõzetesen bejelenteni.
(2) Az erdészeti hatóság az erdõtelepítés szakszerûségét ellenõrzi.
(3) Az erdõtelepítést - védett természeti területet érintõ rész vonatkozásában a természetvédelmi hatóság elõzetes szakhatósági hozzájárulásával - az erdészeti hatóság határozatban befejezetté nyilvánítja, ha az erdõtelepítési tervben meghatározott fafaj egyedei megfelelõ számban, arányban és minõségben jelen vannak, és a faállomány további pótlást nem igényel.

Az erdõtelepítés és fásítás közérdekbõl történõ elrendelése

40.§ (1) Közérdekbõl erdõtelepítés, illetõleg fásítás elrendelhetõ
a) a városok, községek, lakótelepek, ipartelepek, hulladéklerakó-helyek, kórházak, üdülõhelyek körül;
b) ahol a termõtalaj pusztulása vagy eltávolítása folytán várható károk csak erdõtelepítéssel vagy fásítással mérsékelhetõk, vagy szüntethetõk meg;
c) ahol a felszíni és a felszín alatti vizek védelme ezt indokolja;
d) árvízvédelmi töltések védelmére.
(2) Közérdekbõl az erdõtelepítést, valamint a fásítást a települési önkormányzat képviselõ-testülete, a környezetvédelmi, a természetvédelmi, az építésügyi, a közegészségügyi, a talajvédelmi, valamint a vízügyi hatóság határozatban rendelhet el az erdészeti hatóság elõzetes szakhatósági hozzájárulásával.
(3) Az ingatlanra az (1) bekezdésben meghatározott közérdekû célok megvalósítása érdekében a települési önkormányzat, az állami vízügyi szerv, valamint az (1) bekezdésben felsorolt közérdekû célok megvalósításáért felelõs más állami szerv javára a (2) bekezdés szerinti hatóság határozatával használati jog alapítható.
(4) A közérdekbõl elrendelt erdõtelepítés, illetõleg fásítás pénzügyi fedezetének biztosításáról az azt kezdeményezõ szerv köteles gondoskodni.
(5) A közérdekû erdõtelepítést, valamint fásítást az állam a külön jogszabályban meghatározott módon és feltételekkel támogatja.
(6) A közérdekû erdõtelepítés, valamint fásítás elrendelése nem helyettesíti az elrendelést kezdeményezõ szerv, valamint az igénybe vett földterület tulajdonosa közötti, a földterület tulajdoni, illetõleg használati viszonyait érintõ megállapodást, a külön jogszabály szerinti kisajátítási eljárást, valamint a használati jog e törvény szerinti alakítását.

V. Fejezet 
AZ ERDÕFELÚJÍTÁS, AZ ERDÕNEVELÉS, VALAMINT AZ ERDÕSZERKEZET ÁTALAKÍTÁSA 
Az erdõfelújítás

41.§ (1) Az erdõ felújításának minõsül az erdõ kitermelt vagy kipusztult faállományának újbóli létrehozására irányuló tevékenység.
(2) Az erdõ felújítása történhet:
a) természetes módon
aa) a kitermelésre kerülõ faállomány talajra hulló magjáról (mageredetû természetes felújítás), valamint
ab) a kitermelt faállomány gyökerérõl vagy tuskójáról kihajtott sarjakról (sarj eredetû természetes felújítás),
ac) a vegyes korú faállomány kialakítását és folyamatos fennmaradását biztosító szálalással;
b) mesterséges módon, melynek során a letermelt vagy kipusztult és eltávolított faállomány helyén magvetéssel, csemete- vagy dugványültetéssel gondoskodnak a faállomány újbóli létrehozásáról.
(3) Ahol a termõhelynek megfelelõ õshonos fafajok magról történõ természetes felújításának feltételei adottak, azt kell alkalmazni. Mesterséges erdõfelújítás esetén csak a körzeti erdõtervben elõírt fafajú, és a külön jogszabályban meghatározott minõségû szaporítóanyagot szabad felhasználni.
(4) A véghasználat befejezését követõen - továbbá, ha az erdõ faállománya összefüggõen ötezer négyzetmétert meghaladó területen bármilyen okból kipusztult, illetve a faanyagtermelést szolgáló erdõben a fák koronavetülete által fedett terület hatvan százalék alá csökken - az erdõgazdálkodónak az erdõfelújítást két éven belül meg kell kezdenie, és azt a miniszter által rendeletben meghatározott határidõre be kell fejeznie.
(5) Az erdõ felújítását - a védett természeti területet érintõ részre vonatkozóan a természetvédelmi hatóság elõzetes szakhatósági hozzájárulásával - az erdészeti hatóság határozatban befejezetté nyilvánítja, ha a körzeti erdõtervben meghatározott fafajok egyedei megfelelõ számban, arányban és minõségben jelen vannak és a faállomány további pótlást nem igényel.
(6) Ha az erdõgazdálkodó az e törvény szerinti erdõfelújítási kötelezettségének határidõn belül nem tesz eleget, az az erdõgazdálkodási szabályok megsértésének minõsül.

Az erdõnevelés

42.§ (1) A befejezett erdõtelepítések és erdõfelújítások (a továbbiakban együtt: befejezett erdõsítés) további fejlõdését ápolással, felszabadító és elegyarány szabályozó tisztítással, valamint törzskiválasztó és növedékfokozó gyérítéssel (a továbbiakban együtt: erdõnevelés) kell biztosítani.
(2) Az erdõnevelés során biztosítani kell, hogy a fiatal, vagy az idõsebb faállomány minõsége és fejlõdési lehetõsége javuljon, az erdõ élõfakészlete csak átmenetileg csökkenjen, továbbá hogy az erdõ talaja és az erdei életközösség maradandó kárt ne szenvedjen.
(3) Az erdõfelújítás és az erdõnevelés részletes szabályait a miniszter rendeletben határozza meg.

A befejezett erdõsítés felülvizsgálata

43.§ (1) Az erdészeti hatóság az erdõsítés befejezetté nyilvánítását követõ öt év elteltével felülvizsgálja az erdõ állapotát, és amennyiben az erdõ minõsége romlott - védett természeti területet érintõ rész esetében a természetvédelmi hatóság elõzetes szakhatósági hozzájárulásával - elrendelheti az erdõsítés megismétlését. Amennyiben a befejezett erdõsítés megismétlésére gazdálkodási hiba miatt került sor, a minõségromlással érintett erdõre elszámolt állami támogatás jogtalanul igénybe vett állami támogatásnak minõsül.
(2) Amennyiben az erdõ minõségének védelme ezt indokolja, az erdészeti hatóság az (1) bekezdés szerinti felülvizsgálatot az ott írt idõpontnál korábban is megtarthatja vagy késõbb is megismételheti. Ennek során az erdészeti hatóság az (1) bekezdésben foglaltak szerint jár el, és egyúttal rendelkezik a jogtalanul igénybe vett állami támogatás visszafizetésérõl.

Az erdõszerkezet átalakítása

44.§ (1) Ha az erdõ faállományának eredete, fajösszetétele és szerkezete nem a termõhelyi adottságoknak megfelelõ természetközeli állapotú, úgy az erdõfelújítás során a megfelelõ állapotú erdõ kialakításáról gondoskodni kell (a továbbiakban: erdõszerkezet átalakítás).
(2) A körzeti erdõterv elõírásainak megfelelõ erdõszerkezet átalakításért az erdõgazdálkodó a külön jogszabályban meghatározott módon és feltételekkel állami támogatást vehet igénybe. A támogatásnál elõnyben kell részesíteni az õshonos erdõtársulások visszaállítását.
(3) Az erdõszerkezet átalakítást - védett természeti területet érintõ rész vonatkozásában a természetvédelmi hatóság elõzetes szakhatósági hozzájárulásával - az erdészeti hatóság által jóváhagyott terv alapján kell végrehajtani.
(4) Az erdõszerkezet-átalakítási terv készítésének részletes szabályait a miniszter rendeletben állapítja meg.

VI. Fejezet 
AZ ERDÕT KÁROSÍTÓ HATÁSOK ELLENI VÉDEKEZÉS 
Az erdõvédelem általános szabályai

45.§ (1) Az erdõt veszélyeztetõ és a faanyag értékét csökkentõ károsító hatásnak minõsül:
a) a külön jogszabály szerinti növényi és állati károsítók károkozása;
b) a vadállomány károsítása;
c) az erdõt veszélyeztetõ káros tevékenység;
d) az erdõ talaját veszélyeztetõ tevékenység;
e) az erdõtûz;
f) az erdõt ért káros természeti hatás.
(2) Az erdõ fejlõdésének, egészségi állapotának folyamatos figyelemmel kísérése és ellenõrzése céljából az állam - az erdõt károsító hatások megfigyelésére, valamint az erdészeti növényvédelmi elõrejelzés készítésére - erdõvédelmi mérõ- és megfigyelõ rendszert tart fenn és mûködtet.
(3) Az erdõvédelmi mérõ- és megfigyelõ rendszer feladata:
a) a faállomány egészségi állapotának és fejlõdésének folyamatos megfigyelése;
b) az erdõben keletkezett károk országos szintû becslése;
c) az erdei talajok állapotváltozásának vizsgálata;
d) az erdõre ható káros külsõ- és belsõ tényezõk, valamint az erdei életközösség és annak termõ-, és élõhelyének változása közötti összefüggések vizsgálata;
e) a károsítók elszaporodásának elõrejelzése, valamint az ellenük való védekezés tervezése.
(4) Az erdõvédelmi mérõ- és megfigyelõ rendszer mûködésének részletes szabályait a miniszter rendeletben állapítja meg.
46.§ Az erdei életközösség védelme érdekében az erdõgazdálkodó köteles
a) az erdõ egészségi állapotát folyamatosan figyelemmel kísérni;
b) az erdõt veszélyeztetõ káros hatások kártételének megelõzéséhez és az ellenük való védekezéshez szükséges intézkedéseket megtenni;
c) amennyiben az erdõt károsító hatást észlel, azt az erdészeti hatóságnak haladéktalanul bejelenteni.

Védelem a károsítók károkozása ellen

47.§ (1) A növényvédelemrõl szóló jogszabályokban meghatározott növényi, állati vagy fertõzést okozó egyéb szervezetek (a továbbiakban együtt: károsítók) erdõterületen történõ tömeges elszaporodása esetén az erdészeti hatóság - a növényvédelmi hatóság, valamint védett természeti területet érintõ rész vonatkozásában a természetvédelmi hatóság elõzetes szakhatósági hozzájárulásával - határozatban kötelezi az erdõgazdálkodót a szükséges védekezés elvégzésére.
(2) A külön jogszabály szerinti zárlati (karantén) és veszélyes károsítók elleni védekezést - az erdészeti hatóság elõzetes szakhatósági hozzájárulásával - a növényvédelmi hatóság rendeli el.
(3) Ha az erdõgazdálkodó az erdészeti hatóság határozatában foglaltaknak nem tesz eleget, a szükséges munkálatokat - az erdészeti hatóság, valamint a védett természeti területet érintõ részre vonatkozóan a természetvédelmi hatóság elõzetes szakhatósági hozzájárulásával - a növényvédelmi hatóság az erdõgazdálkodó költségére elvégezteti (közérdekû védekezés).
(4) A (2) bekezdés alapján hatóságilag elrendelt védekezés költségeinek megtérítésére a külön jogszabályban foglaltak szerint állami támogatás vehetõ igénybe, kivéve, ha az erdõgazdálkodó elmulasztotta a növényvédelemrõl szóló jogszabályban elõírt, illetve az erdészeti hatóság határozatában elrendelt védekezési kötelezettségét.
48.§ (1) A károsítók elszaporodásának megelõzése érdekében az erdõterületen tárolt erdei fa és egyéb termék kezelésérõl a termék tulajdonosa vagy az erdõgazdálkodó egyetemlegesen köteles gondoskodni.
(2) Amennyiben a tárolt erdei fa és egyéb termék kedvezõ feltételeket teremt a károsítók elszaporodásához, az erdészeti hatóság a termék tulajdonosát, valamint az erdõgazdálkodót egyetemlegesen kötelezi annak kezelésére, illetve elszállítására.
(3) Ha az erdei fa és egyéb termék tulajdonosa vagy az erdõgazdálkodó a határozatban foglaltaknak nem tesz eleget, az erdészeti hatóság a szükséges munkálatokat a termék tulajdonosa és az erdõgazdálkodó költségére elvégeztetheti.
(4) Ha káros természeti hatás miatt az erdõ állapotában jelentõs romlás következik be, a károsítók elszaporodásának megakadályozása érdekében az erdõgazdálkodó köteles a veszélyforrást jelentõ beteg és elhalt fákat az egészségügyi fakitermelésre vonatkozó szabályok alapján eltávolítani. Az erdõgazdálkodó kérelmét az erdészeti hatóság köteles - védett természeti terület esetén a természetvédelmi hatóság elõzetes szakhatósági hozzájárulásával - legalább tizenöt napon belül elbírálni.
(5) A káros természeti hatások miatt bekövetkezett erdõkárok enyhítéséhez, illetõleg felszámolásához az erdészeti hatóság véleményét, vagy javaslatát is figyelembe véve - a külön jogszabályban meghatározott módon és feltételekkel - állami támogatás vehetõ igénybe.

Védelem a vadállomány károsítása ellen

49.§ (1) Az erdõterületen - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel -, illetve az erdõterülettel közvetlenül határos vadászterületen
a) az erdei életközösség tagjainak fennmaradását,
b) az erdõ talajának épségét,
c) az erdõsítés állapotát,
d) az erdõ faállományának termõhelye szerint várható mennyiségi és minõségi fejlõdését veszélyeztetõ, valamint
e) az erdõ természetes felújítását akadályozó
létszámú és fajösszetételû vadállomány nem tartható fenn.
(2) Az erdészeti hatóság elõzetes szakhatósági hozzájárulásával létesített vadaskertben és vadasparkban olyan mértékû vadlétszám is fenntartható, amely az (1) bekezdés c), d) és e) pontjában foglaltak érvényesülését nem biztosítja.
(3) Az erdészeti hatóság az (1) bekezdésben foglalt veszélyeztetõ tényezõk észlelése megjelölésével köteles kezdeményezni a vadászati hatóságnál a vadállomány apasztására, illetve a veszélyeztetés egyéb módon való megszüntetésére teendõ intézkedés elrendelését. Az erdészeti hatóság megkeresésére a vadászati hatóságnak tizenöt napon belül kell határozatot hoznia.
(4) Az erdõgazdálkodó a vadállomány károsítása elleni védekezése során köteles figyelemmel lenni a vad természetes élõhelyének védelmére.

Védelem a káros tevékenységek ellen

50.§ (1) Tilos erdõterületen
a) legeltetni és makkoltatni;
b) bármilyen szemetet és hulladékot elhelyezni;
c) az erdei élõfáról, a cserjérõl gallyat, díszítõ lombot gyûjteni, kivéve a bot, vesszõ, díszítõgally termelését szolgáló erdõt, és a minõségi törzsnevelést elõsegítõ nyesést; valamint
d) erdészeti szaporítóanyagot gyûjteni, ha az az erdõfelújítás sikerességét veszélyezteti.
(2) Az (1) bekezdésben foglaltak megszegése az erdõgazdálkodási szabályok megsértésének minõsül.

Az erdõ talajának védelme

51.§ (1) Az erdõ talajának védelmét a káros folyamatok megelõzésére alkalmas erdõgazdálkodási tevékenységgel, valamint talajvédõ létesítményekkel kell biztosítani.
(2) Az erdõ talajának védelmérõl - a (3) bekezdésben foglaltak kivételével - az erdõgazdálkodó köteles gondoskodni.
(3) Az erdõ talaját a szomszédos területekrõl ért károsító hatások megszüntetésérõl és következményeinek felszámolásáról a kár elõidézõje köteles gondoskodni.
(4) Az erdõ talajának védelméhez az állam a külön jogszabályban meghatározott módon és feltételekkel támogatást nyújt.
52.§ (1) Az erdõ talajának védelme érdekében az erdõgazdálkodó köteles:
a) a külön jogszabályokban meghatározott termõföldvédelmi, természetvédelmi, környezetvédelmi és vízvédelmi követelményeknek is megfelelõ erdõgazdálkodási tevékenységet folytatni;
b) az erdõfelújítás, az erdõnevelés, a fakitermelés, a faanyag mozgatása, valamint a feltáró úthálózat kiépítése során az erdõ talajának erózió és tömörödés elleni védelmérõl gondoskodni.
(2) Az erdõ talaja szennyezésének megakadályozása céljából az erdõterületen szennyvíz, szennyvíziszap, hígtrágya vagy egyéb talajszennyezõ anyag elhelyezése tilos.
(3) Az erdõterületrõl az erdei avar és a talaj humuszos termõrétegének összegyûjtése és elszállítása tilos.
(4) Az erdõben szakszerûtlen gazdálkodás következtében keletkezett talajkárosodás, valamint az erdõterülettel szomszédos mezõgazdasági vagy egyéb rendeltetésû területek erdõbõl továbbterjedõ károsítása esetén az erdõgazdálkodónak kell gondoskodnia a kár okának megszüntetésérõl.
(5) Az erdõterületen a talajvédelmi hatósági jogkört az erdészeti hatóság gyakorolja.
(6) Az erdõ talajának védelmére e törvény rendelkezéseit a talajvédelemre vonatkozó külön jogszabály rendelkezéseivel együttesen kell alkalmazni.

Védelem a tûz ellen

53.§ (1) Az erdõ tûz elleni védelmével kapcsolatos feltételek megteremtésérõl az erdõgazdálkodó köteles gondoskodni.
(2) Az erdõ tûz elleni védelméhez az állam a külön jogszabályban meghatározott módon és feltételekkel támogatást nyújt.
54.§ (1) Tilos tüzet gyújtani erdõterületen, valamint annak kétszáz méteres körzetében, ha a tûz továbbterjedésének feltételei különösen kedvezõek. Ugyancsak tilos az erdõterületen tüzet közvetlenül vagy közvetve okozó tárgyak elhelyezése, tárolása és eldobása. Védett természeti területen lévõ erdõben tûz gyújtására a természet védelmére vonatkozó jogszabályokat kell alkalmazni.
(2) Erdõterületen tûz gyújtására és fenntartására - az erre a célra kijelölt helyek kivételével - csak az erdõgazdálkodó, illetve az erdõgazdálkodó írásbeli engedélye birtokában levõ személy jogosult. Az erdõterület határától számított kétszáz méteres távolságon belül levõ ingatlanon csak az ingatlan tulajdonosa, vagy annak megbízottja gyújthat és tarthat fenn tüzet a tûzvédelmi rendelkezések betartásával.
(3) A vágástéri hulladék égetése az erdõgazdálkodó által arra kijelölt területeken és csak abban az esetben megengedett, ha a tûz az újulatot és a környezetében lévõ erdõt, az erdõn kívüli területek élõvilágát, valamint a természeti képzõdményeket és egyéb mûtárgyakat nem veszélyezteti.
(4) Az erdõgazdálkodó a parkerdõ területén turisztikai célból és tûzvédelmi szempontból állandó és biztonságos tûzrakó helyet köteles kialakítani. A kialakított tûzrakóhelyen a tûzvédelmi rendelkezések betartásával bárki jogosult tüzet rakni.
(5) Az erdõgazdálkodó az erdõterületen létesített mészégetõt, illetve faszénégetõt az erdészeti hatóságnak, továbbá az illetékes önkormányzati tûzoltóságnak köteles bejelenteni.
55.§ (1) A tûz õrzésérõl, valamint annak - a helyszínrõl való távozás elõtti - biztonságos eloltásáról a tûzgyújtásra jogosult köteles gondoskodni.
(2) Aki erdõtüzet vagy tûzveszélyt észlel és azt eloltani, illetve elhárítani nem tudja, köteles az illetékes tûzoltóságot, vagy a települési önkormányzat polgármesteri hivatalát, és az erdõgazdálkodót haladéktalanul tájékoztatni, és a tûz oltásában a tõle elvárható módon közremûködni.
56.§ (1) Fokozott tûzveszély esetén a miniszter - a belügyminiszterrel való egyeztetés mellett - az ország egészére vagy meghatározott területén lévõ erdõre, valamint az erdõterület határától számított kétszáz méteren belüli területre - átmeneti idõre - általános tûzgyújtási tilalmat rendelhet el. A tûzgyújtási tilalom kihirdetésérõl, annak feloldásáról a miniszter a Magyar Közlönyben való közzététel, továbbá a sajtó, rádió, televízió útján vagy egyéb módon gondoskodik.
(2) A fokozott tûzveszély miatti tûzgyújtási tilalom esetére tûzjelzõ szolgálatot kell szervezni. A tûzjelzõ szolgálatot az erdõgazdálkodók a területileg illetékes tûzvédelmi hatóság és az erdészeti hatóság közremûködésével kötelesek megszervezni és mûködtetni, illetõleg a mûködést ellenõrizni.
(3) Az általános tûzgyújtási tilalom elrendelése esetén, annak feloldásáig az erdõgazdálkodó az erdõbe való belépést és az ott tartózkodást korlátozhatja, illetve megtilthatja.

Védelem a káros természeti hatások ellen

57.§ (1) Az erdõt veszélyeztetõ káros természeti hatásnak minõsül
a) a vadászható állatfajnak nem minõsülõ, vadon élõ állatfajok túlszaporodásából eredõ károkozás,
b) a hó, a jég vagy a szél okozta fadöntés és -törés, a légszennyezés, az árvíz, a talajvízszint változása, a fagy, az aszály, valamint
c) az ismeretlen eredetû károkozás.
(2) Az erdõt veszélyeztetõ káros természeti hatások kártételeinek mérsékléséhez a külön jogszabályban meghatározott feltételekkel állami támogatás vehetõ igénybe.

VII. Fejezet 
ERDEI HASZONVÉTELEK

58.§ E törvény alapján erdei haszonvételnek minõsül:
a) a fakitermelés;
b) az erdészeti szaporítóanyag gyûjtése;
c) a vadászati jog hasznosítása;
d) elhalt fekvõ fa és gally gyûjtése;
e) a kidöntött fáról történõ fenyõgally, toboz és díszítõlomb gyûjtése;
f) a gomba, a vadgyümölcs, moha, virág, illetõleg a gyógynövény gyûjtése;
g) a bot, a nád, a sás, a gyékény termelése és a fû kaszálása;
h) a méhészeti tevékenység;
i) a fenyõgyanta gyûjtése.
59.§ (1) Az erdei haszonvételek gyakorlása nem károsíthatja, illetve veszélyeztetheti az erdõ felszíni és felszín alatti vizeit, talaját, felújítását, valamint az erdei életközösséget.
(2) Az erdõgazdálkodó az erdei haszonvételeket e törvényben meghatározott feltételekkel gyakorolhatja. A védett természeti területen levõ erdõ esetén a haszonvételek gyakorlásának engedélyezéséhez a természetvédelmi hatóság elõzetes szakhatósági hozzájárulása szükséges.
(3) Az erdei haszonvételnek minõsülõ vadászati jog hasznosítására a külön jogszabály rendelkezéseit az e törvényben foglalt kiegészítésekkel kell alkalmazni.
(4) Az 58.§ b) és d)-i) pontjai szerinti erdei haszonvételek gyakorlásának feltételeit - amennyiben jogszabály másként nem rendelkezik - az erdõgazdálkodó jogosult meghatározni.

Fakitermelés

60.§ (1) Az erdõ faállományának kitermelését - a faültetvény kivételével - az üzemtervi elõírásokkal összhangban is csak az erdészeti hatóság engedélye alapján lehet végezni. A faültetvénybõl történõ fakitermelést az erdészeti hatóságnak elõzetesen be kell jelenteni.
(2) A fakitermelés módja lehet
a) ápoló vágás: az erdõsítés befejezését követõ tíz éven belüli fakitermelés;
b) tisztító vágás: a fiatal erdõ nevelése céljából végzett fakitermelés;
c) gyérítés: az erdõ faállománya minõségének javítását és a fahozam növelését szolgáló fakitermelés;
d) véghasználati fakitermelés: a természetes úton magról történõ felújulásra nem alkalmas, vagy nem a termõhelynek megfelelõ faállomány letermelése (a továbbiakban: tarvágás), valamint a termõhelynek megfelelõ és magról történõ természetes felújulásra alkalmas faállományban végzett fakitermelés (a továbbiakban: felújító vágás);
e) szálalás: folyamatos borítottságot és készletgazdálkodást biztosító fakitermelés;
f) egészségügyi fakitermelés: az elhalt, súlyosan sérült, vagy a veszélyes károsítók elszaporodását elõidézõ beteg fák kitermelése.
(3) A fa kitermelésekor figyelemmel kell lenni a források védõterületére, a védett élõ szervezetek élõhelyére, az élettelen természeti értékek védelmére, a tájképre, valamint az értékes emberi alkotások környezetére.
61.§ (1) A gyérítés és a felújító vágás során a miniszter által - a természetvédelemért felelõs miniszterrel egyetértésben - rendeletben meghatározott, az adott termõhelyre jellemzõ õshonos mellékfajokat az erdõ rendeltetésének figyelembevételével, az erdészeti hatóság által elõírt mértékig meg kell hagyni.
(2) A gyérítés és felújító vágás végrehajtását az erdészeti hatóság csak akkor engedélyezheti, ha a kivágásra tervezett fák szakszerû megjelölése elõzetesen már megtörtént.
(3) A vegetációs idõszakban a felújító vágással történõ fakitermelésre az engedély csak különösen indokolt esetben adható ki, illetve ezen idõszak alatt az erdészeti hatóság a fa kitermelését megtilthatja.
(4) Az erdészeti hatóság a fa kitermelését korlátozhatja vagy megtilthatja, amennyiben az erdõgazdálkodó az erdõfelújítás pénzügyi, valamint szakmai kötelezettségének és feltételeinek e törvényben, illetve külön jogszabályban megszabott módon, illetve határidõre nem tett eleget.
(5) Az erdészeti hatóság határidõ kitûzésével elrendelheti a fa kitermelését, ha az az erdõ egészségi állapotának megõrzése, javítása vagy az erdõ felújítása érdekében szükséges.
62.§ (1) A tarvágáshoz az erdészeti hatóság akkor járulhat hozzá, ha:
a) síkvidéki és dombvidéki erdõterületeken tíz hektárnál nagyobb,
b) hegyvidéki erdõterületen öt hektárnál nagyobb,
c) hullámtéri erdõterületen a töltés és a folyó között
egybefüggõ felújítatlan vágásterület nem keletkezik, de hegyvidéki erdõterületen - kivételesen indokolt esetben - öt hektárnál nagyobb területen történõ tarvágás is engedélyezhetõ.
(2) Az erdészeti hatóság a területi kiterjedéstõl függetlenül nem járulhat hozzá a tarvágáshoz, ha az az erdõ talajának
a) termékenységét rontja;
b) vízháztartását károsan megváltoztatja; illetõleg
c) fennmaradását veszélyezteti.
(3) Az erdészeti hatóság a tarvágás engedélyezésekor természeti területen elõírhatja a faállomány tíz százalékának mértékéig fák (hagyásfák) visszahagyását.
(4) Az erdészeti hatóság a hozzájárulást az erdõ talajának védelmét szolgáló feltétel teljesítéséhez kötheti.

Erdészeti szaporítóanyag gyûjtése

63.§ Erdészeti szaporítóanyagot az 50.§ (1) bekezdésében foglalt tiltó rendelkezésekre is figyelemmel az üzemtervi elõírásokkal összhangban - védett természeti területen lévõ erdõ esetén a természetvédelmi hatóság elõzetes szakhatósági hozzájárulásával - és az erdészeti hatóság engedélye alapján lehet gyûjteni.

Fenyõgyanta gyûjtése

64.§ Fenyõgyantát csak az üzemterv szerinti véghasználati fakitermelést megelõzõ öt éven belül lehet gyûjteni.

VIII. Fejezet 
AZ ERDÕTERÜLET IGÉNYBEVÉTELE ÉS MEGOSZTÁSA, VALAMINT AZ ERDÕ MÛVELÉSI ÁGÁNAK MEGÁLLAPÍTÁSA 
Erdõterület igénybevétele

65.§ Az erdõterület igénybevételének minõsül:
a) az erdõterület mezõgazdasági mûvelésbe vonása;
b) az erdõterület termelésbõl való kivonásával járó létesítmény elhelyezése vagy tevékenység gyakorlása (a továbbiakban: termelésbõl kivonás);
c) az erdõterület termelésbõl való idõleges kivonásával járó létesítmény elhelyezése vagy tevékenység gyakorlása (a továbbiakban: idõleges igénybevétel);
d) az erdõterület termelésbõl való kivonásával nem járó, de annak rendeltetésszerû használatát idõlegesen vagy tartósan akadályozó létesítmény elhelyezése vagy tevékenység gyakorlása - ide nem értve a vadaskert, illetõleg a vadaspark fenntartását -, így különösen: villamos vezeték, gázvezeték, távközlõ- vagy más közmûvezeték, sí- és egyéb sportpálya létesítése és fenntartása (a továbbiakban együtt: rendeltetésszerû használatot akadályozó igénybevétel).
66.§ (1) Az erdõterület igénybevételéhez - a (3) bekezdésben foglaltak kivételével - az erdészeti hatóság elõzetes engedélye szükséges. Az erdõterületet kizárólag az engedélyben meghatározott célra lehet igénybe venni.
(2) Védett természeti területen lévõ erdõ igénybevételét az erdészeti hatóság a természetvédelmi hatóság, védõ erdõ területének igénybevételét a rendeltetés szerinti hatóság elõzetes szakhatósági hozzájárulása alapján engedélyezi.
(3) Az erdõterület honvédelmi célra történõ igénybevételét a honvédelemért felelõs miniszter, a nemzetbiztonsági és határrendészeti célra történõ igénybevételét az e célokért felelõs miniszter javaslatára a miniszter engedélyezi.
67.§ (1) Az erdõterület igénybevételéhez adott hozzájárulást az erdészeti hatóság az erdõterület csökkenésével, illetve az erdõ rendeltetésszerû használatának akadályozásával járó kedvezõtlen környezeti változások megszüntetése vagy mérséklése érdekében feltételekhez kötheti.
(2) Az erdõterület igénybevétele esetén - azzal egyidejûleg - az erdõgazdálkodó köteles az erdészeti hatóságtól az üzemterv módosítását is kérni.
(3) Az erdõterület tervezett igénybevételéhez - kérelemre - az erdészeti hatóság - az érintett szakhatóságok bevonásával - elvi hozzájárulást adhat. Ez esetben a kérelemnek nem feltétele az erdõterületre vonatkozó tulajdonon vagy más jogcímen fennálló rendelkezési jog igazolása.
68.§ (1) Gazdasági rendeltetésû erdõ mezõgazdasági mûvelésbe vonását az erdészeti hatóság a talajvédelmi hatóság véleményének figyelembevételével engedélyezi.
(2) Védelmi rendeltetésû erdõ mezõgazdasági mûvelésbe vonását csak kivételesen indokolt esetben, és az illetékes hatóság elõzetes szakhatósági hozzájárulása alapján engedélyezheti az erdészeti hatóság.
(3) A faültetvény területének a telepítési engedélyben megjelölt határidõn belüli mezõgazdasági mûvelési ágba vonását az erdészeti hatóságnak be kell jelenteni.
(4) Nem minõsül az erdõterület mezõgazdasági mûvelésbe vonásának a síkvidéki erdõterület tarvágását és kituskózását követõ két évben a felújítás érdekében végzett szántóföldi mûvelés (a továbbiakban: mezõgazdasági elõhasználat). Ez a rendelkezés nem vonatkozik a védett természeti területen lévõ erdõre.
(5) Az erdészeti hatóság az erdõterület mezõgazdasági mûvelésbe vonásának engedélyezését határidõhöz kötheti. Az engedélyes az erdõterület mezõgazdasági mûvelésbe vonását harminc napon belül köteles bejelenteni az engedélyezõ hatóságnak. Amennyiben a megadott határidõn belül az engedélyezett nagyságú erdõterület mezõgazdasági mûvelésbe vonása nem történt meg, az engedély a mezõgazdasági mûvelésbe nem vont részre érvényét veszti és a területen továbbra is e törvény elõírásai, valamint az üzemterv szerinti erdõgazdálkodást kell folytatni.
69.§ Erdõterületet termelésbõl kivonni kivételes esetben és csak akkor lehet, ha az erdõterületre tervezett létesítmény elhelyezésre vagy tevékenység gyakorlására az adott térségben nem található más arra alkalmas földterület.
70.§ (1) Az erdõterület erdõgazdálkodási tevékenységétõl eltérõ célra történõ idõleges igénybevételét - védett természeti területet érintõ rész vonatkozásában a természetvédelmi hatóság elõzetes szakhatósági hozzájárulásával - az erdészeti hatóság egy alkalommal és legfeljebb öt évi idõtartamra engedélyezheti.
(2) Az erdõterület idõleges igénybevétele esetén az igénybevételért évenként az igénybe vett erdõterület aranykorona értékének ötezerszeresét, de hektáronként legalább húszezer forintot kell a külön jogszabály szerinti számlára befizetni.
(3) Az idõlegesen más célra hasznosított területen - a határidõ lejártát követõen - az erdõgazdálkodó az erdészeti hatóság határozatában foglaltak szerint köteles gondoskodni az erdõterület erdõgazdálkodási tevékenységbe történõ visszaállításáról, valamint az erdõ talajának erdõgazdálkodási termelés céljára történõ alkalmassá tételérõl.
(4) Amennyiben az erdészeti hatóság megállapítása szerint az erdõterület termelésbe való visszaállítására nincs lehetõség, az erdõgazdálkodó köteles a külön jogszabályban foglaltak szerint megállapított erdõfelújítás és erdõnevelés normatív támogatása befejezett értékének kétszeres összegét (a továbbiakban: újraerdõsítési költség) a külön jogszabály szerinti számlára befizetni.
(5) Ha az erdõ termelésbe való visszaállítására az igénybe vevõnek felróható okból nincs lehetõség, az újraerdõsítési költség kétszeresének megfelelõ összegû erdõgazdálkodási bírságot kell a külön jogszabály szerinti számlára befizetni.
71.§ (1) Amennyiben az erdõterületnek a rendeltetésszerû használatot akadályozó igénybevételére kerül sor, és ezáltal az erdõterületen hat méternél szélesebb és ötezer négyzetméternél nagyobb összefüggõ területen faállomány nem tartható fenn, akkor az erdõterület idõleges igénybevétele esetére megállapított összeget kell a külön jogszabály szerinti számlára befizetni.
(2) Ha az erdõterület igénybevételére erdei sí- vagy szánkópálya kialakítása céljából kerül sor, az erdészeti hatóság javaslatára a miniszter az (1) bekezdés szerinti összeg megfizetése alól felmentést adhat.

Az erdõterület igénybevétele esetén újraerdõsítés

72.§ (1) Az erdõterület mezõgazdasági mûvelésbe vonása, termelésbõl való kivonása, valamint idõleges igénybevétele esetén az erdõgazdálkodó köteles az igénybe vett erdõnek megfelelõ értékû erdõt létesíteni (a továbbiakban: újraerdõsítés), vagy az erdészeti hatóság határozata alapján az újraerdõsítés költségét az e törvényben, valamint a külön jogszabályban meghatározott mértékben és módon megfizetni.
(2) Nem kell újraerdõsítési költséget fizetni, amennyiben az erdõ területét erdészeti létesítmény elhelyezésére, vagy a hullámtéri véderdõt árvízvédelmi célokra vették igénybe.
(3) Erdõterület engedély nélküli, vagy attól eltérõ igénybevétele esetén az erdészeti hatóság kezdeményezi az erdõ mûvelési ág visszaállítását, és elrendeli a terület újraerdõsítését. Amennyiben az erdészeti hatóság megállapítása szerint az erdõterület termelésbe való visszaállítására és az újraerdõsítés elrendelésére nincs lehetõség, kötelezi az erdõgazdálkodót az igénybe vett erdõnek megfelelõ értékû erdõ telepítésére, vagy az újraerdõsítés költségének megfizetésére.
(4) Erdõterület engedély nélküli, vagy attól eltérõ igénybevétele esetén a (3) bekezdésben meghatározottakon túl erdõgazdálkodási bírságot kell fizetni.

Az erdõ mûvelési ágának megállapítása

73.§ (1) Erdõ mûvelési ágban csak a 8.§ (1) bekezdése szerinti erdõterület tartható nyilván.
(2) A nem erdõ mûvelési ágban nyilvántartott, a miniszter által rendeletben meghatározott erdei fafajok megtelepülésével beerdõsült földterületre:
a) az erdészeti hatóság a változás ingatlan-nyilvántartásba történõ bejegyzése iránt megkeresi az illetékes földhivatalt;
b) a földhivatal az erdészeti hatóság elõzetes szakhatósági hozzájárulása alapján hivatalból is kezdeményezheti a földterület mûvelési ágának erdõ mûvelési ágra történõ megváltoztatását;
c) az állam tulajdonában lévõ és a törvény hatálybalépésekor mûvelés alól kivettként nyilvántartott terület erdõ mûvelési ágba vonásához az a)-b) pontban foglalt engedélyeken kívül az érintett miniszter elõzetes hozzájárulása is szükséges.
(3) Az erdõgazdálkodási tevékenységet közvetlenül szolgáló földterületet - amennyiben az nem minõsül alrészletnek - erdõ mûvelési ágban kell nyilvántartani.
(4) Amennyiben az ingatlan-nyilvántartásban erdõként nyilvántartott földterület nem felel meg e törvény elõírásainak, az erdészeti hatóság - a védett természeti területet érintõ részre vonatkozóan a természetvédelmi hatóság elõzetes szakhatósági hozzájárulásával - a földhivataloknál kezdeményezi a földterület más mûvelési ágban való nyilvántartását.
(5) A földhivatal az erdõterület mûvelési ágának, továbbá az erdõ mûvelési ágban nyilvántartott földrészlet tulajdoni változásának bejegyzésérõl szóló határozatát köteles tájékoztatásul az illetékes erdészeti hatóságnak megküldeni.

Az erdõterület megosztása

74.§ (1) Az erdõterületet két vagy több földrészletre az erdészeti hatóság elõzetes szakhatósági hozzájárulásával csak abban az esetben lehet megosztani, ha az a tartamos (fenntartható) erdõgazdálkodást nem veszélyezteti.
(2) Az erdõterület megosztásával egyidejûleg módosítani kell az üzemtervet, amennyiben a megosztás az erdõrészlet határát is érinti.
(3) Az erdõterület megosztása során ezerötszáz négyzetméternél kisebb földrészletek nem alakíthatók ki.
75.§ Amennyiben az erdõterület megosztása az erdõtag határát is érinti, az erdészeti hatóság a módosított üzemterv jóváhagyásának feltételeként elõírhatja az egyes erdõtagok határa mentén út, nyiladék, árok stb. létesítését, továbbá azt, hogy megfelelõ módon biztosítani lehessen az erdészeti termékek szállítását.

IX. Fejezet 
AZ ERDÕTERÜLET SZÁLLÍTÁS CÉLJÁRA TÖRTÉNÕ IGÉNYBEVÉTELE, ILLETVE AZ ERDÕ LÁTOGATÁSA 
Az erdészeti termékek szállítása

76.§ Az erdõgazdálkodási tevékenységhez kapcsolódó erdészeti szállítási tevékenységnek minõsül:
a) az erdészeti erõ- és munkagép, valamint egyéb jármû erdõterületen való közlekedése;
b) az erdei haszonvételbõl származó termékek készletezése, valamint azok jármûvel történõ elszállítása.
77.§ (1) Az erdõterületen, valamint az erdészeti magánúton való közlekedésre a közúti közlekedésre vonatkozó szabályokat e törvényben foglalt kiegészítésekkel kell alkalmazni.
(2) Az erdõgazdálkodó az erdõ és az erdészeti létesítmény védelme érdekében jármûnek az erdõterületen, valamint a közforgalom elõl elzárt erdészeti magánúton való közlekedésére a közúti közlekedés szabályaitól eltérõen - a közlekedési hatóság véleményének figyelembevételével - forgalmi korlátozást határozhat meg. A forgalom korlátozásának módját és idõtartamát - figyelmeztetõ tábla elhelyezésével - az erdõgazdálkodónak a helyszínen jeleznie kell.
(3) Az erdészeti hatóság jogosult ellenõrizni, hogy az erdõgazdálkodó intézkedése megfelel-e a (2) bekezdésben foglalt elõírásoknak.

Erdészeti termékek szállítása más használatában lévõ erdõterületen

78.§ (1) Az erdõgazdálkodó a más használatában levõ, közúti közlekedésre nem szolgáló erdõterületet az erdõgazdálkodási tevékenysége folytatásához igénybe veheti, amennyiben az erdészeti termékek elszállítását alkalmas út hiánya miatt nem, vagy csak aránytalanul nagy költséggel lehetne elvégezni. Az igénybevételre a Polgári Törvénykönyvnek az átjárási szolgalomra vonatkozó szabályait kell alkalmazni.
(2) Megszûnik a szolgalom, ha az annak alapítására vonatkozó feltételek is megszûntek.
(3) Az erdõgazdálkodó vagy megbízottja kizárólag az erdõgazdálkodási tevékenysége folytatásához a más tulajdonában levõ erdészeti magánutat is igénybe veheti.
(4) Amennyiben az erdõterületet, valamint az erdészeti magánutat erdõgazdálkodási tevékenységgel összefüggésben veszik igénybe, a szolgalommal terhelt erdõterület erdõgazdálkodója, illetõleg az erdészeti magánút kezelõje követelheti kárának és költségének megtérítését.
(5) Honvédelmi, nemzetbiztonsági és határrendészeti célú erdõterületen lévõ magánút az illetékes minisztérium vagy az országos határõrizeti szerv engedélyével vehetõ igénybe.

Az erdészeti termékek származásának igazolása

79.§ (1) Az erdõgazdálkodó az erdei fa és egyéb erdei termék (a továbbiakban: erdészeti termék) erdõterületrõl történõ elszállítása alkalmával köteles annak származását igazolni. Az igazolásnak tartalmaznia kell:
a) az erdõgazdálkodó nevét, székhelyét;
b) az erdészeti termék fajtáját, annak természetes mértékegységben megjelölt mennyiségét, továbbá a külkereskedelmi forgalomba kerülõ termék esetén a nemzetközi kötelezettségvállalásnak megfelelõ tanúsítványt;
c) az erdészeti termék származásának helyét;
d) a szállítás idõpontját.
(2) Amennyiben az erdõgazdálkodó az (1) bekezdésben foglaltak szerinti kötelezettségének nem tesz eleget, az az erdõgazdálkodási szabályok megsértésének minõsül.

Az erdõterület üdülés és sportolás céljából történõ látogatása

80.§ (1) Az erdõterületen - annak rendeltetésétõl függetlenül - üdülés és sportolás céljából gyalogosan bárki saját felelõsségére ott tartózkodhat, melyet az erdõgazdálkodó tûrni köteles, kivéve, ha az arra jogosult a látogatás korlátozását az e törvényben foglaltak alapján elrendelte. A fokozottan védett természeti területen levõ erdõben való tartózkodásra a természetvédelmi jogszabályok az irányadók.
(2) Amennyiben az erdõterületet az (1) bekezdésben meghatározott célból látogatják, az erdõgazdálkodó ezért díjat nem kérhet, azonban jogosult ténylegesen felmerült költségének és kárának megtérítésére.
(3) Az erdõterület látogatója az erdei életközösségben, az erdõ talajának és az erdészeti létesítményekben kárt nem okozhat, az ott tartózkodók pihenését, valamint a rendeltetésszerû erdõgazdálkodási tevékenységet nem zavarhatja.
(4) Az erdõgazdálkodó köteles tûrni - ha jogszabály másként nem rendelkezik - az egyéni szükségletet meg nem haladó gomba, vadgyümölcs, virág és díszítõlomb állami tulajdonban levõ erdõterületen való gyûjtését.
81.§ Az erdõterület üdülési, illetõleg sportolási célból - a kijelölt út kivételével - nem vehetõ igénybe, amennyiben az
a) az erdõsítés területe, amíg a rajtalévõ faállomány a két méter átlagos magasságot el nem éri;
b) az erdészeti szaporítóanyag termelését szolgáló földterület (csemetekert);
c) az erdõrezervátum területe; továbbá
d) ha az erdõterületre való belépést az erdészeti hatóság erdõvédelmi, a természetvédelmi hatóság természetvédelmi okból, illetõleg az illetékes katonai, határrendészeti vagy nemzetbiztonsági szerv megtiltotta.
82.§ (1) Az erdõgazdálkodó hozzájárulásával szabad az erdõterületen:
a) huszonnégy órát meghaladóan üdülési, illetõleg sportolási célból tartózkodni, táborozni, továbbá sátrat felverni, lakókocsit felállítani;
b) turistaútvonalat kijelölni és létesíteni;
c) turisztikai berendezést, létesítményt építeni és fenntartani;
d) ideiglenes árusítóhelyet üzemeltetni;
e) sportversenyt rendezni.
(2) Az erdõterületen kerékpározni és lovagolni, motorral, illetõleg gépkocsival közlekedni csak az arra kijelölt úton szabad.
(3) Az erdõgazdálkodó köteles az erdõgazdálkodási tevékenysége során megrongálódott turistautat, turisztikai berendezést, létesítményt haladéktalanul az eredeti állapotában helyreállítani, illetve rendeltetésszerû használatra alkalmassá tenni, mely azonban nem érinti az arra jogosult kárigényének a károkozóval szembeni érvényesítését.
83.§ (1) Az erdõgazdálkodó - a (2) bekezdésben foglaltak figyelembevételével - átmenetileg korlátozhatja, illetve feltételhez kötheti az erdõterület egyes részeinek látogatását, amennyiben az ott tartózkodás
a) másnak életét vagy testi épségét, vagyoni biztonságát, valamint
b) az egyes erdõgazdálkodási munkák végzését
veszélyezteti vagy akadályozza. Amennyiben a korlátozással érintett erdõterületet külön megállapodás alapján természetjáró szervezet is gondozza, az erdõgazdálkodó a korlátozás elrendelését megelõzõen köteles kikérni e szervezet véleményét.
(2) A vadászati jog gyakorlására jogosult az erdõgazdálkodó hozzájárulásával átmenetileg korlátozhatja az erdõterület egyes részeinek a látogatását, amennyiben az
a) a vadászati jog gyakorlását lényegesen akadályozza, illetõleg
b) a vadállományt különösen veszélyezteti.
84.§ (1) Az erdõgazdálkodó az erdõterület egyes részei látogatásának három hónapot meghaladó korlátozását köteles bejelenteni az erdészeti hatóságnak. A bejelentéshez mellékelni kell a korlátozással érintett földrészlet vázrajzát és a látogatás korlátozásának indokát, illetve feltételhez kötésének módját és idejét.
(2) Az erdészeti hatóság a látogatás korlátozásának indokoltságát felülvizsgálhatja, és kötelezheti az erdõgazdálkodót a törvényben foglalt elõírások betartására, illetve az általa elrendelt korlátozás megszüntetésére.
85.§ Aki az erdõterület látogatását korlátozza, az köteles a helyszínen a megfelelõ tájékoztatásról gondoskodni.

X. Fejezet 
AZ ERDÉSZETI MUNKÁK SZAKIRÁNYÍTÁSA, AZ ERDÕ ÕRZÉSE 
Az erdészeti munkák szakirányítása

86.§ (1) Az erdõgazdálkodó erdõgazdálkodási tevékenysége szakszerûségének biztosítása érdekében köteles a szakirányítási feladatok ellátásához a miniszter által rendeletben megállapított képzettséggel, vagy képesítéssel rendelkezõ személyt, vagy ilyen személyt alkalmazó szervezet (a továbbiakban: erdészeti szakszemélyzet) közremûködését önállóan vagy más erdõgazdálkodóval közösen igénybe venni.
(2) Erdészeti szakszemélyzet igénybevételének minõsül, ha az erdõgazdálkodó megfelelõ képesítéssel rendelkezik, és arról az erdészeti hatóságot tájékoztatja.
(3) Amennyiben az erdõgazdálkodó háromszáz hektár vagy annál nagyobb területen folytat erdõgazdálkodási tevékenységet, saját maga köteles gondoskodni az erdészeti szakszemélyzet igénybevételérõl.
(4) Az erdészeti szakszemélyzet, valamint az erdõgazdálkodási tevékenységgel foglalkozó szaktanácsadó igénybevételét az állam a külön jogszabályban meghatározott módon és feltételekkel támogatja.
87.§ Az erdészeti szakszemélyzet e feladatokat ellátó tagja a mûködési helye szerint illetékes erdészeti hatóság elõtt esküt tesz. Az eskü letételét követõen az erdészeti hatóság az erdészeti szakszemélyzet tagját nyilvántartásba veszi, részére szolgálati igazolványt és azzal azonos sorszámú jelvényt, valamint hitelesített szolgálati naplót ad át.
88.§ Az erdészeti szakszemélyzet tagját e tevékenységének gyakorlása során megilleti a Büntetõ Törvénykönyv 230.§-ának c) pontjában meghatározott közfeladatot ellátó polgári õrként a Büntetõ Törvénykönyv 229.§-a szerinti büntetõjogi védelem.
89.§ (1) Az erdészeti szakszemélyzet tagja - az erdõgazdálkodó megbízása alapján - jogosult az erdõ õrzésével, valamint az erdészeti termékek származásának ellenõrzésével összefüggõ feladatok ellátására.
(2) Az erdõgazdálkodó köteles az erdészeti szakszemélyzet igénybevételét - a munkavégzés helyének megjelölésével - az erdészeti hatóságnak haladéktalanul bejelenteni.
(3) Amennyiben az erdõgazdálkodó az erdészeti szakszemélyzet igénybevételére vonatkozó kötelezettségének az erdészeti hatóság felhívására nem, vagy nem a törvényben foglalt feltételek szerint tesz eleget, e törvény alapján helyette más erdõgazdálkodó jelölhetõ ki.

Az erdõ õrzése

90.§ Az erdõgazdálkodó az e törvényben, valamint a külön jogszabályokban foglaltak szerint gondoskodik az erdõ õrzésérõl.
91.§ Az erdõ õrzésével megbízott erdészeti szakszemélyzet tagja szolgálati területén, amennyiben egyébként megfelel a külön jogszabályban írt egyéb feltételeknek, jogosult egyenruhát, valamint szál szolgálati lõfegyvert viselni.

A 90.§ az 1997. évi CLIX. törvény 30.§ (8) bekezdésével megállapított szöveg.

XI. Fejezet 
AZ ERDÉSZETI IGAZGATÁS

92.§ (1) Az erdészeti igazgatással összefüggõ egyes irányítási, szervezési, valamint hatósági feladatokat
a) a miniszter,
b) az országos erdészeti hatóság,
c) az országos erdészeti hatóság területi szerve (a továbbiakban: állami erdészeti szolgálat) látják el.
(2) Az erdészeti igazgatási feladatokat ellátó személyek részére igazolványt és egyenruhát, a hatósági feladatokat ellátó személyek részére az igazolvánnyal azonos sorszámú szolgálati jelvényt és szolgálati fegyvert is biztosítani kell.
(3) Az erdészeti igazgatás e törvényben meghatározott hatásköre az erdõ tulajdonviszonyaitól és rendeltetésétõl függetlenül kiterjed a Magyar Köztársaság területének erdõire.
(4) Az országos erdészeti hatóság feladatait a minisztérium látja el.

Eljárási szabályok

93.§ (1) Az e törvény szerint indult hatósági eljárás során az államigazgatási eljárás általános szabályait az e törvényben foglalt kiegészítésekkel kell alkalmazni.
(2) Védett természeti területen lévõ erdõt érintõ, e törvényben meghatározott eljárások esetén a természetvédelmi hatóság az erdészeti hatóság szakhatósági hozzájárulás megadása iránti megkeresésének tizenöt napon - a 48.§ (4) bekezdésében meghatározott esetben nyolc napon - belül köteles eleget tenni. Amennyiben a természetvédelmi hatóság e határidõn belül nem nyilatkozik, hozzájárulását megadottnak kell tekinteni.
(3) Az állami erdészeti szolgálat hatáskörébe tartozó ügyben felettes szervként az országos erdészeti hatóság jár el.
(4) Az állami erdészeti szolgálat szerveinek illetékességi területét a miniszter rendeletben határozza meg.
(5) Amennyiben az erdõgazdálkodó az állami erdészeti szolgálat két vagy több szervezetének illetékességi területén folytat erdõgazdálkodási tevékenységet és az erdõterület összefüggõ, akkor az a területi szerv az illetékes az eljárásra, amelynél nagyobb az erdõterület kiterjedése. Vita esetén az eljáró szervezetet az országos erdészeti hatóság jelöli ki.
94.§ Amennyiben e törvény másként nem rendelkezik, erdészeti hatósági ügyben elsõ fokon az állami erdészeti szolgálat hatósági feladatokat ellátó szervei járnak el.
95.§ (1) Az erdészeti hatóság eljárása során jogosult
a) külön térítés fizetése nélkül az erdészeti magánúton közlekedni, az erdõt és a fásítást bejárni, ott vizsgálatot, mérést, megfigyelést, valamint az azok elvégzéséhez szükséges mértékig térítésmentesen vizsgálati mintát venni;
b) az erdõ állapotát veszélyeztetõ károsodott élõfa vagy károsító eltávolítását elrendelni;
c) az erdõt és a fásítást veszélyeztetõ tevékenység beszüntetését, illetve az attól való tartózkodást elrendelni;
d) a természetben összefüggõ erdõterületre - ha annak több tulajdonosa van - a miniszter által rendeletben meghatározott szakmai feltételek megléte esetén határozatban elõírni, hogy azon csak társult erdõgazdálkodási tevékenység folytatható.
(2) Az e törvény alapján indult erdészeti hatósági eljárásokban - ha jogszabály másként nem rendelkezik - a miniszter által rendeletben megállapított összegû igazgatási-szolgáltatási díjat kell fizetni. A díjat a miniszter által megállapított számlára kell befizetni.
(3) Azok a miniszter által kijelölt szervek, amelyek az e törvény szerinti állami feladatok végrehajtásával összefüggõ egyes feladatokat látnak el, jogosultak az erdõ és a fásítás területére belépni, az erdészeti magánúton külön térítés fizetése nélkül közlekedni, az erdõgazdálkodótól, az erdészeti hatóságtól, valamint más szervektõl a feladataik ellátásához szükséges adatokat és felvilágosítást kérni, iratokat megtekinteni, a vizsgálatok elvégzéséhez szükséges mértékig térítésmentesen vizsgálati mintát venni.

A miniszter feladatai

96.§ (1) Az erdõgazdálkodási tevékenység - beleértve az erdõvagyon védelmét -, valamint az elsõdleges fafeldolgozás szakmai, irányítási, szabályozási és egyes hatósági feladatait a kormányzati munkamegosztás keretében - az érdekelt miniszterekkel együttmûködve - a miniszter látja el.
(2) A miniszter hatósági jogkörében eljárva
a) amennyiben az erdõgazdálkodó elmulasztja az erdõ védelmére és mûvelésére vonatkozó, e törvényben írt kötelezettségek teljesítését, erdõgazdálkodót jelöl ki;
b) engedélyezi az erdõterület honvédelmi, nemzetbiztonsági és határrendészeti célra történõ igénybevételét.
97.§ A miniszter irányítási, szervezési feladatkörében
a) kidolgozza az erdõgazdálkodási tevékenység hosszú távú fejlesztési irányelveit, és gondoskodik az erdészeti célkitûzések megvalósításáról;
b) az erdõvel, az erdõgazdálkodási tevékenység végzésével, valamint az elsõdleges fafeldolgozással összefüggésben jogszabályokat készít elõ és rendeletet ad ki;
c) az erdészeti irányelvekkel összhangban kidolgozza az erdõgazdálkodási tevékenységgel összefüggõ támogatások rendszerét, és gondoskodik a támogatások jogszabályban foglaltak szerinti felhasználásáról;
d) mûködteti, illetõleg irányítja az állami erdészeti igazgatás egyes szervezeteit;
e) létrehozza az állami erdészeti szolgálat szervezési, valamint hatósági feladatokat ellátó szerveit, és meghatározza részletes feladatkörüket;
f) javaslatot tesz, illetve dolgoz ki az erdészeti oktatás és kutatás irányelveire;
g) gondoskodik a tartamos (fenntartható) erdõgazdálkodási tevékenység szakmai feltételeinek biztosításáról;
h) szabályozási, irányítási feladatainak végrehajtása során gondoskodik az erdõgazdálkodási tevékenység, valamint a vadászati jog hasznosításának egymással összhangban történõ szabályozásáról;
i) kialakítja az erdõtervezési körzeteket és gondoskodik a körzeti erdõterv, valamint a körzeti vadgazdálkodási terv közötti összhang megteremtésérõl;
j) az érdekelt miniszterekkel egyetértésben megállapítja a körzeti erdõterveket és gondoskodik azok kiadásáról;
k) gondoskodik a körzeti erdõtervben az országos, illetõleg körzeti hozamszabályozás elkészítésérõl;
l) ellátja a nemzetközi erdészeti egyezményekbõl adódó kormányzati feladatokat és kapcsolatot tart a nemzetközi erdészeti szervezetekkel;
m) ellátja az állami erdei vasutak mûködésével kapcsolatos ellenõrzési feladatokat;
n) ellátja a Kormány által megállapított vagy külön jogszabályban részére meghatározott feladatokat;
o) gondoskodik az Adattár mûködtetésérõl;
p) tûzgyújtási tilalmat rendel el;
r) gondoskodik az erdõvédelmi mérõ-, megfigyelõ rendszer fenntartásáról és mûködtetésérõl;
s) az állami erdészeti szolgálat szerveinek bevonásával elõsegíti az erdõvel kapcsolatos jogszabályokban foglalt erdészeti szakmai és jogi elõírások, feladatok megismertetését és azok összehangolt megvalósítását;
t) az állami erdészeti szolgálat szerveinek bevonásával folyamatosan elemzi az erdõgazdálkodási tevékenységet.

Az állami erdészeti szolgálat feladatai

98.§ Az állami erdészeti szolgálat szervezési feladatai keretében
a) gondoskodik a körzeti erdõtervek készítésérõl;
b) a jogszabályban meghatározott módon ellátja az erdõgazdálkodással kapcsolatos ellenõrzési, pénzügyi, elszámolási feladatokat;
c) az Adattár részére a szükséges adatokat összegyûjti, elemzi;
d) a miniszter megbízása alapján gondoskodik az erdõvédelmi mérõ- és megfigyelõ rendszer mûködésével kapcsolatos feladatok ellátásáról;
e) ellátja a külön jogszabályban részére meghatározott feladatokat;
f) nyilvántartja az erdõgazdálkodókat;
g) amennyiben az erdõterület tulajdonosa, használója, illetõleg az erdõgazdálkodó a törvényben foglalt kötelezettségének nem tesz eleget, az új erdõgazdálkodó kijelölését megelõzõen felhívja a kötelezettségének teljesítésére;
h) javaslatot tesz a károsítók elleni védekezéshez adható állami támogatásra;
i) nyilvántartást vezet az erdészeti szakszemélyzet tagjairól;
j) közremûködik az erdõgazdálkodási tevékenységhez nyújtott állami támogatások igénybevételével kapcsolatos eljárásban;
k) együttmûködik az illetékes települési önkormányzat képviselõ-testületével a településrendezési és -fejlesztési feladatok ellátásában.

Az Országos Erdészeti Tanács

99.§ (1) A miniszter a feladat- és hatáskörébe tartozó erdészetet érintõ kérdésekben véleményezõ, javaslattevõ tevékenységet ellátó Országos Erdészeti Tanácsot hozhat létre.
(2) Az Országos Erdészeti Tanács tevékenységével elõsegíti az erdõgazdálkodói érdekeltség és az erdõhöz fûzõdõ közérdek közötti összhang megteremtését.
(3) Az Országos Erdészeti Tanács a miniszter felkérése alapján véleményt nyilvánít
a) az erdészetet érintõ jogszabálytervezetekrõl;
b) az erdészet gazdasági, szabályozási, valamint hosszú távra szóló fejlesztési irányelveirõl;
c) az erdõk vagyonkezelésével összefüggõ egyes kérdésekrõl;
d) a miniszter által meghatározott erdészeti témakörökben.
100.§ Az Országos Erdészeti Tanács tagjait az illetékes kormányzati, az erdõtulajdonosok, erdõgazdálkodók érdekképviseleti és más szakmai szerveinek, valamint a tudomány képviselõibõl a miniszter kéri fel, és gondoskodik az Országos Erdészeti Tanács mûködtetési feltételeirõl.

XII. Fejezet 
AZ ERDÕFENNTARTÁSI JÁRULÉK, AZ ERDÕGAZDÁLKODÁSI BÍRSÁG ÉS AZ ERDÕVÉDELMI BÍRSÁG 
Az erdõfenntartási járulék

101.§ (1) Az erdõgazdálkodó az erdészeti hatóság engedélye alapján kitermelt bruttó fatérfogat mennyisége után a véghasználatok, valamint a növedékfokozó gyérítések esetében a törvény mellékletében foglalt mértékek szerint erdõfenntartási járulékot köteles a külön jogszabályban meghatározott számlára befizetni.
(2) Amennyiben az erdõgazdálkodó az (1) bekezdés szerinti kötelezettségének nem tesz eleget, az erdészeti hatóság határozata alapján
a) az erdõgazdálkodási tevékenységhez kapcsolódó állami támogatást nem vehet igénybe,
b) fakitermelésre engedélyt nem kaphat, vagy
c) a fakitermelési engedély hatálya meghatározott feltétel bekövetkezéséig felfüggeszthetõ.

Az erdõgazdálkodási bírság

102.§ (1) Az erdõgazdálkodó az erdészeti hatóság határozata alapján erdõgazdálkodási bírságot köteles a határozat jogerõre emelkedésétõl számított harminc napon belül a külön jogszabályban meghatározott számlára befizetni, ha
a) erdejében neki felróható okból engedély nélküli fakitermelés történik;
b) az erdõ faállományának nevelése és egészségügyi kitermelése során az engedélyben meghatározott mértéket meghaladóan, illetõleg az erdõ faállományának szerkezetét károsan befolyásoló mértékben termel ki fát;
c) megszegi a törvény 50.§-a (1) bekezdésének c) pontjában foglalt rendelkezést;
d) ha az erdõ faállományának szerkezetét, egészségi állapotát károsan befolyásoló módon hajtja végre az állomány nevelését;
e) túllépi az erdõ felújítására az erdészeti hatóság által megállapított határidõt, vagy a szükséges beavatkozás elmulasztásával kárt okoz;
f) az erdõterületet engedély nélkül vagy az engedélytõl eltérõ módon veszi igénybe;
g) az 50.§ (1) bekezdésének c) pontjában foglalt eset kivételével az erdõgazdálkodási szabályok megsértése esetén.
(2) Az erdõgazdálkodási bírság mértéke
a) az (1) bekezdés a)-b) pontjai szerinti esetben az élõfa engedély nélküli, vagy az engedélyezett mértéket meghaladó kitermelése esetén az erdõfenntartási járulék tízszerese, de legalább bruttó köbméterenként tízezer forint, elhalt fa esetén pedig bruttó köbméterenként négyezer forint;
b) az (1) bekezdés c) és d) pontja szerinti esetekben hektáronként az újraerdõsítési költség húsz százaléka;
c) az (1) bekezdés e) pontja szerinti esetekben évente és hektáronként az újraerdõsítési költség húsz százaléka;
d) az (1) bekezdés f) pontja szerinti esetekben az újraerdõsítési költség háromszorosa;
e) az (1) bekezdés g) pontja szerinti esetben legalább ötvenezer forint, legfeljebb ötszázezer forint. A bírság ismételten is kiszabható.

Az erdõvédelmi bírság

103.§ (1) Amennyiben az erdõ látogatója az erdõ védelmére, a haszonvételek gyakorlására, valamint az erdõ látogatására vonatkozó, e törvényben megállapított elõírásokat megszegi, az erdészeti hatóság határozata alapján erdõvédelmi bírságot köteles a külön jogszabályban meghatározott számlára a határozat jogerõre emelkedésétõl számított harminc napon belül befizetni. Az erdõvédelmi bírság legkisebb mértéke kétezer forint, legnagyobb mértéke ötvenezer forint.
(2) Az (1) bekezdés alapján kiszabott bírság ismételhetõ.
(3) Az erdészeti hatóság hivatalból, vagy a természetvédelmi hatóság, illetõleg az erdõ tulajdonosának, használójának kezdeményezésére a természetvédelmi, valamint a vadászati hatóság egyetértésével hozott határozata alapján a vadászatra jogosult erdõvédelmi bírságot köteles fizetni, ha vadászterületén a vad olyan hosszú távra kiható kárt okoz, amely a külön törvényben szabályozott kártérítési eljárás során nem érvényesíthetõ.
(4) A (3) bekezdés alkalmazásában
a) a bírság hektáronkénti legalacsonyabb összege húszezer forint, legmagasabb összege kétszázezer forint;
b) folyamatos károkozás esetén a bírság évenként ismételten kiszabható.

XIII. Fejezet 
ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK 
Hatálybalépés

104.§ Ez a törvény 1997. január 1. napján lép hatályba, egyidejûleg
a) a 32-36.§ kivételével az erdõkrõl és a vadgazdálkodásról szóló 1961. évi VII. törvény (a továbbiakban: EVT.), valamint az azt módosító 1970. évi 28. törvényerejû rendelet és az 1981. évi 31. törvényerejû rendelet; a mezõgazdasági és élelmezésügyi ágazathoz tartozó egyes hatáskörök módosításáról szóló 1979. évi 3. törvényerejû rendelet 1.§-a; a szövetkezetekrõl szóló 1992. évi I. törvény hatálybalépésérõl és az átmeneti szabályokról szóló 1992. évi II. törvény 60.§-ának 2. pontja; az erdõbirtokossági társulatról szóló 1994. évi XLIX. törvény 40.§-ának az EVT. 6.§-át és 6/A.§-át megállapító rendelkezései; az egyes elkülönített állami pénzalapokról szóló 1992. évi LXXXIII. törvény, az Útalapról szóló 1992. évi XXX. törvény, a Kisvállalkozói Garancia Alapról szóló 1993. évi XX. törvény, valamint ezekkel összefüggõ más törvények egyes rendelkezéseinek módosításáról és kiegészítésérõl szóló 1995. évi XXI. törvény 21-26.§-ai;
b) az EVT. végrehajtása tárgyában kiadott 73/1981. (XII. 29.) MT rendelet, valamint az azt módosító 33/1987. (IX. 1.) MT rendelet és a 116/1990. (XII. 25.) Korm. rendelet; a megyei (fõvárosi) földmûvelésügyi hivatalokról és egyes földmûvelésügyi szakigazgatási feladatokat megállapító jogszabályok módosításáról szóló a 44/1991. (III. 14.) Korm. rendelet 9.§-a
hatályát veszti.

A 104.§ a) pontja az 1996. évi CXXIV. törvény 80.§-ával megállapított szöveg.

Átmeneti rendelkezések

105.§ (1) Az egyes erdõrészletekre e törvény hatálybalépése elõtt megállapított elsõdleges rendeltetést az e törvényben foglaltak megfelelõ alkalmazásával kell elsõdleges rendeltetésûnek tekinteni. A törvény hatálybalépésétõl számított egy éven belül - az erdõtulajdonos kérelmére - az erdészeti hatóság felülvizsgálhatja a korábban megállapított elsõdleges rendeltetést és megállapíthatja e törvényben foglaltaknak megfelelõen. Az erdészeti hatóságnak az erdõtulajdonos kérelmére hozott határozata nem minõsül az erdõ elsõdleges rendeltetése közérdekbõl való megváltoztatásának.
(2) Az e törvény hatálybalépésekor érvényes tíz évre szóló erdõgazdasági üzemtervet e törvény alapján készült üzemtervnek kell tekinteni.

Felhatalmazások

106.§ (1) Felhatalmazást kap a miniszter, hogy a törvény végrehajtásával kapcsolatos részletes szabályokat, így különösen
1. az erdõt és fásítást alkotó fafajok jegyzékét,
2. az erdészeti létesítményekre vonatkozó szabályokat,
3. a körzeti erdõterv, az üzemterv, az egyszerûsített üzemterv és az erdõgazdálkodási terv készítésének részletes szabályait,
4. az Országos Erdõállomány Adattárból történõ adatszolgáltatás rendjét, a díjfizetés szabályait és a díj mértékét,
5. az erdõtelepítési-kivitelezési terv készítésének részletes szabályait,
6. az erdõfelújítás és az erdõnevelés részletes szabályait,
7. az erdõsítési terv készítésének részletes szabályait,
8. az erdõtelepítések, a fásítások, az egészségügyi-szociális, turisztikai, parkerdei közjóléti beruházások és az erdõszerkezet-átalakítások részletes szabályait,
9. az erdészeti szakszemélyzet tagjának képzettsége feltételeivel, valamint a szakszemélyzet hatósági nyilvántartásával kapcsolatos részletes szabályokat,
10. az erdészeti képzettségre vonatkozó szabályokat,
11. az állami erdészeti szolgálat hatósági feladatot ellátó szerveinek illetékességi területét,
12. az erdészeti hatósági eljárásban fizetendõ igazgatási-szolgáltatási díj mértékét,
13. az erdõfenntartási járulék, az erdõgazdálkodási bírság és az erdõvédelmi bírság megfizetésének részletes szabályait,
14. az erdõvédelmi mérõ- és megfigyelõ rendszer mûködésének részletes szabályait,
15. az erdõt károsító hatások megelõzésének és mérséklésének részletes szabályait,
16. a kötelezõen elõírt társult erdõgazdálkodási tevékenység szakmai követelményeit
rendeletben határozza meg.
(2) Felhatalmazást kap a miniszter, hogy kijelölje az erdõtervezési körzeteket, valamint az erdõ elsõdleges rendeltetése szerint érintett miniszterekkel egyetértésben megállapítsa a körzeti erdõterveket és gondoskodjon azok kiadásáról.

Melléklet az 1996. évi LIV. törvényhez 
Az erdõfenntartási járulék mértéke

Tájegység, Tölgy Akác Cser Többi kemény Lágy lomb Fenyõk
állami erdészeti szolgálat és bükk lomb fafajcsoport
területi szerve Ft/bruttó m3
(a továbbiakban: Esz.)
I. Északi-középhegység 1100 400 400 600 450 800
- Budapesti Esz.
- Egri Esz.
- Miskolci Esz.
II. Nagyalföld 800 500 400 600 600 400
- Budapesti Esz.
- Debreceni Esz.
- Kecskeméti Esz.
III. Dél-Dunántúl 1300 500 600 700 600 700
- Kaposvári Esz.
- Pécsi Esz.
IV. Nyugat-Dunántúl 1300 550 600 700 600 800
- Szombathelyi Esz.
- Zalaegerszegi Esz.
V. Kisalföld 1000 500 500 600 600 700
- Szombathelyi Esz.
VI. Közép-Dunántúl 1100 500 600 600 450 700
- Budapesti Esz.
- Veszprémi Esz.