1997. évi CXXI. törvény
a szőlőtermesztésről és a
borgazdálkodásról
A törvényt az Országgyűlés az 1997.
november 18-i ülésnapján fogadta el.
I.
Fejezet
BEVEZETŐ RENDELKEZÉSEK
A törvény tárgya
1.§ Ez a törvény szabályozza a szőlő
telepítését, művelését, kivágását, a must, a bor, valamint a borpárlat
előállítását, tárolását, forgalomba hozatalát, továbbá a szőlőtermesztéssel
és bortermeléssel kapcsolatos közigazgatási feladatokat és határköröket.
Értelmező
rendelkezések
2.§ A törvény alkalmazásában:
1. Házikerti szőlő: az az egy személy használatában lévő szőlőterület,
amely az 500 négyzetmétert nem haladja meg
2. Árutermelő szőlő: a házikerti méretet meghaladó szőlőterület.
3. Törzsszőlő: a szaporító alapanyag termelése céljából létesített, termőre
fordítás után az Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet (a továbbiakban:
OMMI) tanúsítványával is ellátott ültetvény, továbbá a nemes és alany
fajtájú törzskönyvezett szőlőállomány, a központi és az üzemi
törzsültetvény.
4. Kísérleti szőlő: kutató-, oktató intézményekben - termelők esetén OMMI
hozzájárulással - egyeztetett módszerek szerint telepített és vizsgálatba
vont szőlő.
5. Telepítés: a földterület beültetése szőlővel, ideértve a terület előkészítését,
a támberendezés létesítését és az ültetvény ápolását termőre fordításig. A
termőrefordítás ideje a negyedik, h a termőrefordulást rendkívüli időjárás
késlelteti, az ötödik vegetációs időszak vége.
6. Pótlás: a hiányzó tőkék helyének beültetése, ideértve a döntést és a
bujtást is.
7. a) Szőlő termőhelyi katasztere: a termőhelyek egységes nyilvántartási
rendszere, a szőlőtermesztésre való alkalmasság szempontjából ökológiailag
minősített, osztályozott és lehatárolt határrészek nyilvántartása földmérési
alaptérképeken.
b) Szőlőültetvény katasztere: az ültetvények egységes nyilvántartási
rendszere, a fajta, a művelésmód és más szőlőtermesztési jellemzők szerint.
A katasztert a megyei földművelésügyi hivatal vezeti.
c) Pincekataszter: a szőlőfeldolgozásra, borkészítésre, tárolására és
palackozására használt objektumok egységes nyilvántartási rendszere.
8. Ökotop: a szőlő termőhelyi kataszterének ökológiai ismérvek szerint
azonosnak minősített felvételezési alapegysége.
9. Szőlőfajták hasznosításuk szerint:
a) Borszőlő fajta: olyan szőlő, amelynek termését rendszerint borkészítésre
használják.
b) Csemegeszőlő fajta: olyan szőlő, amelynek termését rendszerint közvetlen
étkezésre használják.
c) Alanyszőlő fajta: olyan szőlő, amelyet vegetatív szaporítóanyag
előállítás, illetve oltványkészítés céljából termesztenek.
10. a) Ajánlott fajta: borszőlő esetében a meghatározott termőhely
szőlőtermelésének hasznosítási irányát meghatározó, különösen borainak
sajátos jellegét megalapozó, minőségi bor készítésére alkalmas, államilag
elismert fajta. Csemegeszőlő esetében olyan államilag elismert fajta, amely
iránt jelentős piaci kereslet mutatkozik. Alanyszőlő esetében olyan
államilag elismert, vagy állami elismerésre bejelentett fajta, amely a
termesztési tapasztalatok szerint értékei alapján megfelel a köztermesztés
igényeinek.
b) Engedélyezett fajta: borszőlő esetében a meghatározott termőhely
ökológiai adottságait jól hasznosító, de a termőhely jellegét nem
meghatározó, az évjáratok többségében, minőségi bor készítésére alkalmas,
állami elismerésre bejelentett vagy kipróbálásra ajánlott fajta.
Csemegeszőlő esetében olyan államilag elismert, illetve állami elismerésre
bejelentett vagy kipróbálásra ajánlott fajta, amely iránt a piaci kereslet
visszafogott, illetve termesztési értékei még nem kellően ismertek.
c) Ideiglenesen engedélyezett fajta: bor- és csemegeszőlő esetében már nem
telepíthető, de meglévő ültetvényben még termeszthető fajta. Ideiglenesen
engedélyezett fajta direkttermű szőlő nem lehet. Alanyszőlő esetében olyan
fajta, amelynek termesztési értékei nem kielégítőek.
11. Szőlőfajta Használati Bizottság: a szőlőfajták termőhelyi
vizsgálatárét, a vizsgálatok megszervezéséért és a bor készítésére szánt
szőlőfajták esetében a megyei fajtahasználat meghatározásáért felelős
testület. A Bizottság tagjait a miniszter nevezi ki, a tagok kétharmadát a
Hegyközségek Nemzeti Tanácsa jelöli.
12. Borseprő: a must és a bor anyagaiból kiterjedés után származó,
derítőanyagot nem tartalmazó üledék.
13. Derítési alj: a derített mustnak és bornak az üledéke. Kékderítési alj
a sárgavérlúgsóval derített must és bor üledéke.
14. Aljbor: a 13 tömegszázaléknál (MM°) kevesebb természetes eredetű cukrot
tartalmazó mustból vagy a cefre utódpréselésből, valamint a borseprő vagy a
derítési alj színeléséből és préseléséből származó melléktermék.
15. Seprőtészta: a borseprő vagy a derítési alj préselése után visszamaradó
szilárd anyag.
16. Sűrített must: a must víztartalmának meghatározott mértékű
elpárologtatásával előállított termék.
17. Töményített must, illetve töményített bor: az a must, illetve bor,
amelynek természetes víztartalmát fagyasztás útján vagy egyéb fizikai
módszerekkel csökkentették. A töményített bor alkoholtartalma a 22,5
térfogatszázalékot nem haladhatja meg.
18. Szeszezett must (misztella): az erjedésben vagy a továbberjedésben
magas fokú borpárlat hozzáadásával megakadályozott must, legfeljebb 22,5
térfogatszázalék alkoholtartalommal.
19. Párlási célra szolgáló szeszezett bor (brennwein): a borból vagy az
aljaborból magas fokú vagy középfokú borpárlat hozzáadásával készült,
legfeljebb 22,5 térfogatszázalék alkoholtartalmú termék.
20. Borecet gyártására szolgáló bor: a borból magas fokú vagy középfokú
borpárlat vagy finomszesz hozzáadásával készült termék, melynek az alkohol
ecetsavas erjedéséből származó ecetsavtartalma legalább 3,0 g/l, vagy
ecetsav hozzáadásával kiegészített ecetsavtartalma legalább 15 g/l.
21. Hibás vagy beteg az a rendellenes színű, illatú, ízű vagy zamatú must,
illetve bor, amely e törvény szerint megengedett eljárások alkalmazásával
és anyagok használatával megjavítható vagy meggyógyítható. Hibás, illetve
beteg bor az ecetesedésnek indult olyan bor is, amelynek illósavtartalma
ecetsavban kifejezve literenként aszúbornál a 2,0 grammot, vörös- és
sillerbornál az 1,4 grammot, fehér- és rozébornál pedig az 1,2 grammot
meghaladja, de a 3,0 grammot nem éri el.
22. Romlott az a must vagy bor, amely az e törvény szerint megengedett
eljárások alkalmazásával és anyagok használatával nem javítható vagy nem
gyógyítható meg.
23. Tartósított must: az a must, amely megengedett fizikai vagy kémiai
módszerrel erjedésmentesen tárolható.
24. Térfogatban számított tényleges alkoholtartalom: a termékben jelen lévő
tiszta alkohol térfogatának aránya a termék teljes térfogatához
viszonyítva, 20 °C hőmérsékleten.
25. Térfogatban számított potenciális alkoholtartalom: megmutatja, hogy 20
°C fokos hőmérsékleten hány egységnyi térfogatú tiszta alkohol keletkezhet
100 egységnyi térfogatú termékben található cukor teljes kiterjedése által.
26. Térfogatban számított összes alkoholtartalom: a térfogatban számított
tényleges és potenciális alkoholtartalom összege.
27. Térfogatban számított összes alkoholtartalom: az
alkoholtartalom-növelés előtt jellemző térfogatban számított összes
alkoholtartalom.
28. Védett eredetű bor: az a meghatározott termőhelyről származó minőségi
vagy különleges minőségű bor, amelyet a termőhelyre ajánlott szőlőfajtából,
eredetvédett termőhely ültetvényének legalább 17, illetve 19 tömegszázalékos
(MM°) természetes eredetű cukrot tartalmazó terméséből készítettek, és a
termőhelyre jellemző tulajdonságokkal rendelkezik. A védett eredetű bor
termelésének szakmai szabályait - a hegyközség rendtartásában foglalt
előírások alapján - a miniszter rendelettel adja ki.
A 2.§ 1. pontja a 2000. évi CXLIII.
törvény 6.§-ával megállapított szöveg.
A 2.§ 9-11. és 23-28. pontja a 2000. évi XCIX. törvény 1.§ (1) és
(4)-(5) bekezdésével megállapított szöveg.
A 2.§ 5. és 7.b) pontja a 2000. évi XCIX. törvény 1.§ (2)-(2)
bekezdésével kiegészített szöveg.
A 2.§ 28. pontja a 2000. évi CXI. törvény 1.§-ával megállapított szöveg.
II.
Fejezet
SZŐLŐTERMESZTÉS
Termőhelyek
3.§ (1) A szőlőtermesztés termőhelyei:
a) szőlőalanyok esetében az ország ökológiai szempontból alkalmas összes
területe;
b) csemegeszőlő esetében külön fajtahasználati előírások nélkül, borszőlő
esetében meghatározott fajtahasználat mellett az egyes megyék ökológiai
szempontból alkalmas területei;
c) a megyéken belül borvidékek (ezen belül körzetek és alkörzetek) és
bortermőhelyek.
A 3.§ (1) bekezdése a 2000. évi XCIX.
törvény 2.§ (1) bekezdésével megállapított szöveg.
(2) Borvidék az a termőhely, amely több
település közigazgatási területére kiterjedően hasonló éghajlati, domborzati,
talajtani adottságokkal, jellemző fajtaösszetételű, művelésű
ültetvényekkel, szőlő- és bortermelési hagyományokkal rendelkezik, sajátos
jellegű borokat termel, és településenként a borvidéki besorolásra előírt
termőhelyi kataszteri osztályú terület legalább 7%-kal részesedik a
mezőgazdaságilag művelt területből.
(3) Körzet, illetve alkörzet a
borvidéknek egyes jól elkülöníthető (pl. fajtahasználat, hagyomány stb.)
ismérvek szerint határozottan különböző része.
(4) Bortermelőhely az a termőhely, amely
a borvidékre jellemző környezeti adottságaival, termelési hagyományaival,
jellemző borminőségével, termőhelyi és ültetvényterületi arányaival
elszigetelten helyezkedik el.
(5) Csemege- és borszőlő esetében
ökológiailag alkalmas terület az a termőhely, amelyet a szőlő termőhelyi
kataszter osztályba sorol.
A 3.§ (5) bekezdése a 2000. évi XCIX.
törvény 2.§ (2) bekezdésével megállapított szöveg.
4.§ (1) A borvidékeket és a
bortermőhelyeket a mellékletben felsorolt településeknek a szőlő termőhelyi
katasztere szerint meghatározott osztályú területei képezik.
(2) A szőlő termőhelyi katasztere az
egyes települések földmérési alaptérképének átnézeti térképszelvényéből
(szelvényeiből) áll, amelyen (amelyeken) a környezeti tényezők alapján
értékelt területek (ökotópok) lehatároltak, és azonosító kódszámmal,
valamint római számú osztályjelöléssel ellátottak.
(3) A szőlő termőhelyi kataszterének
osztályozása szempontjából
a) I. osztály: szőlőtermesztésre kiválóan alkalmas;
b) II. osztály: 1. szőlőtermesztésre jól alkalmas;
2. szőlőtermesztésre alkalmas.
A 4.§ (3) bekezdése a 2000. évi CXI.
törvény 2.§-ával megállapított szöveg.
(4) A szőlő termőhelyi kataszterét a
Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (továbbiakban:
minisztérium) adja ki. Kiegészítő vagy módosító termőhelyvizsgálatokat a
Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Szőlészeti és Borászati
Kutató Intézettől (továbbiakban: SZBKI) kell kérni. A termőhelyi kataszter
kiegészítéséről, módosításáról a hegyközség kezdeményezésére, az SZBKI
véleményének kikérésével a minisztérium határozatban dönt.
(5) A hegyközség kezdeményezése alapján a
borvidékek ültetvényterületeiből eredetvédett termőhelyek határolhatók le,
a termeszthető fajták, a termesztési és borászati technológia egyidejű
meghatározásával. A kérelem tárgyában a földművelésügyi és vidékfejlesztési
miniszter a hegyközségi tanács és a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa
véleményének kikérésével dönt. A döntés során csak jóváhagyó vagy elutasító
határozatot lehet hozni.
A 4.§ (3)-(5) bekezdése a 2000. évi
XCIX. törvény 3.§-ával megállapított szöveg.
Telepíthető
fajták
5.§ (1) Árutermő szőlőültetvény
létesítésére és pótlására a termőhelyeken felhasználható szőlőfajtákat a
külön jogszabályban meghatározott Nemzeti Fajtajegyzék tartalmazza. A
Nemzeti Fajtajegyzék alapján az egyes megyék fajtahasználatát (ajánlott,
engedélyezett és ideiglenesen engedélyezett fajták köre) a Szőlőfajta
Használati Bizottság határozza meg. A megyei fajtalistában szerelő fajtákból
a hegyközségi tanácsok állítják össze a borvidéki és bortermőhelyi
fajtalistát, az illetékes hegyközségek javaslata alapján.
Az 5.§ (1) bekezdése a 2000. évi XCIX.
törvény 4.§-ával megállapított szöveg.
(2) Kísérleti és törzsszőlő létesítésére
bármely államilag minősített vagy állami elismerésre az OMMI által
nyilvántartásba vett fajta szaporítóanyaga felhasználható.
(3) Házikerti szőlő telepítésére bármely
államilag minősített vagy szaporításra ideiglenesen engedélyezett, vagy
korábban termesztett fajta szaporítóanyaga felhasználható.
6.§ (1) Direkttermő amerikai fajtákkal új
szőlőt telepíteni, illetve meglévő szőlőt pótolni, felújítani vagy
újratelepíteni tilos.
(2) A direkttermő fajtákkal telepített
szőlőket 2000. december 31-ig ki kell vágni. A határidő elmulasztása esetén
a jegyző, illetve hegyközségi településen a hegybíró a tulajdonos
költségére elrendeli a szőlő kivágását.
(3) A határidőig kivágott ültetvény
újratelepítéséhez, valamint az engedélyezett telepítésű ültetvény határidőn
belüli kivágásához költségvetési támogatás vehető igénybe, amelynek
feltételeit a földművelésügyi miniszter rendeletben állapítja meg.
Telepítés,
kivágás
7.§ (1) Árutermő szőlőt az ültetvény
fekvése szerint illetékes jegyző, illetve hegyközségi településen a
hegybíró (a továbbiakban: engedélyező hatóság) engedély alapján, annak
előírásai szerint szabad telepíteni, illetőleg kivágni.
(2) A hegyközség a hegyközségi
rendtartásban, nem hegyközségi településen az önkormányzat rendeletben az
ingatlan határától meghatározott ültetési távolságot írhat elő.
A 7.§ (2) bekezdése a 2000. évi XCIX.
törvény 5.§-ával megállapított szöveg.
(3) Kivételesen engedélyezhető államilag
elismert vagy az OMMI által államilag elismerésre nyilvántartásba vett
szőlőfajták telepítése, kizárólag kísérleti célból.
(4) A (3) bekezdés szerint akkor
engedélyezhető a telepítés, ha azzal a telepítő összes szőlőterületén belül
a kivételesen engedélyezhető fajták - törzsszőlő nélkül számított -
területe nem haladja meg az 5 százalék részarányt. Kutatási, szakoktatási
intézményekre ez a korlátozás nem vonatkozik.
(5) Törzsszőlőt az OMMI előzetes
engedélye alapján, annak előírásai szerint szabad telepíteni, átoltani,
illetve kivágni.
8.§ Európai szőlőfajta saját gyökerű
szaporítóanyagával telepítést és pótlást kizárólag filoxérának ellenálló
homoktalajra szabad engedélyezni és végrehajtani. A talaj tulajdonságát az
illetékes növényegészségügyi és talajvédelmi állomás szakvéleményével kell
igazolni.
9.§ (1) A telepítési engedély iránti
kérelmet az ültetés megkezdése előtt legalább 4 hónappal, a kivágási
engedély iránti kérelmet pedig a kivágás megkezdése előtt legalább 2
hónappal kell az engedélyező hatósághoz két példányban benyújtani.
(2) Az üzemi kísérleti telepítés esetén
az engedélyezés iránti kérelemhez csatolni kell a OMMI írásbeli
nyilatkozatát. Nincs szükség ilyen nyilatkozatra a kutatási és szakoktatási
intézmények engedély iránti kérelméhez.
(3) Árutermelő ültetvény engedélyezése
előtt az engedélyező hatóság helyszíni szemlét tart, amelyre az
érdekelteken kívül szakhatóságkén
a) az illetékes növényegészségügyi és talajvédelmi állomást,
b) belterületi termőföld betelepítése esetén a föld fekvése szerinti
illetékes építésügyi hatóságot,
c) természetvédelem alatt álló termőföld esetében a természetvédelmi
hatóságot,
d) az üzemi kísérleti célú telepítés esetében a OMMI-t is meghívja.
(4) A helyszíni szemléről jegyzőkönyvet
kell készíteni. A meghívott hozzájárulását megadottnak kell tekinteni, ha
észrevételeit a szemlétől számított nyolc napon belül írásban sem közli.
10.§ (1) Az engedély iránti kérelem
tárgyában az engedélyező hatóság határozatban dönt. A határozatban
rögzíteni kell a kérelem tárgyának adatait, valamint az engedélyes
kötelezettségeit. A határozatot az érdekelteken kívül a helyszíni szemlére
meghívottaknak is meg kell küldeni. A határozatokról az engedélyező
hatóságnak nyilvántartást kell vezetnie.
(2) Az engedélyt legfeljebb 3 éves
időszakra is ki lehet adni. Ilyen esetben éves - és évenként őszi, tavaszi
- ütemezést kell előírni. A kezdés, illetőleg az egyes ütemek idejét
indokolt esetben egy évvel meg lehet hosszabbítani.
(3) El kell utasítani a kérelmet, ha
a) az engedély megadása ellentétes a terület- és településfejlesztési
szempontokkal;
b) az engedélyezés ellen a helyszíni szemlén eljáró szakhatósági szervek
kifogást emeltek;
c) a termőföld talajuntság vagy más talajtani okok miatt telepítésre
igazolhatóan alkalmatlan;
d) a tervezett telepítés nem felel meg e rendelet előírásainak.
11.§ (1) A szőlőtőkék 25%-ot meghaladó
hiányának pótlása vagy átoltása esetén a telepítésre vonatkozó
rendelkezéseket kell értelemszerűen alkalmazni.
12.§ (1) Az engedélyező hatóság elrendeli
az engedély nélkül vagy az engedélyben foglaltaktól eltérően telepített
szőlő kivágását a telepítő költségére, ha
a) a telepítést a termőhelyre nem engedélyezett szőlőfajtával,
b) a termőhelyen fel nem használható szaporítóanyaggal, vagy
c) nem engedélyezet területen
végezték.
(2) Az (1) bekezdésen foglat esetek
kivételével az engedélyező hatóság - a kivágás elrendelése helyett -
megfelelő határidő kitűzésével kötelezheti a szőlő használóját az ültetvény
átalakítására. A határidő elmulasztása esetén a jegyző, illetve a hegybíró
elrendeli a szőlő kivágását.
(3) Az engedélyes köteles a telepítést az
ültetést követő, a kivágást annak megtörténte után 15 napon belül az
engedélyező hatóságnak ellenőrzés, illetve nyilvántartás céljából
bejelenteni. A telepítés, illetve a kivágás megtörténtéről az engedélyező
hatóság nyilvántartást vezet, és az illetékes FM Hivatalnak folyamatosan
részletes jelentést küld. Az FM Hivatal évente egy alkalommal, a tárgyévet
követő év január 31-éig a Központi Statisztikai Hivatalnak összesítő
jelentést küld.
A 12.§ (3) bekezdése a 2000. évi XCIX.
törvény 6.§-ával megállapított szöveg.
A
művelésre vonatkozó előírások
13.§ (1) A szőlő tulajdonosa, kezelője,
használója (a továbbiakban: birtokos) köteles az ültetvényt
rendeletetésének megfelelően művelni.
(2) Az ültetvények nevelését, ápolását az
illetékes hegyközség előírásainak megfelelően, a talajerő-gazdálkodást, a
gyomirtást, a kártevők és kórokozók elleni védelmet környezet- és
természetkímélő módon, a természet- és tájvédelemre vonatkozó jogszabályok
előírásaira figyelemmel kell végezni.
(3) A hegyközség a hegyközségi
rendtartásban a művelésre vonatkozó további előírásokat határozhat meg,
amelyek megsértése esetén a rendtartásban megfogalmazott szankciókat kell
alkalmazni.
III.
Fejezet
A MUST ÉS A BOR ELŐÁLLÍTÁSA ÉS KEZELÉSE
Borászati termékek
14.§ (1) Friss szőlő: a szőlőtőke
közvetlen fogyasztásra, borászati vagy egyéb feldolgozásra alkalmas érett
vagy túlérett termése.
(2) Szőlőcefre (törkölyös must vagy
törkölyös bor): a zúzott szőlő, mely a szőlő erjedésmentes, erjedő vagy kierjedt
levét részben vagy egészében, továbbá a szőlőfürt szilárd részeit
tartalmazza.
(3) Must (szőlőmust): a friss
szőlőfürtnek a szilárd részeitől elválasztott erjedésmentes leve. Nem
tekinthető mustnak a sűrített vagy töményített mustból visszahígított
szőlőlé.
(4) Szőlőtörköly (törköly): a friss szőlő
vagy a cefre kisajtolása után visszamaradó, héjat, magvat, esetleg kocsányt
tartalmazó anyag.
(5) Erjedő must vagy erjedő cefre: az a
must vagy cefre - tekintet nélkül a benne keletkezett szesz, illetve
visszamarad cukor mennyiségére -, amelyben az erjedés megindult, de a zajos
erjedés nem fejeződött be.
(6) Bor: a szőlőből származó must vagy a
cefre szeszes erjedése, vagy ennek továbbfeldolgozása útján nyert e törvény
szerint meghatározott ital.
(7) Palackozott bor: az a bor, amelyet
eredeti zárással, közfogyasztás céljára hoznak forgalomba, legfeljebb 2
literes egységben.
(8) Nem palackozott kiszerelésű bor: az a
közfogyasztásra szánt bor, amelyet 2 liternél nagyobb de legfeljebb 25
literes edényben töltenek forgalomba hozatal céljából.
A 14.§ (7)-(8) bekezdése a 2000. évi
XCIX. törvény 7.§-ával megállapított szöveg.
Borászait
eljárások
Általános rendelkezések
15.§ (1) Mustot, illetve bort csak
szőlőből szabad előállítani.
(2) Asztali bort asztali bor készítésére
alkalmas szőlőből, meghatározott termőhelyről származó minőségi bort
minőségi bor készítésére alkalmas szőlőből, meghatározott termőhelyről
származó különleges minőségű bort különleges minőségű bor készítésére
alkalmas szőlőből szabad készíteni. Az egyes borminőségek készítésére
alkalmas szőlőterméssel szemben támasztott követelményeket jogszabályok
írják elő.
(3) Must és bor előállítására és
kezelésére a külön jogszabályban meghatározott kiegészítő és segédanyagokat
(a továbbiakban: adalékanyag) használható fel.
(4) Must és bor előállításánál csak a e
törvényben és külön jogszabályban meghatározott eljárást szabad alkalmazni.
A mustba és a borba vagy azzal érintkezésbe az engedélyezett anyagokon,
illetve azok vivőanyagain kívül más anyag nem kerülhet.
(5) Azt a mustot vagy bort, amelyet nem e
törvény rendelkezéseinek megfelelően állították elő vagy kezeltek,
hamisítottnak kell tekinteni.
16.§ (1) Egri Bikavér bort kizárólag az
Egri borvidékbe, Szekszárdi Bikavér bort pedig kizárólag a Szekszárdi
borvidékbe sorolt településeken szabad előállítani.
(2) Tokaji borkülönlegességeket kizárólag
a Tokaj-hegyaljai borvidékbe sorolt településeken szabad előállítani.
(3) Védett eredetű termőhelyről származó
bort kizárólag az adott borvidékbe sorolt településeken szabad előállítani.
Egyes
eljárásokra vonatkozó szabályok
17.§ E törvény a must és a bor
előállítása és kezelése körében szabályozza: a kékderítés, a házasítás, a
must és bor cukortartalma kialakításának, savtartalma növelésének
szabályait, továbbá az ízesített bor, az ízesített boralapú ital, az
ízesített boralapú koktél, a likőrbor, továbbá a pezsgő, a habzóbor, a
gyöngyözőbor és a széndioxiddal dúsított gyöngyözőbor előállításának
szabályait.
A 17.§ a 2000. évi XCIX. törvény
8.§-ával megállapított szöveg.
Kékderítés
18.§ (1) Kékderítés csak laboratóriumi
vizsgálat mellett végezhető. A vizsgálatokat az Országos Borminősítő
Intézet (a továbbiakban: OBI), továbbá a szaktanácsadói tevékenységük
keretében a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem, a az SZBKI, az egyetemi
és főiskolai szakintézmények, valamint az OBI által arra alkalmasnak
nyilvánított laboratóriumokban kékderítési vizsgával rendelkező személyek
végezhetnek.
(2) A vizsgálatra vonatkozó részletes
szabályokat a földművelésügyi miniszter rendeletben állapítja meg.
A
háziasítás
19.§ (1) Házasítás (vágás) két- vagy
többféle földrajzi eredetű, szőlőfajtának vagy évjáratú mustnak vagy bornak
összekeverése.
A 19.§ (1) bekezdése a 2000. évi XCIX.
törvény 9.§ (1) bekezdésével megállapított szöveg.
(2) Ismételt házasítás(ok) esetén a
korábban házasított mustot vagy bort összetételének arányában kell
származási hely, fajta, minőségi kategória és évjárat szerint figyelembe
venni, a 44.§ (2) bekezdésében előírt arányok betartásával.
(3) Tilos házasítani mustot vagy bort más
gyümölcs levével, gyümölcsborral, romlott musttal és borral, hamisított
musttal és borral, párlási célra és borecet gyártására szolgáló szeszezett
borral, aljaborral, az 5.§ (1) bekezdésében említett, a borvidéki
fajtalistában nem szereplő szőlőfajtákból készült musttal és borral.
(4) Tilos egymással házasítani
természetes bort, ízesített boralapú italt, ízesített boralapú koktélt,
likőrbort, pezsgőt, habzóbort, gyöngyözőbort és széndioxiddal dúsított
gyöngyözőbort; tilos továbbá a fehérbort rozé, siller és vörösborral
háziasítani.
A 19.§ (4) bekezdése a 2000. évi XCIX.
törvény 9.§ (2) bekezdésével megállapított szöveg.
(5) Hibás és beteg bort csak megjavítása,
illetve gyógyítása után, az ecetesedésnek indult hibás vagy beteg bor a
kóros folyamat megakadályozása után házasítható.
(6) Védett eredetű bor házasítása csak az
adott bor elfogadott termékleírásában foglaltaknak megfelelően végezhető
el.
A 19.§ (6) bekezdés a 2000. évi XCIX.
törvény 9.§ (3) bekezdésével megállapított szöveg.
Must
és bor cukortartalmának kialakítása
20.§ (1) Must vagy szőlőcefre természetes
eredetű cukortartalmának kiegészítése sűrített must, töményített must,
répa- vagy nádcukor hozzáadásával történhet akkor, ha a magyar mustfokban
kifejezett természetes eredetű cukortartalom nem haladja meg a 19,0
tömegszázalékot (MM°). A felsorolt kiegészítő anyagok hozzáadásával a must
cukortartalma legfeljebb 3,0 tömegszázalékkal (MM°), illetve 19,5 tömegszázalékig
(MM°) növelhető.
(2) Must vagy szőlőcefre cukortartalmának
kiegészítése a minőségi kategória megváltozását nem eredményezheti.
(3) Répa- vagy nádcukor- az (1) bekezdés
szerint - kizárólag a javítandó mustban feloldva alkalmazható.
(4) A természetes eredetű cukortartalom
kiegészítése bejelentési kötelezettség alá esik."
21.§ (1) A bor cukortartalmának
kialakítására - a (2)-(4) bekezdésben foglalt megkötésekkel -
felhasználható a must, a tartósított must, töményített must és a sűrített
must.
A 21.§ (1) bekezdése a 2000. évi XCIX.
törvény 10.§-ával megállapított szöveg.
(2) A meghatározott termőhelyről származó
különleges minőségű bor cukortartalmának kialakítására csak a borral azonos
termőhelyről és szőlőfajtából származó, azonos minőségű must használható
fel.
(3) A bor cukortartalmának kialakítása
során az édesített bor összes alkoholtartalma legfeljebb 2,0
térfogatszázalékkal lehet magasabb, mint édesítés előtt.
(4) A bor cukortartalmának kiegészítése
bejelentési kötelezettség alá esik.
A
must és bor savtartalmának növelése
22.§ (1) A must és bor savtartalmának
növelését rendkívüli időjárású években a hegyközségi tanács fajtára,
illetve szükség esetén borvidéki körzetre vonatkozóan meghatározhatja.
(2) A savtartalom kiegészítése esetében:
a) a savtartalom növelésére borkősav (D-borkősav) használható fel;
b) a borkősav hozzáadásával a must savtartalma legfeljebb 1,5 g/l-rel, a
bor savtartalma 1,5 g/l-rel növelhető, de az így kezelt mustból erjesztett
borban újabb savnövelés nem alkalmazható;
c) a savtartalom növelése és a savtompítás ugyanabban a termékben kizárják
egymást;
d) a savtartalom növelése csak a szüret évének utolsó napjáig alkalmazható;
e) a savtartalom növelése bejelentési kötelezettség alá esik.
(3) Olyan must vagy bor felhasználásával,
amelynek savtartalmát növelték, különleges minőségű bor nem készíthető.
A 22.§ (3) bekezdése a 2000. évi XCIX.
törvény 11.§-ával megállapított szöveg.
Ízesített
bor, ízesített boralapú ital, ízesített boralapú koktél előállítása
23.§ (1) Az ízesített bor szeszezett
mustból, asztali borból, meghatározott termőhelyről származó minőségi
borból, likőrborból, pezsgőből, habzóborból, gyöngyözőborból és
széndioxiddal dúsított gyöngyözőborból alkohol hozzáadásával készül. Az
ízesített bor készítése során szőlőmust és erjedő must felhasználható. Az
ízesített bor érdesíthető és karamellel színezhető. Az ízesített
természetes aromaanyagok, természetes aromakinovatok, fűszernövények,
fűszerek és ízhordozó élelmiszerek használhatók. Az ízesített bor tényleges
alkoholtartalma 14,5 térfogatszázalék és 22 térfogatszázalék között lehet.
Összes alkoholtartalma legalább 17,5 térfogatszázalék, száraz megjelölés
esetén legalább 16 térfogatszázalék, extra száraz megjelölés esetén
legalább 15 térfogatszázalék. Az ízesített borban felhasznált bor vagy
friss szőlőből származó szeszezett must részarányának legalább 75
százalékot el kell érnie.
(2) Ürmösbort az a természetes borból
készült ízesített bor, amelyet élelmiszer előállítás céljára alkalmazható
növényi eredetű adalékanyagok vagy ezekből készített szeszes kivonatok
felhasználásával állítottak elő.
(3) Fűszerezett bor (vermut) az a
természetes bor felhasználásával készült likőrbor, amelynek cukortartalmát
karamellizált cukor, répacukor, szőlőmust, finomított szőlő-mustsűrítmény
és sűrített must, jellemző illat-, íz- és zamatanyagait élelmiszer
előállítás céljára alkalmazható növényi eredetű drogok felhasználásával
alakították ki.
(4) Az ízesített boralapú ital újborból,
asztali borból, meghatározott termőhelyről származó minőségi borból,
pezsgőből, habzóborból, gyöngyözőborból és széndioxiddal dúsított
gyöngyözőborból, alkohol hozzáadása nélkül készül. Az ízesített bor
készítése során szőlőmust és erjedő must felhasználható, az ízesített bor
édesíthető. Az ízesítéshez természetes aromaanyagok, aromakivonatok,
természetazonos aromaanyagok, fűszernövények, fűszerek és ízhordozó
élelmiszerek használhatók. Az ízesített boralapú ital tényleges
alkoholtartalma 7 térfogatszázalék és 14,5 térfogatszázalék között lehet.
Az ízesített boralapú italban felhasznált bor részarányának legalább 50
százalékot el kell érnie.
(5) Az ízesített boralapú koktél borból
és szőlőmustból alkohol hozzáadása nélkül készül. Az ízesített boralapú
koktél édesíthető és színezhető. Az ízesítéshez természetes aromaanyagok,
aromakivonatok, természetazonos aromaanyagok, fűszernövények, fűszere és
ízhordozó élelmiszerek használhatók. Az ízesített boralapú koktél tényleges
alkoholtartalma kevesebb, mint 7 térfogatszázalék. Az ízesített boralapú
italban felhasznált bor vagy must részarányának legalább 50 százalékot el
kell érnie.
A 23.§ és a címe a 2000. évi XCIX.
törvény 12.§-ával megállapított szöveg.
Likőrbor
előállítása
23/A.§ Likőrbor erjedő mustból, borból
vagy ezek keverékéből készül, cukortartalmát sűrített must vagy erjedő must
és magas fokú, szőlészeti termékekből származó párlat vagy középfokú
borpárlat hozzáadásával, szesztartalmát magas fokú, szőlészeti termékekből
származó párlat vagy középfokú borpárlat hozzáadásával alakítják ki.
Tényleges alkoholtartalma legalább 15 térfogatszázalék, és legfeljebb 22
térfogatszázalék, összes alkoholtartalma legalább 17,5 térfogatszázalék. A
likőrboroknak az adott közigazgatási területen telepítésre engedélyezett
szőlőfajtából kell származnia.
A 23/A.§ és a címe a 2000. évi XCIX.
törvény 13.§-ával megállapított szöveg.
24.§ (1) Ízesített bor, ízesített
boralapú ital, ízesített boralapú koktél, valamint likőrbor engedély alapján
állítható elő. Ürmös és fűszerezett borok esetében az engedély iránti
kérelemhez csatolni kell az Országos Élelmezés és Táplálkozástudományi
Intézet (továbbiakban: OÉTI) szakvéleményét. A szakvélemény kérésekor
közölni kell a felhasznált drogok jegyzékét, a kioldás technológiáját,
illetve a kivonat elkészítésének gyártástechnológiáját, aromák esetében
azt, hogy természetes vagy természetazonos aromaanyagokról van szó, és a
bor összetételére vonatkozó adatokat.
A 24.§ (1) bekezdésének első mondata a
2000. évi XCIX. törvény 14.§-ával megállapított szöveg.
(2)-(3)
A 24.§ (2)-(3) bekezdését a 2000. évi
XCVIII. törvény 40.§ (1) bekezdése hatálytalanította.
Szénsavas
bor előállítása
25.§ (1) Gyöngyözőbor az a legalább 7
térfogatszázalék tényleges alkoholtartalmú termék, amely legalább 9
térfogatszázalék összes alkoholtartalmú borból készül, és amelyben 20 °C
hőmérsékleten zárt tárolóedényekben tárolva legalább 1 bar és legfeljebb
2,5 bar túlnyomás uralkodik, amely kizárólag erjedésből származó, oldott széndioxidra
vezethető vissza.
(2) Széndioxid hozzáadásával készült
gyöngyözőbor az a borból készült termék, amelynek tényleges alkoholtartalma
legalább 7 térfogatszázalék, összes alkoholtartalma legalább 9
térfogatszázalék, és amelyben 20 °C hőmérsékleten zárt tárolóedényekben
tárolva legalább 1 bar és legfeljebb 2,5 bar túlnyomás uralkodik, amely
teljes mértékben vagy részben hozzáadott, oldott széndioxidra vezethető
vissza.
(3) A habzóbor olyan asztali borból
készült termék, amelyhez részben vagy teljesen széndioxidot adtak hozzá, és
amelyben 20 °C hőmérsékleten zárt tárolóedényekben tárolva legalább 3 bar,
oldott széndioxidra visszavezethető túlnyomás uralkodik.
(4) Pezsgő az a termék, amely friss
szőlőből, szőlőmustból vagy borból készül, széndioxid-tartalma kizárólag
erjedésből származik, és amelyben 20 °C hőmérsékleten zárt tárolóedényekben
tárolva legalább 3 bar, oldott széndioxidra visszavezethető túlnyomás
uralkodik.
A 25.§ a 2000. évi XCIX. törvény
15.§-ával megállapított szöveg.
26.§ Szénsavas bor az e törvény
előírásainak megfelelő borból állítható elő. A gyöngyöző bor kivételével a
szénsavas bor cukortartalmának és pezsgő esetében széndioxid-tartalmának
kialakítása céljából is az alapborhoz cukor hozzáadása megengedett.
27.§ (1) Tartósított must, sűrített must,
szeszezett must, töményített must és bor, párlási bor külön jogszabály
előírása szerint és bejelentési kötelezettség mellett állítható elő.
(2) Ízesített bor, ízesített boralapú
ital, ízesített boralapú koktél előállítására cukrot borban feloldva, vagy
legalább 50 g/l cukortartalmú cukorszirupként lehet felhasználni. Pezsgő,
habzóbor, gyöngyözőbor és szén-dioxiddal dúsított gyöngyözőbor
előállítására cukrot borban feloldva lehet felhasználni. A cukorszirup a
cukornak ivóvízben való feloldásával kizárólag a felhasználó üzemben
állítható elő.
A 27.§ (2) bekezdése a 2000. évi CXI.
törvény 3.§-ával megállapított szöveg.
28.§ (1) Az e fejezetben előírt
bejelentési kötelezettséget a hegyközség részére kell teljesíteni. A
végrehajtott mustjavításról a mennyiségi végelszámolást minőségi kategória,
termőhely és fajta megjelöléssel, november 30-ig kell megküldeni.
(2) Az ízesített bor, az ízesített
boralapú ital, az ízesített boralapú koktél és a likőrbor előállításához az
engedélyt az OBI adja ki. Az OBI a kiadott engedélyekről nyilvántartást
vezet.
A 28.§ (2) bekezdése a 2000. évi XCIX.
törvény 17.§ (1) bekezdésével megállapított szöveg.
Minőségi
követelmények
29.§ Természetes bor az az asztali,
meghatározott termőhelyről származó minőségi vagy különleges minőségű bor,
melyet a törvényben szabályozott módon állítottak elő az alábbi
megkötésekkel:
a) asztali bor: legalább 13 tömegszázalék (MM°) természetes eredetű cukrot
tartalmazó mustból készült bor;
b) tájbor: az az asztali bor, amely egy meghatározott szőlőtermő táj
terméséből származik, és teljes egészében államilag elismert szőlőfajták
legalább 15 tömegszázalék (MM°) természetes eredetű cukrot tartalmazó
mustjából készül;
c) meghatározott termőhelyről származó minőségi bor: a legalább 15
tömegszázalék (MM°) természetes eredetű cukrot tartalmazó, a termőhelyre
meghatározott szőlőfajta termelésének mustjából készült bor, mely
meghatározott borvidék vagy bortermőhely legalább 100 hl/ha termésű
ültetvényeiből származik, továbbá a termőhelyre és fajtájára, esetleg a
készítésmódra vagy az évjáratra jellemző, határozottan felismerhető illet-,
íz- és zamatanyagot tartalmaz;
d) meghatározott termőhelyről származó különleges minőségű bor:
meghatározott borvidék vagy bortermőhely legfeljebb 75 hl/ha termésű
ültetvényeiből származó, a termőhelyre meghatározott szőlőfajta érett vagy
tőkén túlérett, esetleg töppedt vagy aszúsodott termésének legalább 19,0
tömegszázaléknyi (MM°) természetes eredetű cukrot tartalmazó mustjából
készült bor, amely termőhelyre, fajtára, illetőleg meghatározott
készítésmódra jellemző illat-, íz- zamatanyagokat tartalmaz, származási
helye és évjárata miatt különleges megkülönböztetésre érdemes.
Tárolás,
nyilvántartás
30.§ (1) Must, bor, borpárlat és
borászati melléktermék tárolóedényzetén - palackozott italok esetében a
tárlóhelyen - olyan jelölést kell alkalmazni, hogy a tárolt termék a
picedokumentumok alapján egyértelműen azonosítható legyen.
(2) Az 12.§ 16-22. pontjában felsorolt
termékek megjelölését a tárolóedényzeten fel kell tüntetni.
(3) A borászati termeléssel kapcsolatos
bizonylatokon az (1)-(2) bekezdések szerinti megjelöléseket olyan módon
kell feltüntetni, hogy a készletek azonosíthatók legyenek.
(4) A must és bor előállításához vagy
kezeléséhez meg nem engedett anyagokat ilyen célokra forgalomba hozni vagy
must és bor előállítására, kezelésére, raktározására stb. szolgáló
helyiségben tartani tilos.
(5) A szőlőmusttal vagy borral nem szabad
egy helyiségben tárolni más gyümölcsből készített gyümölcslevet,
gyümölcslé-sűrítményt vagy ebből szeszes erjedés útján készült italokat.
(6) Hamisított bort és annak
előállítására alkalmas, borászati célból felhasználásra nem engedélyezett
anyagot birtokban tartani és tárolni tilos.
(7) Az (1)-(4) bekezdésben foglalt
rendelkezések megsértése esetén a bor nem hozható forgalomba évjárat, fajta
és termőhely megjelöléssel.
IV.
Fejezet
A BORPÁRLAT ELŐÁLLÍTÁSA ÉS KEZELÉSE
31.§ A borpárlat előállítására és kezelésére
az e fejezetben és a külön jogszabályokban foglalt előírásokat kell
alkalmazni.
A
borpárlat előállítására jogosult helyek
31/A.§ Borpárlat előállítását és
kezelését csak a jövedéki termékekre irányadó törvényi rendelkezéseknek
megfelelő szeszfőzde adóraktár végezheti. Nem állíthat elő és nem kezelhet
borpárlatot olyan alkoholtermék adóraktár, amely alkoholterméket - a
gyümölcs kivételével - cukor- vagy keményítőtartalmú mezőgazdasági eredetű
termékből állít elő, valamint vegyipari és gyógyszeripari felhasználás
során szennyezetté vált alkoholtermék tisztítását végzi (szeszüzem).
A 31/A.§ és a címe a 2000. évi CXLII.
törvény 1.§-ával megállapított szöveg.
A
borpárlat előállításához felhasználható anyagok
32.§ (1) Magas fokú borpárlat az a legalább
92,0 térfogatszázalék szesztartalmú párlat, amely borból, aljborból,
borseprőből, hibás vagy beteg borból, közvetlen lepárlással vagy ezekből
készített párlatok újra- és továbbfinomítása útján állítható elő.
(2) Középfokú borpárlat az a legalább
50,0 térfogatszázalék szesztartalmú párlat, amely borból, aljborból vagy
borseprőből állítható elő.
(3) Fogyasztási borpárlat (brandy) az a
legalább 36,0 térfogatszázalék szesztartalmú párlat, amely magas fokú vagy
középfokú borpárlatból hígítással vagy borból közvetlen lepárlással
készíthető.
(4) Aki borpárlatot jogosultan állít,
vagy állíttat elő
a) a magas fokú, a középfokú és a közvetlen lepárlású borpárlat készítésére
szánt nyersanyagot a lepárlás megkezdése előtt,
b) a lepárlás során nyert magas fokú, középfokú és fogyasztási borpárlatot
felhasználás vagy értékesítés előtt
minősíttetni köteles. Az OBI a minősítésről határozatot ad ki.
A
borpárlat kezelése
33.§ (1) A borpárlat kezelésénél
felhasználható anyagokat és eljárásokat külön jogszabály tartalmazza.
A
borpárlat palackozása és jelölése
34.§ (1) A borpárlat palackozásához üveg-
vagy kerámiapalackot kell használni.
(2) Fogyasztási borpárlatot csak
"borpárlat" vagy "brandy" termékelnevezéssel szabad
megjelölni. Olyan italt, amelyet nem a 31-33.§ előírásai szerint állítottak
elő, tilos olyan magyar, illetve idegen elnevezéssel jelölni, amely annak
borból vagy borpárlatból való származására utal.
(3) Különleges megkülönböztetésre érdemes
fogyasztási borpárlatot állami ellenőrző jeggyel kell ellátni. Ezen
borpárlatoknál a V. S. I. P. jelölés is használható. Az ezzel kapcsolatos
eljárásra a 41-42.§-ok előírásai az irányadóak azzal az eltéréssel, hogy a
származási bizonyítványt a 32.§ (4) bekezdésében meghatározott minősítő
határozat helyettesíti.
V.
Fejezet
A MUST, A BOR ÉS A BORPÁRLAT FORGALOMBA HOZATALA
A szőlő és a bor származási bizonyítványa
35.§ Bort, valamint borászati feldolgozás
céljára szőlőt forgalomba hozni, forgalmazni csak származási
bizonyítvánnyal szabad.
36.§ (1) A szőlő és a bor származási
bizonyítványa igazolja, hogy az adott mennyiségű termés meghatározott
termőterületről (ültetvényről) származik. Állami ellenőrzőjeggyel
forgalmazott meghatározott termőhelyről származó minőségi és különleges
minőségű bor esetén - az ültetvényben - helyszíni eljárást kell
lefolytatni.
(2) A szőlő, az asztali bor és a
meghatározott termőhelyről származó minőségi bor származási bizonyítványát
a hegyközség, a meghatározott termőhelyről származó különleges minőségű bor
származási bizonyítványát pedig a hegyközségi tanács adja ki.
37.§ (1) Hegyközségi település esetén
csak hegyközségi tag termelő, illetve felvásárló kérheti a származási
bizonyítvány kiadását. A kérelmet az ültetvény fekvése szerint illetékes
hegybírónál kell benyújtani. A hegybíró a kérelemben foglaltak valódiságát
ellenőrzi, és a származási bizonyítványt kiadja, illetve a kérelmet -
javaslatával ellátva - továbbítja a hegyközségi tanácshoz. A bor
továbbfeldolgozása esetén szükséges származási bizonyítványt - a szőlőre,
illetőleg a borra kiadott származási bizonyítványok alapján - a feldolgozás
helye szerint illetékes hegybíró adja ki.
A 37.§ (1) bekezdésének utolsó mondata
a 2000. évi XCIX. törvény 18.§-ával megállapított szöveg.
(2) Hegyközséggel nem rendelkező
településen a termelőnek, illetve a felvásárlónak a származási bizonyítvány
iránti kérelmet az ültetvényhez földrajzilag legközelebb eső hegyközségi
település hegybírójához kell benyújtani. A kérelmezőnek hitelt érdemlően
igazolnia kell, hogy a kérelemben szereplő terméshez (termék
előállításához) szükséges szőlőültetvénnyel rendelkezik, illetve hogy azt
olyan személytől vásárolta, aki e feltételnek megfelel.
(3) A termelő és a felvásárló fogalmán a
hegyközségekről szóló 1994. évi CII. törvény szerinti fogalmakat kell
érteni.
38.§ (1) Ha a termelő a termését
felvásárló részére értékesíti, származási igazolást állít ki. A felvásárló
a származási igazolás alapján kérheti a származási bizonyítvány kiadását.
(2) A bor származási bizonyítványa iránti
kérelemhez mellékelni kell a feldolgozott szőlőre vonatkozó származási
bizonyítványt.
39.§ A származási bizonyítványt csatolni
kell az OBI forgalomba hozatali engedély kérelméhez. Származási
bizonyítvány hiányában az OBI az engedély kiadását megtagadhatja.
Az
állami ellenőrzőjegy
40.§ Származási hely, fajta, évjárat vagy
a készítés módja miatt megkülönböztetésre érdemes palackozott meghatározott
termőhelyről származó minőségi borok állami ellenőrzőjeggyel láthatók el.
Az 53.§ (5) bekezdésében meghatározott "Bikavér" borok - akkor
is, ha ezek meghatározott termőhelyről származó különleges minőségű borok
csak állami ellenőrzőjeggyel hozhatók forgalomba.
41.§ (1) Az állami ellenőrzőjegy
alkalmazását az Országos Borszakértő Bizottság (a továbbiakban: OBB)
javaslata alapján az OBI határozatban engedélyezi. A földművelésügyi
miniszter kinevezi az OBB tagjait, és jóváhagyja működési rendjét.
(2) A beküldött minták egy eredeti
kiszerelésű palackját az engedélyezéstől számított egy évig meg kell
őrizni.
(3) Az állami ellenőrzőjegyek
elkészítéséről - az (5) bekezdésben foglalt eltéréssel - az OBI
gondoskodik, és azokat elszámolási kötelezettség mellett kezeli.
A 41.§ (3) bekezdése a 2000. évi
CXIII. törvény 277.§ (6) bekezdésével megállapított szöveg.
(4) Az engedély a kiadás keltétől
számított egy évig érvényes. Az engedély érvényességi határidején belül fel
nem használt állami ellenőrzőjegyeket a határidő lejártától számított 15
napon belül újra nyilvántartásba kell vetetni.
(5) A belföldön forgalomba hozott bor
esetén állami ellenőrzőjegyként a külön jogszabályban meghatározott zár- és
ellenőrzőjegyet kell alkalmazni. A zár- és ellenőrzőjegyek előállításáról
és az e §, valamint a jövedéki adóról és a jövedéki termékek
forgalmazásának különös szabályairól szóló 1997. évi CIII. törvény szerint
jogosult felhasználók részére történő átadásáról, felhasználásának
elszámoltatásáról a külön jogszabályban foglaltak szerint a vámhatóság
gondoskodik.
A 41.§ (5) bekezdése a 2000. évi
CXIII. törvény 277.§ (6) bekezdésével megállapított szöveg.
42.§ (1) Az állami ellenőrzőjegyet az
engedélyben meghatározott borok palackján sorszám szerint kell elhelyezni
úgy, hogy ez részben a palack dugóját lezáró kupakra, részben pedig
közvetlenül a palack nyakára simuljon. Az állami ellenőrzőjegyekről a
felhasználó köteles nyilvántartást vezetni és a felhasználásról kiállított
összesítő kimutatást minden év január 15-éig az OBI-nak meg kell küldeni.
(2) Az OBI köteles az állami
ellenőrzőjegyek felhasználását, valamint - ellenőrző minták vételével - a
bor azonosságát időközönként ellenőrizni.
Forgalomba
hozatal közfogyasztás céljára
43.§ (1) Közfogyasztás céljára mustot,
bort és borpárlatot (a továbbiakban: ital) előállítani és forgalomba hozni
csak a hegyközség által nyilvántartásba vett és az OMI által ellenőrzött
pincészetből lehet. Közfogyasztásra forgalomba hozott az az ital, amelyet a
termelő vagy az előállító közvetlenül a fogyasztónak vagy kereskedelmi
szervnek ad el (értékesít).
(2) Italmérésre, italárusításra, termelői
borkimérésre, szeszes ital alkalmi értékesítésére külön jogszabály alapján
kiadott engedélyekről az engedélyező hatóság az OBI-t értesíti. Az OBI az
értesítés alapján a forgalomba hozott bor minőségét a törvény alapján
rendszeresen ellenőrzi.
(3) A borok és borpárlatok
közfogyasztásra csak akkor hozhatók forgalomba, ha azokat tételesen az OBI
e törvény, valamint külön jogszabály alapján előzetesen megvizsgálta,
minőségét megállapította, és megfelelőnek minősítette. A meghatározott
termőhelyről származó minőségi borok érzékszervi minősítésben külön
jogszabály szerint részt vesznek a termelők és a felvásárlók képviselői. Az
OBI a minősítésről határozatban dönt. A határozatokat az OBI havonta
tájékoztatás és ellenőrzés céljából a hegyközségi tanácsoknak megküldi.
(4) A bor közraktárban történő
elhelyezésének, bértárolásának, agrárpiaci célú kezelésének, valamin más
agrárpiaci támogatás igénybevételének feltétele, hogy a letevő, illetve a
támogatást igénybe vevő rendelkezzék a borra vonatkozó OBI minősítéssel.
A 43.§ (3)-(4) bekezdése a 2000. évi
XCIX. törvény 19.§-ával megállapított szöveg.
(5) Közfogyasztásra tilos forgalomba
hozni
a) olyan italt, amely a törvény vagy jogszabály előírásainak nem felel meg;
b) a hibás, romlott, beteg, hamisított vagy olyan bort, amelyet a
megengedett anyagoknak meg nem engedett mértékű felhasználásával állítottak
elő, illetőleg kezeltek;
c) a borvidéki fajtalistában nem szereplő szőlőfajtából készült mustot és
bort, kivéve, ha az a 7.§ (3) bekezdés hatálya alá tartozó, vagy a
telepítés idején érvényes jogszabály szerint engedélyezhető szőlőfajta
terméséből készült; továbbá
d) magas fokú és középfokú borpárlatot.
44.§ (1) Aki bor forgalomba hozatalával
foglalkozik, köteles a pincéjében, a raktárában és kimérő helyiségében
tárolt italok termőhelyét, fajtáját, minőségi kategóriáját, évjáratát,
illetve a jogszabályi előírásoknak megfelelő elnevezését és jelölését a
tárolóedény címkéjén vagy a raktározási egységén, valamint a kimérőhelyiségben
az ártáblán is feltüntetni. Aki nem palackozott bort közfogyasztás céljára
forgalomba hoz, annak rendelkeznie kell a bor származását, minőségét
tanúsító bizonylattal.
(2) A különböző termőhelyekről,
szőlőfajtákból és évjáratokból származó természetes bor, ezekre külön-külön
vagy együttesen utaló elnevezéssel és jelöléssel akkor hozható forgalomba,
ha
a) a meghatározott termőhelyről származó különleges minőségű bor 100%-ban
az elnevezésének, jelölésének megfelelő származású, fajtájú, minőségű és
évjáratú;
b) a meghatározott termőhelyről származó minőségi bor származásában és
minőségében 100%-ban, fajta és évjárat vonatkozásában 85%-ban megfelel az
elnevezésének és jelölésének;
c) az egyéb természetes bor legalább 70%-ban az elnevezésének, jelölésének
megfelelő származású, fajtájú, minőségű és évjáratú. Szénsavas bor
elnevezésben a termőhelyre vagy a szőlőfajtára utaló jelölés akkor
alkalmazható, ha az alapbor legalább 85%-ban a jelzett termőhelyről és
szőlőfajtából származik.
A 44.§ (2) bekezdésének b) pontja a
2000. évi CXI. törvény 4.§-ával megállapított szöveg.
45.§ Borpárlatnak fogyasztói és termelői
forgalomba hozatalára mind az e törvényben, mind a külön jogszabályban
foglalt rendelkezéseket alkalmazni kell.
46.§ Közfogyasztás céljából forgalomba
hozott bort és borpárlatot kísérő okmánnyal (számla, szállítólevél) kell
ellátni. A kísérő okmányon fel kell tüntetni az "OBI" betűjelet
és a forgalomba hozatalt engedélyező határozat számát.
Forgalomba
hozatal továbbfeldolgozás céljából
47.§ (1) Továbbfeldolgozás céljából
forgalomba hozott az a szőlő, bor és borpárlat, amelyet termelőtől vagy
előállítótól borgazdasági tevékenység folytatására, illetőleg borpárlat
előállítására jogosult szervezet feldolgozás, tárolás, érlelés, kezelés, palackozás
céljából vásárol meg.
(2) Továbbfeldolgozás céljából forgalomba
hozott szőlőt, bort vagy borpárlatot származási hely és évjárat
megjelölésével csak akkor szabad ellátni, ha annak teljes egészében
megfelel.
(3) Továbbfeldolgozás céljából must
belföldön forgalomba hozni csak javítás nélkül és kizárólag
sűrítménykészítés céljából lehet.
(4) Aki magas fokú vagy középfokú
borpárlatot továbbfeldolgozás céljából másnak értékesít, az értékesített
termékkel együtt köteles az OBI minősítő határozatát (másolatát) - az
értékesített mennyiség rávezetésével - átadni, egyidejűleg köteles az
értékesítésről a minősítő határozatra hivatkozva és a hektoliterfokban
kifejezett mennyiség közlésével az OBI-t haladéktalanul értesíteni.
(5) A (4) bekezdésben foglalt
rendelkezést értelemszerűen alkalmazni kell a fogyasztási borpárlat
átdolgozása vagy nem közfogyasztási célú értékesítés esetén is.
48.§ A bor előállítása során keletkező
borászati melléktermékek közül a borseprő, a derítési alj, az aljbor,
valamint a seprőtészta kizárólag az alkoholtermék adóraktár részére hozható
forgalomba. Nem tekintendő forgalomba hozatalnak e termékek bizonylat
ellenében hulladékmegsemmisítő műnek történő közvetlen átadása.
A
külkereskedelmi forgalomba hozatal
49.§ (1) A külkereskedelmi forgalomba
kerülő italokra a közfogyasztásra forgalomba hozott italokra vonatkozó
szabályokat kell alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy a szőlőfajtára utaló
elnevezésben alkalmazható a nemzetközileg elfogadott vagy a fogadó
országban honos haszonnév, indokolt esetben a hivatalos magyar fajtanév
zárójelbe fogott, kisebb betűmérettel való feltüntetése mellett.
(2) Magyarországra utaló megjelölés csak
olyan italok esetében alkalmazható, amelynek előállításához külföldről
származó szőlőt vagy italt nem használtak fel.
(3) Az országból e törvény hatálya alá
tartozó termékeket kiszállítani az OBI tételes minősítése alapján,
kizárólag az OBI által kiadott szállítmányonkénti minőségi tanúsítvánnyal
szabad. A minőségi tanúsítvány egy példányát a vámhatóságnak át kell adni.
Ez alól kivételt képez a tételenként legfeljebb 8 literes minta, ami
kereskedelmi forgalomba nem kerül.
A 49.§ (3) bekezdésének utolsó mondata
a 2000. évi XCIX. törvény 20.§-ával megállapított szöveg.
(6) A külkereskedelmi forgalomba kerülő
palackozott borok címkéjén nem kötelező feltüntetni az 51.§ (2)
bekezdésének c),e) és g) pontjaiban meghatározott adatokat és jelöléseket.
(5) Egri Bikavér bort és Szekszárdi
Bikavér bort kizárólag palackozva szabad külkereskedelmi forgalomba hozni.
Külföldi
származású bor és borpárlat forgalomba hozatala
50.§ (1) Külföldi származású mustot,
mustsűrítményt, bort, szénsavas bort, likőrbort és borpárlatot csak akkor
szabad továbbfeldolgozásra, fogyasztásra vagy bérmunka céljából behozni, ha
annak minősége a származási helyén hatályos jogszabályoknak és e törvény
előírásainak megfelel. Ha nemzetközi szerződés másképp nem rendelkezik,
szükség vagy az OBI minősítésére is. A minősítést a külkereskedelmet
bonyolítónak szállítmányonként kell kérnie, a minősítés bizonylatát pedig
át kell adnia a forgalomba hozó vagy felhasználó szervnek.
(2) Nemzetközi szerződés alapján akkor
mellőzhető az OBI minősítése, ha a bor származási helye szerinti minősítő
szervek jegyzékét a szerződő felek egymásnak átadták, és kölcsönösen
közzétették.
A 50.§ (1)-(2) bekezdése az 1999. évi
XLVII. törvény 1.§-ával megállapított szöveg.
(3) Külföldi származású palackozott bort
és borpárlatot az eredeti állapotban kell forgalomba hozni. A hordós bor és
borpárlat kezelésére, forgalmazására - az állami ellenőrzőjegyre vonatkozó
rendelkezések kivételével - e törvény rendelkezései az irányadók.
(4) Külföldi származású szőlőből
készített borra az (1)-(3) bekezdésben foglalt rendelkezéseket
értelemszerűen alkalmazni kell.
(5) A külföldi származású borpárlat
forgalomba hozatal vagy felhasználás előtti minősítésére a (2) bekezdésben
foglalt rendelkezéseket kell alkalmazni. E rendelkezés alkalmazásában
borpárlatnak kell tekinteni - a termék megnevezésétől függetlenül - minden
olyan italt, amely e törvény értelmében borpárlatnak minősül.
(6) Licenc átadása esetében a gyártandó
borászati termék forgalomba hozatal előtti vizsgálatához a licencet átadó
eredeti termékét és kiszerelt palackját is be kell küldeni.
(7) A közfogyasztásra forgalomba kerülő
külföldi származású bor és borpárlat palackján magyar nyelven fel kell
tüntetni:
a) a termék e törvény szerinti megnevezését,
b) a származási ország megjelölését,
c) a cukortartalomnak megfelelő jelölést,
d) az OBI forgalomba hozatali engedély számát, valamint,
e) az importőr nevét.
A
borok palackozása és jelölése
51.§ (1) Borok palackozásához - kivéve az
asztali és üdítő jellegű bort - üveg- vagy kerámiapalackot kell használni.
A palackozás és a palackozáson kívüli egyéb kiszerelés (letöltés)
feltételeit külön jogszabály határozza meg. A palackozáson kívüli egyéb
kiszerelés (letöltés) feltételeit külön jogszabály határozza meg.
Az 51.§ (1) bekezdésének második
mondata a 2000. évi XCIX. törvény 21.§ (1) bekezdésével megállapított
szöveg.
(2) Palackozott asztali borok címkéjén
fel kell tüntetni:
a) az asztali bor vagy tájbor megjelölést;
b) a betöltött bor névleges térfogatát;
c) a bor tényleges alkoholtartalmát;
d) a cukortartalomnak megfelelő jelölést;
e) a palackozó cégnevét és székhelyét, vagy az OBI-nál nyilvántartott
azonosító számát;
f) a palackozás időpontját vagy a tételszámot, 2002. január 1-jétől pedig
csak a tételszámot;
g) az OBI forgalomba hozatali engedély számát;
h) külkereskedelmi forgalomba hozatal esetén a Magyarországra utaló
jelölést;
i) ha a bor nem Magyarországon szüretelt szőlőből származik, a termelő
országra utaló jelölést;
j) import termék esetén a forgalmazó magyar nyelvű megnevezését.
Az e), f), g), j) pontok kivételével a jelöléseket, megnevezéseket egy
látómezőben kell feltüntetni.
Az 51.§ (2) bekezdése a 2000. évi
XCIX. törvény 21.§ (2) bekezdésével megállapított szöveg.
(3) Palackozott asztali borok címkéjén
fel lehet tüntetni:
a) a 40.§-ban és az 53.§-ban foglalt rendelkezések szerint feltüntethető
megnevezéseket;
b) tájbor esetében a tájbortermelő-vidék nevét;
c) védjegyet;
d) az eladásban részt vevő nevét, emblémáját;
e) a termelő nevét, ha nem azonos a bor előállítójával (palackozójával);
f) ajánlást a fogyasztónak a bor alkalmazására;
g) tájékoztatást a fogyasztónak a termelőhelyről, készítésmódról,
termelőről, palackozóról, a termék jellegéről, összetételéről,
történetéről;
h) a hegyközségre utaló megjelölés.
i) a vonalkódot vagy ETK jelzetet.
j) a bor színére utaló jelölést.
Az 51.§ (3) bekezdésének bevezető
mondata, b) és j) pontja a 2000. évi XCIX. törvény 21.§ (3) bekezdésével
megállapított szöveg (a korábbi b)-h) pont c)-i)-re változott).
(4) Meghatározott termőhelyről származó
minőségi vagy különleges minőségű borok, valamint a védett eredetű borok
címkéjén és kiegészítő címkéjén fel kell tüntetni a (2) bekezdésben - a g)
pont kivételével - meghatározott adatokon túl a meghatározott termőhelyről
származó borra vonatkozó kötelezően előírt megnevezéseket, szőlőfajtát,
termőhelyet, évjáratot és a bor minőségi megjelölését, továbbá fel lehet
tüntetni a (3) bekezdésben meghatározott adatokat valamint legalább ötéves
érlelési idő után a muzeális bor elnevezést és az országos vagy nemzetközi
borversenyeken elért díjakat. A címkéken kötelezően fel kell tüntetni a
palackozás időpontját vagy a tételszámot, vagy az OBI forgalomba hozatali
engedély számát. 2002. január 1-jétől a tételszám használata kötelező.
(5) Tilos olyan adatok, jelölések, ábrák
vagy rajzok feltüntetése, amelyek más adatokkal összetéveszthetők, vagy a
fogyasztó megtévesztésére alkalmasak.
(6) Meghatározott termőhelyű minőségi bor
címkéjén fel lehet tüntetni a borvidéki régió elnevezést, helyettesítve a
borvidéki megnevezését.
(7) A palackozott borok címketervét
jóváhagyás céljából az OBI-nak be kell mutatni.
Az 51.§ (4)-(7) bekezdése a 2000. évi
XCIX. törvény 21.§ (4)-(5) bekezdésével megállapított szöveg.
52.§ (1) Bort palackozni csak
engedélyezett üzemben lehet. Az engedélyező hatóság az engedély kiadásáról
az OBI-t tájékoztatja.
(2) Ha a termelő nem maga végzi a
palackozást, a töltendő tétel minősítéséről szóló határozatot köteles
átadni a bérpalackozónak.
(3) Must vagy bor palackozására
létesített üzemben más italt vagy folyékony terméket palackozni csak az OBI
engedélyével szabad. Az engedély iránti kérelemben meg kell adni a más ital
vagy folyékony termék pontos megnevezését.
(4) Az engedélyt meg kell tagadni akkor,
ha a más termék palackozása összeegyeztethetetlen a borászati
technológiával. Az engedélyt vissza kell vonni, ha a más termék palackozása
során e törvény rendelkezéseit megsértik.
53.§ (1) A származási helyre utaló
elnevezést a tájbor, a meghatározott termőhelyről származó minőségi bor és
a különleges minőségű bor, valamint a védett eredetű bor esetében fel kell
tüntetni. Meghatározott termőhelyről származó minőségi és különleges
minőségű bor, valamint védett eredetű bor megnevezésében alkalmazható a
borvidék, a borvidéki körzet, a védett eredetű termőhely, továbbá a
melléklet I-II. pontjaiban felsorolt települések, valamint ezek határában
levő hegyek, dűlők neve. Nem alkalmazható a borvidék határán - a hegy
kivételével - túlterjedő terület neve.
(2) Asztalibor származási helyének
megjelölésére nem alkalmazható a borvidék, illetve a mellékletben felsorolt
települések vagy azok határán belüli dűlők és egyéb földrajzi helyek neve,
de alkalmazható a földrajzi, gazdaságföldrajzi, vagy közigazgatási egység
borvidékre, bortermőhelyre nem utaló neve.
(3) Szőlőfajtára utaló elnevezés csak a
Borvidéki Fajtalistában felsorolt, valamint a 7.§ (3) bekezdése hatálya alá
eső fajták esetében alkalmazható az egyes minőségi kategóriákra vonatkozó
rendelkezések szerint. A meghatározott termőhelyről származó minőségi bor
és a különleges minőségi bor, valamint védett eredetű bor elnevezésében a
szőlőfajta nevét - a (5) bekezdésben említett kivétellel és a 60.§ (1)
bekezdése c) pontjában felsorolt borok kivételével - fel kell tüntetni.
Természetes bor elnevezésében legfeljebb két szőlőfajta neve szerepelhet,
ha a két fajta külön-külön legalább 15%-ban, együttesen pedig 100%-ban
alkotórésze a bornak, valamint - a minőségi és a különleges minőségű bor és
védett eredetű bor esetében - mindkét fajta minőségi kategóriára a 29.§-ban
előírt fogalommeghatározásnak megfelel. Tilos szőlőfajtára utaló elnevezést
alkalmazni az ízesített bor, az ízesített boralapú ital, az ízesítet
boralapú koktél és a likőrborok esetében.
(4) Több szőlőfajta felhasználásával
készült minőségi vagy különleges minőségű bor, valamint védett eredetű bor
esetében a szőlőfajták neve helyett feltüntethető a "küvé" vagy
"cuvée" kifejezés. A küvé fajtaösszetételére vonatkozó adatokat
(szőlőfajták megnevezése, %-os részarány) a forgalomba hozatali engedélyhez
csatolni kell. A fogyasztók tájékoztatása érdekében a küvét alkotó
szőlőfajták nevét a címkét csökkenő részarányuk sorrendjében fel kell
tüntetni.
(5) A szőlőfajta neve helyett
alkalmazható a sajátos színárnyalatú borok elnevezésében "Siller"
kifejezés, valamint az egri borvidéken és a szekszárdi borvidéken termelt
vörösborok elnevezésében a "Bikavér" kifejezés. Az itt említett
kifejezéseknek alkalmazhatók az asztali borok elnevezésében.
(6) Az asztali bor elnevezésében
használható a minőségi kategóriára, a bor színére utaló kifejezés
külön-külön vagy együttesen, a termőhely vagy a fajta mellett, vagy azok
mellőzésével. A természetes bor, az ízesített bor, az ízesített boralapú
ital, az ízesített boralapú koktél, a likőrbor, a pezsgő, a habzóbor, a
gyöngyözőbor és a széndioxiddal dúsított gyöngyözőbor, az ízesített
boralapú ital, az ízesített boralapú koktél és a likőrbor elnevezésében az
előállító neve is alkalmazható.
(7) A természetes borok elnevezésében fel
kell tüntetni a minőségi kategóriát.
(8) A meghatározott termőhelyről származó
minőségi és különleges minőségű bor, valamint védett eredetű bor
jelölésében fel kell tüntetni az évjáratot. A forgalomba hozott asztali bor
és tájbor jelölésében az évjárat feltüntethető.
(9) Egri Bikavér bort és Szekszárdi
Bikavér bort belföldön közfogyasztás céljára kizárólag palackozva szabad
forgalomba hozni. A palackozási kötelezettség nem vonatkozik az egri
borvidék és a szekszárdi borvidék területén a termelők által forgalomba
hozott saját termésű Egri Bikavér és Szekszárdi Bikavér borokra.
Az 53.§ a 2000. évi XCIX. törvény
22.§-ával megállapított szöveg.
VI.
Fejezet
ZÁRT BORVIDÉKRE VONATKOZÓ KÜLÖN RENDELKEZÉSEK
54.§ Zárt borvidék az a termőhely,
amelynek termékei megkülönböztetett védelemre érdemesek, a szőlő
termesztésére, a bor készítésére, kezelésére, forgalomba hozatalára
vonatkozóan különleges szabályokat igényelnek.
Zárt
területű borvidék kijelölése
55.§ Zárt területté olyan borvidéket vagy
borvidéki részt lehet kijelölni, ahol kiemelkedő és arra a borvidékre
jellemző minőségű bor rendszeresen termelhető. A terület kijelöléséről a
hegyközségi tanács javaslata alapján a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa
véleményének kikérésével a földművelésügyi miniszter dönt.
Zárt
területen termett must és bor előállítása
56.§ Zárt területű borvidéken termett
szőlőt, szőlőből származó cefrét, mustot és bort - a 57.§ (2) bekezdésben
foglalt kivétellel - tilos más helyen termett szőlővel, szőlőből származó
cefrével, musttal és borral keverni (házasítani).
Zárt
területen bor és egyes anyagok forgalmazása
57.§ (1) Zárt területű borvidékre 75
kilogrammot meghaladó borszőlőt, cefrét, valamint 50 litert meghaladó
mustot és bort más termőhelyről bevinni csak az illetékes hegyközségi
tanács előzetes engedélyével szabad.
(2) Zárt területű borvidékről szőlőt,
mustot, bort kiszállítani csak az illetékes hegyközségi tanács engedélyével
szabad. Az engedélyezés a származási bizonyítvány része, melyen a
háziasítás nélküli palackozására vagy feldolgozás esetén a termék
visszaszállítására kell nyilatkozni. Házasítás céljából történő kiszállítás
esetén a borvidékre utaló elnevezés a tétel felhasználásával készített
termék esetében tilos. A kiszállítási engedély egy példányát az OBI-nek meg
kell küldeni.
(3) Az (1)-(2) bekezdés rendelkezései nem
vonatkoznak a palackozott borra.
(4) Zárt területű borvidékre idegen
területről származó mustból készített sűrített mustot, továbbá
mazsolaszőlőt, aszúszőlőt, ezen kívül borhamisításra alkalmas
déligyümölcsöt, valamint ízesítőanyagokat tartalmazó vegyi készítményeket a
borgazdasági tevékenységet nem folytató gazdálkodó szervezetek és a
háztartások szükségletét meghaladó mennyiségben bevinni vagy ott készletben
tartani tilos.
(5) Zárt területű borvidékről származó
must, bor és seprő feldolgozásából nyert sűrített must, töményített must és
bor, valamint borpárlat visszaszállítását - elszámolási kötelezettség
mellett - az alapanyag kiszállítását engedélyező hegyközségi tanácsnak be
kell jelenteni.
Zárt
területen bor tárolása
58.§ A más terület terméséből származó
mustot és bort a zárt területű borvidékről származó musttól és bortól
elkülönítve, külön helyiségben kell tartani, és tárolóedényét (hordóját)
olyan megjelöléssel kell ellátni, amely a must, illetőleg a bor származását
kétséget kizáró módon feltünteti. A kizárólag házi fogyasztás céljára
bevitt idegen eredetű must és bor a zárt borvidékről származó musttal és
borral egy helyiségben is tartható, származását azonban a tárolóedényen
(hordón) ilyen esetben is fel kell tüntetni.
A
tokajhegyaljai borvidék zárt területére vonatkozó különleges előírások
59.§ A tokajhegyaljai borvidék zárt
terület. A tokajhegyaljai borvidék zárt területén a must és a bor
készítése, kezelése és forgalomba hozatala tekintetében e törvénynek a zárt
területű borvidékre és a tokajhegyaljai borvidékre vonatkozó szabályait
együttesen kell alkalmazni.
60.§ (1) A tokajhegyaljai borvidékre
jellemző borok a következők:
a) meghatározott termőhelyről származó minőségi borok a tokaji furmint, a
tokaji hárslevelű, a tokaji sárgamuskotály, a tokaji zéta;
b) meghatározott termőhelyről származó különleges minőségű borok a tokaji
furmint, a tokaji hárslevelű, a tokaji sárgamuskotály, a tokaji zéta;
c) meghatározott termőhelyről származó tokaji borkülönlegességek a tokaji
máslás, a tokaji fordítás, a tokaji szamorodni, a tokaji aszú puttonyszám
megjelölésével, a tokaji aszúeszencia és a tokaji eszencia (nektár).
A 61.§ (1) bekezdésének a)-b) pontja a
2000. évi XCIX. törvény 23.§-ával megállapított szöveg.
(2) A tokajhegyaljai minőségi borok a
meghatározott termőhelyről származó minőségi borokra vonatkozó általános
előírások hatálya alá tartoznak.
(3) A tokajhegyaljai meghatározott
termőhelyről származó különleges minőségi borokra és borkülönlegességekre e
törvénynek a meghatározott termőhelyről származó különleges minőségű
borokra vonatkozó általános előírásait is alkalmaznia kell.
61.§ (1) Meghatározott termőhelyről
származó különleges minőségű tokaji furmint, tokaji hárslevelű, tokaji
sárgamuskotály, tokaji orémusz bor: az adott fajtából, a borvidék
legfeljebb 75 hl/ha termésű ültetvényeiből származó érett vagy tőkén
túlérett, esetleg töppedt, vagy aszúsodott termésének késői szüretelésű
legalább 19,0 tömegszázaléknyi (MM°) természetes eredetű cukrot tartalmazó
mustjából készült bor, amely termőhelyre, fajtára, illetőleg meghatározott
készítésmódra jellemző illat-, íz- és zamatanyagokat tartalmaz, származási
helye és évjárata miatt különleges megkülönböztetésre érdemes.
(2) Meghatározott termőhelyről származó
tokaji borkülönlegesség: azok a tokajhegyalján készített különleges
minőségű borok, amelyek készítésmóduk miatt önálló névhasználatra
jogosultak: tokaji máslás, tokaji fordítás, tokaji szamorodni, tokaji aszú,
tokaji aszúeszencia, tokaji eszencia (nektár).
(3) Tokaji máslás: a szamorodni vagy az
aszú seprőjére felöntött mustból vagy azonos évjáratú borból alkoholos
erjedés útján készült tokaji borkülönlegesség, amely jellegzetes érlelési
illattal és zamattal rendelkezik, és a forgalomba hozatal előtt legalább
egy évig fahordón érlelték.
(4) Tokaji fordítás: a kipréselt
aszútésztára felöntött meghatározott termőhelyről származó mustból vagy
azonos évjáratú borból alkoholos erjedés útján készült, a fogalomba hozatal
előtt legalább két évig, ebből legalább egy évig fahordóban érlelt tokaji
borkülönlegesség, amely jellegzetes érlelési illattal és zamattal
rendelkezik.
(5) Tokaji szamorodni: a tokajhegyaljai
borvidék zárt területén termett, a Borterytis cinerea hatására nemesen
töppedt, tőkén aszúsodott szőlőbogyókat is tartalmazó, válogatás nélkül
szedett szőlőfürtök feldolgozásával előállított, legalább 21,0
tömegszázaléknyi (MM°) természetes eredetű cukrot tartalmazó mustból
szeszes erjedés útján nyert tokaji borkülönlegesség, melyet a forgalomba
hozatal előtt legalább két évig, ebből legalább egy évig fahordóban
érlelnek.
(6) Tokaji aszú: az a 3-6 puttonyos, a
tokajhegyaljai borvidék zárt területén termett, a Botrytis cinerea hatására
nemesen rothadt, tőkén aszúsodott és, szüretkor külön szedett szőlőbogyónak
tésztaszerűvé feldolgozott anyagára öntött meghatározott termőhelyről
származó musttal vagy azonos évjáratú borral áztatott szeszes erjedése
útján nyert tokaji borkülönlegesség, mely a puttonyszámtól függően
meghatározott mennyiségű cukormentes extraktot, valamint cukrot tartalmaz,
és amelyet a forgalomba hozatal előtt legalább három évig, ebből legalább
két évig fahordóban érlelnek.
(7) Tokaji aszúeszencia: a tokajhegyaljai
borvidék zárt területén termett, a Botrytis cinerea hatására nemesen
rothad, tőkén aszúsodott és szüretkor külön szedett szőlőbogyóknak
feldolgozott anyagára öntött meghatározott termőhelyről származó musttal
vagy azonos évjáratú borral áztatott szeszes erjedés útján készült,
jellegzetes aszú- és érlelési illattal, valamint zamattal rendelkező
aszúbor, mely literenként legalább 180 gramm természetes cukrot tartalmaz,
és amelyet a forgalomba hozatal előtt legalább öt évig, ebből legalább
három évig fahordóban érlelnek.
(8) Tokaji eszencia (nektár): a
tokajhegyaljai borvidék zárt területén termett, a Botrytis cinerea hatására
nemesen rothadt, tőkén aszúsodott és szüretkor külön szedett szőlőbogyókból
préselés nélkül kiszivárgó mustból minimális erjedés útján keletkező tokaji
borkülönlegesség, mely literenként legalább 450 gramm összes természetes
cukrot és 50 gramm cukormentes vonadékanyagok tartalmaz, ezen kívül az
aszúra jellemző különleges illattal és zamattal rendelkezik.
62.§ (1) A tokajhegyaljai borvidéken
termett szőlőből származó törkölyös mustra, borseprőre vagy törkölyre csak
az e borvidéken termett szőlőből származó mustot vagy bort szabad önteni.
(2) A tokaji máslás, tokaji fordítás,
tokaji aszú, tokaji aszúeszencia és a tokaji eszencia (nektár) előállítója
a felhasznált aszúsodott szőlőbogyó, a készített aszúbor, aszúeszencia és a
nyert eszencia mennyiségét az illetékes hegyközségnek kategóriánként
köteles bejelenteni.
(3) A tokajhegyaljai borvidék zárt
területén csemegebort, ürmösbort, fűszerezett bort készíteni és tárolni
tilos.
63.§ (1) Tokaji szamorodnit, tokaji
máslást, tokaji fordítást, tokaji aszút, tokaji aszúeszenciát és tokaji
eszenciát kizárólag palackozva és állami ellenőrzőjeggyel ellátva szabad
fogyasztás céljára forgalomba hozni.
(2) A palackozáshoz csak tokaji alakú,
színtelen palackot szabad felhasználni. E rendelkezés alól a hegyközségi
tanács egyetértésével a minisztérium különleges esetekben felmentést adhat.
A 63.§ (2) bekezdésének utolsó mondata
a 2000. évi XCIX. törvény 25.§ (1) bekezdésével megállapított szöveg.
(3) A (2) bekezdésben meghatározott
palackba az (1) bekezdésben meghatározott boron kívül más bor nem
palackozható.
A 63.§ (3) bekezdése a 2000. évi XCIX.
törvény 24.§ (2) bekezdésével megállapított szöveg (a korábbi (3) bekezdés
(4)-re változott).
(4) A palackozási kötelezettség nem
vonatkozik a tokajhegyaljai borvidék területén a termelők által saját
pincéjükben forgalomba hozott saját termésű tokaji szamorodni, tokaji
máslás, tokaji fordítás, tokaji aszú, tokaji aszúeszencia és tokaji
eszenciára.
64.§ (1) A tokajhegyaljai borvidékre, s
ezen belül községre (városra) dűlőre utaló vagy "Tokaji",
"Hegyaljai" elnevezéssel csak a tokajhegyaljai borvidék jellemző
borait lehet forgalomba hozni, ha e jellemző borok egyébként megfelelnek a
vonatkozó szabványoknak, illetve e törvény előírásainak.
(2) A tokajhegyaljai borvidékre utaló
elnevezéssel tilos fogyasztói forgalomba hozni mustot, továbbá olyan bort,
amelyet más termőhelyről származó musttal vagy borral házasítottak.
(3) A palackozási kötelezettség alá vont
tokaji borokat poharanként csak palackból szabad kimérni.
VII.
Fejezet
A SZŐLÉSZET-BORÁSZATI SZAKIGAZGATÁS
A szakigazgatás szervei
65.§ (1) A szőlészeti-borászati
igazgatással összefüggő egyes irányítási, szervezési, valamint hatósági
feladatokat:
a) a hegyközségi szervezetek,
b) az OBI, valamint
c) az OMMI
látják el.
(2) A hegyközségi szervezetrendszer
hatáskörében ellátja az ültetvény telepítésével, művelésével, származási
bizonyítvány kiadásával kapcsolatos feladatokat, valamint ezek vonatkozásában
hatósági ellenőrzést végez.
(3) Az OBI a törvény hatálya alá tartozó
termékek előállításával, kezelésével, minőségével és forgalomba hozatalával
kapcsolatos hatósági feladatokat lát el, valamint ezek vonatkozásában
hatósági ellenőrzést végez.
(4) Az OMMI ellenőrzi az ültetvények
telepítését, ápolását, valamint elvégzi a szaporítóanyagok előállításának,
forgalmazásának és felhasználásának ellenőrzését, azok minőségének
vizsgálatát és minősítését, valamint ezek vonatkozásában hatósági ellenőrzést
végez.
Hatósági
ellenőrzés
66.§ (1) Az ellenőrző hatóság képviselői
külön engedély és előzetes bejelentés nélkül jogosultak az ültetvényekben,
illetve minden olyan telephelyen, amely must és bor előállítására,
elhelyezésére, kezelésére, átvételére és forgalomba hozatalára szolgál,
vagy arra alkalmas, hatósági ellenőrzést folytatni, mintát venni, a
jogszabály által előírt nyilvántartásokat, jelentéseket, feljegyzéseket, a
számadásokat és az egyéb iratokat megtekinteni, azokról másolatot igényelni
vagy készíteni. Az ellenőrző hatóság képviselői az illetékes társszervek
közreműködésével a szállítást végző jármű rakományát is ellenőrizhetik.
A 66.§ (1) bekezdése a 2000. évi XCIX.
törvény 25.§ (1) bekezdésével megállapított szöveg.
(2) Az szőlő birtokosa és a bor
előállítója, forgalmazója köteles a hatósági ellenőrzést eltűrni, és az
eljáró hatóság számára az ellenőrzés feltételeit lehetővé tenni.
(3) Az ellenőrző hatóság megkeresése
alapján a hatósági ellenőrzésben a vámhatóság, a rendőrség és a fogyasztóvédelmi
felügyelőség a rá vonatkozó szabályok szerint közreműködik.
A 66.§ (3) bekezdése a 2000. évi XCIX.
törvény 25.§ (2) bekezdésével megállapított szöveg.
Az
ültetvények ellenőrzése
67.§ (1) A szőlőültetvények
létesítésének, művelésének és kivágásának ellenőrzése során az ellenőrzést
végző hatóság - ha szabálytalanságot észlel vagy annak gyanúja merül fel -
köteles jegyzőkönyvet felvenni és abban szükség szerint előzetes
intézkedést is tehet. A jegyzőkönyvet az ellenőrzöttnek vagy képviselőjének
kell aláírnia. Egyébként az ellenőrző szerv a helyszíni ellenőrzés
eredményét a 10.§ (1) bekezdése szerint vezetett nyilvántartásba bejegyzi.
(2) Az ellenőrző szerv eljárása során
növény-, talaj- vagy egyéb mintát vehet részletes vizsgálat céljára. A
mintavételt jegyzőkönyvbe kell foglalni.
(3) Az ellenőrző hatóság - amennyiben
saját laboratóriummal nem rendelkezik - a mintát bármely arra alkalmas
laboratóriumban megvizsgáltathatja.
A
borgazdálkodás körébe tartozó ellenőrzés
68.§ (1) Az OBI ellenőrzi:
a) a szőlőcefre, a must és a bor származását, eredetét, minőségét
(összetételi és érzékszervi tulajdonságok, térfogat, csomagolás és
jelölés), a telephely, objektum működésének jogszerűségét, továbbá a
szállítás és a tárolás körülményeit,
b) az adalékanyagok minőségét,
c) a borászati termékek csomagolása során felhasznált csomagolóanyagok
megfelelőségét,
d) a gyártástechnológia műszaki feltételeit,
e) a minőségbiztosító intézkedések hatékonyságát,
f) belföldre és az exportra kerülő borászati termékek minőségét,
g) az importált borászati termékek minőségét,
továbbá megkeresésre, illetve megbízás alapján vizsgálatot tart,
szakvéleményt vagy szaktanácsot ad a borászati termékek minőségét érintő
kérdésekben.
A 68.§ (1) bekezdésének a) pontja a
2000. évi XCIX. törvény 26.§-ával megállapított szöveg.
(2) A borászati termékek ellenőrzését e
törvény, valamint a Borkönyv hatálybalépéséig szabványok és vonatkozó
jogszabályokban előírt módszerek alkalmazásával kell végezni. Szükség
esetén a területi felügyelő betekinthet a borászati termék előállítással
összefüggő egyéb iratanyagokba is.
69.§ (1) A hegyközség eljár a szőlő
telepítésének és kivágásának engedélyezése, az ültetvény művelése, valamint
a szőlő, az asztali bor és a meghatározott termőhelyekről származó minőségi
bor, valamint a védett eredetű bor származási bizonyítványának kiadása
ügyében.
A 69.§ (1) bekezdése a 2000. évi XCIX.
törvény 27.§-ával megállapított szöveg.
(2) A hegyközségi tanács:
a) eljár a meghatározott termőhelyről származó különleges minőségű bor
származási bizonyítványának kiadása ügyében,
b) szakmai szempontból ellenőrzi a hegyközségi rendtartást,
c) elbírálja a hegyközség közigazgatási ügyben hozott határozata ellen
benyújtott fellebbezést.
(3) A Hegyközségek Nemzeti Tanácsa
elbírálja a hegyközségi tanács közigazgatási ügyben hozott első fokú
határozata ellen benyújtott fellebbezést.
70.§ A termékre vonatkozó minősítő
vizsgálat, az engedélyezési eljárás és az ellenőrzés során a hatóságok
tudomására jutott adatok üzemi titoknak minősülnek, megőrzésükről
gondoskodni kell.
71.§ (1) Az ellenőrző hatóság területi
felügyelői feladatuk teljesítése céljából a vizsgálathoz szükséges
mértékben térítésmentes mintát vehetnek és azt elszállíthatják. Az
eljárásról jegyzőkönyvet kell felvenni. A mintavétel szabályait szabvány
állapítja meg.
(2) A mintavételhez szükséges italokat,
palackokat és egyéb anyagokat a mintaadásra kötelezett díjtalanul köteles
rendelkezésre bocsátani. Megfelelő palackok hiányában azok beszerzéséről a
mintaadásra kötelezett költségére kell gondoskodni.
72.§ (1) A hatósági minőség-ellenőrző
tevékenység során kezdeményezett vizsgálatot - feltéve, hogy a termék nem
hibás - az ellenőrző szerv díjmentesen végzi el.
(2) Ha az ellenőrző szerv más hatóság
megbízása alapján végzett ellenőrzés során laboratóriumi vizsgálatot végez,
a költségeket az ellenőrzést elrendelő, megbízó hatóság megtéríti.
(3) Ha a vizsgált termék az előírt,
illetőleg jelölésében foglalt jellemzőket nem elégíti ki, az ital
előállítója, kereskedelmi ellenőrzés esetén az ellenőrzöttet,
bizonyítottság esetén a hiba okozóját a hatóság a vizsgálat költségeinek
megtérítésére kötelezi. A határozatban megállapított költségek adók módjára
behajtandó köztartozásnak minősülnek. A költségek megtérítésének és
felhasználásának módjáról külön jogszabály rendelkezik.
A 72.§ (3) bekezdése a 2000. évi XCIX.
törvény 28.§-ával megállapított szöveg.
Jogkövetkezmények
73.§ (1) Az OBI az ellenőrzés
eredményeként
a) a termék előállítójára helyszíni bírságot szabhat ki;
b) az üzemet, pincészetet időlegesen bezárathatja, gép, felszerelés,
berendezés működését, csomagolóanyag felhasználását, tárolóhely vagy
szállítóeszköz használatát megtilthatja, újbóli működését,
használatbavételét, használatban tartását feltételhez kötheti;
c) alapanyagot, adalékanyagot, készterméket közfogyasztásra alkalmatlannak,
csökkent minőségűnek nyilváníthat, felhasználását, forgalomba hozatalát
korlátozhatja, feltételhez kötheti, megtilthatja és ennek érvényesítése
céljából zárolhatja;
d) elrendelheti a hamisított terméknek az előállító költségére történő
lepárlását;
e) elrendelheti a fogyasztásra, továbbfeldolgozásra alkalmatlan termék
megsemmisítését;
f) minőségvédelmi bírságot szabhat ki;
g) szabálysértési eljárást, büntetőeljárást kezdeményezhet.
A 73.§ (1) bekezdésének c) pontja a
2000. évi XCIX. törvény 29.§-ával megállapított szöveg.
(2) Az (1) bekezdés b)-c) pontjában
foglalt rendelkezés fellebbezésre tekintet nélkül azonnal végrehajtható.
(3) A megsemmisítés módjáról külön
jogszabály rendelkezik.
(4) Az OBI a súlyos fogyasztói
érdeksérelem megelőzése, illetve csökkentése érdekében jogerős
határozatának rendelkező részét az elkövető költségére nyilvánosságra hozz
a az érdeksérelmet elkövető telephelye szerinti megyei napilapban, legalább
egy országos napilapban és a Magyar Közlönyben.
A 73.§ (4) bekezdése az 1999. évi
XLVII. törvény 2.§-ával megállapított szöveg.
Lásd: 1999. évi XLVII. törvény 5.§ (2) bekezdése.
74.§ (1) Ha kereskedelmi egység
ellenőrzése során az ellenőrzést végző hatóság az e törvényben, illetve a
hegyközségi rendtartásban foglaltak megsértését észleli, vagy az ellenőrzés
végrehajtásában akadályozzák, kezdeményezi a jegyzőnél az egység
bezáratását.
(2) A jegyző a kereskedelmi egységet az
észlelt hiányosság megszüntetéséig, de legfeljebb 30 napra ideiglenesen
bezáratja.
(3) Az ideiglenes bezárást elrendelő
határozat fellebbezésre tekintet nélkül nem szüntetik meg, illetve, ha a
tiltott cselekményt ismételten elkövetik.
75.§ (1) Ha borászati üzem vagy pince
ellenőrzése során az ellenőrzést végző hatóság az e törvényben, illetve a
hegyközségi rendtartásban foglaltak megsértését észleli, vagy ha az
ellenőrzés végrehajtásában akadályozzák, kezdeményezi az OBI-nál a
borászati üzem vagy pince bezárását.
(2) Az OBI a borászati üzemet vagy pincét
az észlelt hiányosság megszüntetéséig, de legfeljebb 30 napra ideiglenesen
bezáratja.
(3) Az ideiglenes bezárást elrendelő
határozat fellebbezésre tekintet nélkül azonnal végrehajtható.
(4) Ha az észlelt hiányosságot nem
szüntetik meg, vagy ha a tiltott cselekményt ismételten elkövetik, az OBI
kezdeményezi az engedélyező hatóságnál a borászati üzem működési
engedélyének visszavonását.
A
minőségvédelmi bírság
76.§ (1) Ha a vizsgálat során az OBI
megállapítja, hogy az előállított, illetve forgalomba hozott borászati
termék nem felel meg az előírt, illetve jelölt minőségi jellemzőknek, vagy
az engedélyezett szintet meghaladó mértékben az egészségre káros anyagot
tartalmaz, minőségvédelmi bírságot szab ki.
(2) A bírság mértéke - a kifogásolt tétel
mennyiségétől, értékétől, a hiba jellegétől függően - legalább húszezer
forint, legfeljebb a borászati termék belföldi forgalmi értéke tízszeresének
megfelelő összeg. A minőségvédelmi bírság a 73-74.§-ban foglalt
jogkövetkezményekkel együtt is kiszabható. A bírság megállapításának és
kiszabásának részletes szabályait a földművelésügyi miniszter az ipari,
kereskedelmi és idegenforgalmi, a népjóléti, valamint a pénzügyi
miniszterrel együttes rendeletben határozza meg.
(3) A minőségvédelmi bírság megfizetésére
azt a termelőt, illetve forgalmazót kell kötelezni, aki a borászati
terméknek az (1) bekezdésben foglaltak szerint kifogásolt minőségét előidézte,
vagy - ha ez egyértelműen nem állapítható meg - azt, akinél a borászati
terméket vizsgálat alá vonták.
(4) A minőségvédelmi bírságot az OBI
számlájára kell befizetni. A befolyt összeget a földművelésügyi miniszter
döntése alapján csak a vizsgálati módszerek korszerűsítésére, a hatósági
ellenőrzést elősegítő intézkedésekre lehet felhasználni. A minőségvédelmi
bírság adók módjára behajtandó köztartozásnak minősül.
A 76.§ (4) bekezdésének utolsó mondata
a 2000. évi XCIX. törvény 30.§-ával megállapított szöveg.
(5) A minőségvédelmi bírság
megfizetésének és felhasználásának módjáról külön jogszabály rendelkezik.
VIII.
Fejezet
VEGYES RENDELKEZÉSEK
Élelmezés-egészségügyi előírások
77.§ Mustot és bort az
élelmezés-egészségügyi követelményeknek megfelelően kell előállítani,
csomagolni, tárolni, szállítani és forgalomba hozni úgy, hogy az ital
szennyeződésnek, fertőzésnek, romlásnak ne legyen kitéve.
78.§ (1) Szőlő feldolgozására, must és
bor előállítására, átvételére, kezelésére, forgalomba hozatalára,
csomagolására, tárolására szolgáló épületeket, helyiségeket, azok
berendezéseit (gépeit), valamint az árusítóhelyeket az egészségügyi
követelményeknek megfelelően szabad létesíteni, átalakítani vagy
használatba venni.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott
tevékenységeknél használt eszközt, edényt és gépet csak olyan anyagból és
úgy szabad előállítani, hogy az a vele érintkezésbe kerülő termékben
egészségre káros elváltozást ne okozzon, ne tartalmazzon kioldható anyagot
olyan mennyiségben, amely a vele érintkezésbe kerülő terméket az egészségre
károssá teszi, illetőleg az ital minőségét, valamint tulajdonságait
hátrányosan befolyásolja.
79.§ Italt nyílt árusítású üzletben vagy
árusítás céljára szolgáló egyéb helyen az élelmezés-egészségügyi követelményeknek
megfelelően úgy kell elhelyezni, hogy az szennyeződéstől, fertőzéstől,
romlástól vagy minőségi értékcsökkenéstől védve legyen.
80.§ Az italmérési, italárusítási és
termelői borkimérési tevékenység gyakorlásának módját külön jogszabály
tartalmazza.
Egyéb
rendelkezések
81.§ A gyümölcslevekre, gyümölcsborokra,
gyümölcsvermutokra, továbbá a szőlőlé (must) felhasználásával készített
üdítőitalokra az élelmiszerekre vonatkozó általános rendelkezések az
irányadók.
A
Magyar Borkönyv
82.§ (1) A Magyar Borkönyv szabályozza a
borok előállítására, forgalomba hozatalára, forgalmazására, felhasználására
és vizsgálatára vonatkozó kötelező előírásokat.
(2) A Magyar Borkönyvet a Magyar Borkönyv
Bizottság (a továbbiakban: Bizottság) dolgozza ki. A Bizottság 15 tagból
áll, a tagokat a tudomány, az ellenőrzés, az érdekvédelmi és szakmai
szervezetek, a Földművelésügyi Minisztérium, az Ipari, Kereskedelmi és
Idegenforgalmi Minisztérium, a Pénzügyminisztérium, valamint a Népjóléti
Minisztérium képviselőiből - az ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi
miniszter, a pénzügyminiszter, valamint a népjóléti miniszter
egyetértésével - a földművelésügyi miniszter bízza meg.
(3) A Bizottság tagjai közül elnököt,
elnökhelyettest és titkárt választ, működési szabályzatát maga alakítja ki,
amit - az ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi miniszter, a
pénzügyminiszter, valamint a népjóléti miniszter egyetértésével - a
földművelésügyi miniszter hagyja jóvá. A Bizottság az eges szakterületek
kidolgozására külön szakbizottságokat hozhat létre.
(4) A Bizottság működésével kapcsolatos
titkársági teendőket a Földművelésügyi Minisztérium látja el.
83.§ (1) Felhatalmazást kap a
földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter, hogy rendeletben
megállapítsa:
a) a must és bor előállítására és kezelésére felhasználható kiegészítő lés
segédanyagokat, illetve eljárásokat;
b) a tartósított must, a sűrített must, a szeszezett must, a töményített
must és bor, továbbá a párlási bor előállításának szabályait;
c) a borpárlat kezelésénél felhasználható anyagok és eljárások szabályait;
d) a mintavétel rendjét;
e) a származási igazolások rendjét;
f) a palackozás és a palackozáson kívüli egyéb kiszerelés feltételeit;
g) a tájbor megnevezésében a termőhellyel kapcsolatos névhasználatot.
h) a Szőlőfajta Használati Bizottság összegételét, feladatkörét;
i) a meghatározott termőhelyről származó minőségi borok érzékszervi
minősítésének rendjét.
A 83.§ (1) bekezdésének bevezető
mondata, f) és i) pontja a 2000. évi XCIX. törvény 31.§-ával megállapított
szöveg.
A 83.§ (1) bekezdésének h) pontja a 2000. évi CXLIII. törvény 6.§-ával
megállapított szöveg.
(2) Felhatalmazást kap a földművelésügyi
miniszter, hogy az ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi miniszterrel, a
pénzügyminiszterrel, valamint a népjóléti miniszterrel együttes rendeletben
kiadja a Magyar borkönyv kötelező előírásait.
(3) Felhatalmazást kap a földművelésügyi
és vidékfejlesztési miniszter, hogy a pénzügyminiszterrel együttes
rendeletben a borászati termékek kötelező egységes bizonylatolási,
nyilvántartási és elszámolási rendjét szabályozza.
A 83.§ (3) bekezdése az 1999. évi
XLVII. törvény 3.§-ával megállapított szöveg.
84.§ (1) Ez a törvény 1998. január 1.
napján lép hatályba.
(2) E törvény hatálybalépésével
egyidejűleg a szőlő- és gyümölcstermesztésről, valamint a borgazdálkodásról
szóló 1970. évi 36. törvényerejű rendelet az 1.§ (1) és (3) bekezdése,
valamint a 2. és 3.§ kivételével hatályát veszti.
Melléklet
az 1997. évi CXXI. törvényhez
Borvidékek,
bortermőhelyek
I. BORVIDÉKEK
1. Csongrádi borvidék
a) Csongrádi körzet: Csongrád;
b) Kisteleki körzet: Balástya, Csengele, Kistelek, Pusztaszer;
c) Pusztamérgesi körzet: Forráskút, Öttömös, Pusztamérges, Ruzsa, Üllés;
d) Mórahalmi körzet: Ásotthalom, Bordány, Domaszék, Mórahalom, Zákányszék
településeknek a szőlőkataszter szerint I. és II. osztályú határrészei.
2. Hajós-Bajai borvidék
Baja, Bátmonostor, Császártöltés, Csátalja, Csávoly, Érsekcsanád,
Érsekhalma, Hajós, Nemesnádudvar, Rém, Sükösd, Vaskút
településeknek a szőlőkataszter szerint I. és II. osztályú határrészei.
3. Kunsági borvidék
a) Bácskai körzet: Bácsalmás, Bácsszőlős, Borota, Csikéria, Dávod, Dusnok,
Jánoshalma, Kéleshalom, Kóka, Kunbaja, Mélykút, Tompa,
b) Cegléd-Monor-Jászsági körzet
Ceglédi alkörzet: Albertirsa, Cegléd, Ceglédbercel, Csemő, Hernád, Inárcs,
Kakucs, Nagykőrös, Nyársapát, Örkény,
Jászsági alkörzet: Jászberény, Jászszentandrás, Heves
Monori alkörzet: Bénye, Gomba, Monor,
c) Dunamenti körzet: Apostag, Dunavecse, Dömsöd, Harta, Solt, Ráckeve,
Szigetcsép, Szigetszentmárton, Szigetújfalú,
d) Izsáki körzet: Ágasegyháza, Fülöpháza, Fülöszállás, Izsák,
Kunszentmiklós, Orgovány, Páhi, Szabadszállás,
e) Kecskemét-Kiskunfélegyházi körzet: Ballószög, Bugac, Felsőlajos,
Fülöpjakab, Helvécia, Jakabszállás, Kecskemét, Kerekegyháza,
Kiskunfélegyháza, Kunbaracs, Kunszállás, Ladánybene, Lajosmizse,
f) Kiskőrosi körzet: Akasztó Bócsa, Csngád, Imrehegy, Kaskanytyú, Kecel,
Kiskőrös, Pirtó, Soltszentimre, Soltvadkert, Tabdi, Tázár,
g) Kiskumhalas-Kiskunmajsai körzet: Balotaszállás, Csólyospálos,
Harkakötöny, Jászszentlászló, Kiskunhalas, Kiskunmajsa, Kisszállás,
Kunfehértó, Móricgát, Szank, Zana,
h) Tiszamenti körzet: Cibakháza, Cserkeszőlő, Csépa, Lakitelek, Nagyrév,
Níárlőrinc, Szelvény, Szentkirály, Tiszaalpár, Tiszajenő,
Tiszaföldvár-Homok, Tiszainoka, Tiszakécske, Tiszakürt, Tiszasas, Tiszaug
településeknek a szőlőkataszter szerint I. és II. osztályú határrészei.
A melléklet I.3.b) pontjának Ceglédi
alkörzete az 1999. évi XLVII. törvény 4.§ (1) bekezdésével kiegészített
szöveg.
A melléklet I. 3.b) pontja a 2000. évi XCIX. törvény 32.§ (1)
bekezdésével kiegészített szöveg.
A melléklet 1-3. pontja a 2000. évi CXI. törvény 5.§-ával módosított
szöveg.
4. Ászár-Neszmélyi borvidék
a) Ászári körzet: Bársonyos, Császár, Csép, Ete, Kerékteleki, Kisbér,
Nagyigmánd, Vérteskethely
b) Neszmélyi körzet: Baj, Bajót, Dunaalmás, Dunaszentmiklós, Esztergom,
Kesztölc, Kocs, Lábatlan, Mocsa, Neszmély, Nyergesújfalu, Süttő, Szomód,
Tata, Vértesszőlős
településeknek a szőlőkataszter szerint I. és II. osztályú határrészei.
A melléklet I. 4.b) pontja a 2000. évi
XCIX. törvény 32.§ (1) bekezdésével kiegészített szöveg.
5. Badacsonyi borvidék
Ábrahámhegy, Badacsonytomaj, Badacsonytördemic, Balatonrendes,
Balatonszepezd, Gyulakeszi, Hegymagas, Káptalantóti, Kisapáti, Kővágóörs,
Nemesgulács, Raposka, Révfülöp, Salföld, Szigliget, Tapolca
településeknek a szőlőkataszter szerint I. és II. osztályú határrészei.
6. Balatonfüred-Csopaki borvidék
a) Balatonfüred-Csopaki körzet: Alsóörs, Aszófő, Balatonakali,
Balatonalmádi, Balatonfüred, Balatonszőlős, Balatonudvari, Csopak,
Dörgicse, Felsőörs, Lovas, Mencshely, Örvényes, Paloznak, Pécsely, Tihany,
Vászoly,
b) Zánkai körzet: Balatoncsicsó, Monoszló, Óbudavár, Szentantalfa,
Szentjakabfa, Tagyon, Zánka
A melléklet I.6. pontja az 1999. évi
XLVII. törvény 4.§ (2) bekezdésével megállapított szöveg.
7. Balatonfelvidéki borvidék
a) Káli körzet: Balatonhenye, Hegyesd, Köveskál, Mindszentkálla,
Monostorapáti, Szentbékálla;
b) Balatonenderics-Lesencei körzet: Balatonenderics, Lesencefalu,
Lesenceistvánd, Lesencetomaj, Nemesvita, Sáska, Zalahaláp,
c) Cserszegi körzet: Balatongyörök, Csabrendek, Cserszegtomaj, Gyenesdiás,
Hévíz-Egregy, Rezi, Sümeg, Sümegprága, Várvölgy, Vonyarcvashegy
településeknek a szőlőkataszter szerint I. és II. osztályú határrészei.
A melléklet I.7. pontjának címe és
Cserszegi körzete az 1999. évi XLVII. törvény 4.§ (1) bekezdésével
módosított, illetve kiegészített szöveg.
A melléklet I. 7.c) pontja a 2000. évi XCIX. törvény 32.§ (1)
bekezdésével kiegészített szöveg.
8. Etyeki-Budai borvidék
a) Etyeki körzet: Alcsútdoboz, Bicske, Csapdi, Etyek, Felcsút, Gyúró,
Kajászó, Martonvásár, Nadap, Pákozd, Pázmánd, Sukoró, Tordas, Vál
b) Budai körzet: Budajenő, Budakeszi, Pilisborosjenő, Telki, Tök, Üröm
településeknek a szőlőkataszter szerint I. és II. osztályú határrészei.
A melléklet I. 8.a) pontja a 2000. évi
XCIX. törvény 32.§ (1) bekezdésével kiegészített szöveg.
9. Móri borvidék
Csákberény, Csókakő, Mór, Pusztavám, Söréd, Zámoly
településeknek a szőlőkataszter szerint I. és II. osztályú határrészei.
10. Pannonhalma-Sokoróaljai borvidék
Écs, Felpéc, Gysőr-Ménfőcsanank, Győrság, Győrszemere, Győrújbarát,
Kajárpéc, Nyalka, Nyúl, Pannonhalma, Pázmándfalu, Tényő
településeknek a szőlőkataszter szerint I. és II. osztályú határrészei.
11. Somlói borvidék
a) Somlói körzet: Doba, Somlójenő, Somlószőlős, Somlóvásárhely
b) Kissomlyó-Sárhegyi körzet: bogáta, Celldömölk, Kemeneskápolnak, Kissomlyó,
Mesteri
településeknek a szőlőkataszter szerint I. és II. osztályú határrészei.
12. Soproni borvidék
a) Soproni körzet: Fertőboz, Fertőendréd, Fertőrákos, Fertőszentmiklós,
Fertőszéplak, Harka, Hidegség, Kópháza, Nagycenk, Sopron;
b) Kőszegi körzet: Csepreg, Kőszeg, Vaskeresztes
településeknek a szőlőkataszter szerint I. és II. osztályú határrészei.
A melléklet I. 12. pontja a 2000. évi
XCIX. törvény 32.§ (2) bekezdésével megállapított szöveg.
13. Balatonboglári borvidék
Andocs, Balatonberény, Balatonboglár, Balatonlelle, Balatonkeresztúr,
Balatonendréd, Balatonszemes, Karád, Kéthely, Kőröshegy, Kötcse, Látrány,
Lengyeltóti, Marcali, Ordacsehi, Somogysámson, Somogytúr, Szólád,
Szőlősgyörök, Visz, Zamárdi
településeknek a szőlőkataszter szerint I. és II. osztályú határrészei.
A melléklet I. 13. pontjának
megnevezése a 2000. évi XCIX. törvény 32.§ (3) bekezdésével megállapított
szöveg.
14. Mecsekaljai borvidék
a) Pécsi körzet: Cserkút, Hosszúhetény, Iványbattyán, Keszű, Kővágószőlős,
Kővágótőttős, Mecseknádasd, Pécs, Pécsvárad, Szemely,
b) Versendi körzet: Babarc, Bár, Dunaszekcső, Hásságy, Lánycsók,
Máriakéménd, Mohács, Monyoród, Nagynyárád, Olasz, Szajk, Szederkény,
Versend
c) Szigetvári körzet: Helsfa, Kispeterd, Mozsó, Nagypeterd,
Nyugotszenterzsébet, Szigetvár
településeknek a szőlőkataszter szerint I. és II. osztályú határrészei.
A melléklet I. 14.a)-b) pontja a 2000.
évi XCIX. törvény 32.§ (1) bekezdésével kiegészített szöveg.
15. Szekszárdi borvidék
Alsónána, Alsónyék, Báta, Bátaszék, Bonyhád, Decs, Harc, Medina, Őcsény,
Sióagárd, Szálka, Szekszárd, Várdomb, Zomba;
településeknek a szőlőkataszter szerint I. és II. osztályú határrészei.
A melléklet I. 15. pontja a 2000. évi
XCIX. törvény 32.§ (1) bekezdésével kiegészített szöveg.
16. Villányi borvidék
a) Villányi körzet: Kisharsány, Nagyharsány, Palkonya, Villány,
Villánykövesd,
b) Siklósi körzet: Bisse, Csarnót, Diósviszló, Harkány, Hegyszentmárton,
Kistótfalu, Márfa, Bagytótfalu, Siklós, Szava, Túrony
A melléklet I.16. pontja az 1999. évi
XLVII. törvény 4.§ (2) bekezdésével megállapított szöveg.
17. Bükkaljai borvidék
Aszaló, Bogács, Borsodgeszt, Bükkaranyos, Bükkzsérc, Cserépfalu,
Cserépváralja, Emőd, Harsány, Kács, Kisgyőr, Kistokaj, Mályi, Megyaszó,
Mezőkövesd, Miskolc, Nyékládháza, Sály, Szikszó, Szomolya, Tard,
Tibolddaróc, Vatta
településeknek a szőlőkataszter szerint I. és II. osztályú határrészei.
A melléklet I. 17. pontja a 2000. évi
XCIX. törvény 32.§ (1) bekezdésével kiegészített szöveg.
18. Egri borvidék
a) Egri körzet: Andornaktálya, Demjén, Eger, Egerbakta, Egerszalók,
Egerszólát, Felsőtárkány, Kerecsend, Maklár, Nagytálya, Noszvaj, Novaj,
Ostoros, Szomolya,
b) Debrői körzet: Aldebrő, Feldebrő, Tófalu, Verpelét
településeknek a szőlőkataszter szerint I. és II. osztályú határrészei.
A melléklet I.18.b) pontja az 1999.
évi XLVII. törvény 4.§ (1) bekezdésével kiegészített szöveg.
19. Mátraalja borvidék
Abasár, Apc, Atkár, Detk, Domoszló, Ecséd, Gyöngyös, Gyöngyöshalász,
Gyöngyösoroszi, Gyöngyöspata, Gyöngyössolymos, Gyöngyöstarján, Halmajugra,
Hatvan, Karácsond, Kisnána, Markaz, Nagyréde, Rózsaszentmárton, Szücsi,
Vécs, Visonta
településeknek a szőlőkataszter szerint I. és II. osztályú határrészei.
20. Tokajhegyaljai borvidék
Abaújszántó, Bekecs, Bodrogkeresztúr, Bodrogkisfalud, Bodrogolaszi,
Erdőbénye, Erdőhorváti, Golop, Hercegkút, Legyesbénye, Makkoshotyka, Mád,
Mezőzombor, Monok, Olaszliszka, Rátka, Sárazsadány, Sárospatak,
Sátoraljaújhely, Szegi, Szegilong, Szerencs, Tarcal, Tállya, Tokaj,
Tolcsva, Vámosújfalu
településeknek a szőlőkataszter szerint I. és II. osztályú határrészei.
21. Balatonmelléke borvidék
a) Balatonmelléki körzet: Bérbaltavár, Csáford, Pakod, Vindornyalak,
Vindornyaszőlős, Zalabér, Zalaszántó, Zalaszentgrót,
Dióskál, Egeraracsa, Garabonc, Homokkomárom, Nagyrada, Orosztony,
Sármellék, Szentgyörgyvár, Zalakaros, Zalaszabar,
b) Muravidéki körzet: Csörnyeföld, Dobri, Letenye, Muratátka, Muraszemenye,
Szácisziget, Tormafölde, Zajk
településeknek a szőlőkataszter szerint I. és II. osztályú határrészei.
A melléklet I.21. pontjának címe az
1999. évi XLVII. törvény 4.§ (1) bekezdésével módosított szöveg.
A melléklet I. 21.a) és 21.c) pontja a 2000. évi XCIX. törvény 32.§ (1)
bekezdésével kiegészített szöveg.
A melléklet I. 21.a)-b) pontját a 2000. évi XCIX. törvény 32.§ (4)
bekezdése a) jelöléssel Balatonmelléki körzet elnevezéssel összevonta, a
korábbi c) pont jelölése b)-re változott)
22. Tolnai borvidék
a) Tolnai körzet: Bölcske, Dunaföldvár, Dunaszentgyörgy, Gyönk, Györköny,
Kölesd, Madocsa, Paks, Sárszentlőrinc, Tengelic, Tolna,
b) Völgységi körzet: Aparhant, Bonyhád, Bonyhádvarasd, Duzs, Györe, Hidas,
Izmény, Kisdorog, Kismányok, Kisvejke, Lengyel, Mórágy, Mőcsény, Mucsfa,
Mucsi, Nagymányok, Tevel, Závod
c) Tamási körzet: Felsőnyék, Hőgyész, Igar, Iregszemcse, Magyarkeszi,
Nagyszékely, Nagyszokoly, Ozora, Pincehely, Simopntornya, Tamás,
Tolnanémedi
településeknek a szőlőkataszter szerint I. és II. osztályú határrészei.
A melléklet I.22.b) pontja az 1999.
évi XLVII. törvény 4.§ (1) bekezdésével kiegészített szöveg.
A melléklet I. 22.a)-c) pontja a 2000. évi XCIX. törvény 32.§ (1)
bekezdésével kiegészített szöveg.
II.
BORTERMŐHELYEK
Borsod-Abaúj-Zemplén megyében: Edelény
Csongrád megyében: Hódmezővásárhely,
Fejér megyében: Aba, Kápolnásnyék, Seregélyes, Szabadbattyán, Szabadhidvég,
Velence,
Nógrád megyében: Pásztó, Szendehyle,
Pest megyében: Budapest-Rákosliget, Kisnémedi, Kerepes, Mogyoród,
Őrbottyán, Pilis, Szada, Újlengyel, Vác, Vácegres, Vácrátót, Veresegyháza,
Somogy megyében: Balatonszabadi, Böhönye, Csorgó, Kaposhomok,
Kaposkeresztúr, Kercseliget, Mosdós, Nagyberki, Szabadi;
Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében: Barabás,
Vas megyében: Sitke
Veszprém megyében: Balatonfőkajár, Balatonkenese, Balatonbvilágos,
Zala megyében: Bak, Becsehely, Eszteregnye, Galambok, Kallósd,
Magyarszerdahely, Miháld, Nagykanizsa, Nemessándorháza, Pölöske, Rinyác,
Sand, Söjtör, Tótszentmárton, Valkonya
településeknek a szőlőkataszter szerint I. és II. osztályú határrészei.
|