A lekérdezés (idõgép) napja: 1999.05.10.

91/1997. (XI.28.) FM rendelet

az erdészeti szaporítóanyagokról

A növényfajták állami elismerésérõl, valamint a vetõmagvak és vegetatív szaporítóanyagok elõállításáról és forgalmazásáról szóló 1996. évi CXXXI. törvény 29.§-ának (5) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján, valamint az erdõrõl és az erdõ védelmérõl szóló 1996. évi LIV. törvény 106.§-a alapján - az érdekelt miniszterekkel egyetértésben - a következõket rendelem el:

Hatály

1.§ A rendelet hatálya kiterjed:
a) az 1. számú mellékletben foglalt erdészeti fajok és fajtáik szaporítóanyagára, a szaporítóanyag begyûjtésére, elõállítására, nevelésére, készletezésére, forgalmazására és felhasználására,
b) a szaporítóanyagok elõállítását, begyûjtését, nevelését, készletezését és forgalmazását közvetve vagy közvetlenül szolgáló létesítményekre, növényállományokra,
c) azon temészetes személyekre, jogi személyekre, jogi személyiséggel nem rendelkezõ gazdasági társaságokra (a továbbiakban együtt: szervezetek), amelyek erdészeti szaporítóanyag elõállításával, begyûjtésével, nevelésével, készletezésével, forgalmazásával és felhasználásával foglalkoznak,
d) a szaporítóanyag minõsítõ rendszert mûködtetõ és ellenõrzõ Országos Mezõgazdasági Minõsítõ Intézetre (a továbbiakban: Intézet).

Fogalommeghatározások

2.§ A rendelet alkalmazásában:
a) Az erdészeti genetika, fajtaelismerés körében:
1. Genotípus: az egyed génjeiben tárolt genetikai információk összessége.
2. Fenotípus: az egyed megjelenési formája, melyet a genotípus és a környezet határoz meg.
3. Populáció: egyazán fajhoz tartozó, azonos területet egyidõben benépesítõ, egymással szaporodási közösséget alkotó egyedek összessége.
4. Fajta genetikai jellege: a fajtát alkotó genotípusok száma és az erdõsítésre felhasználható szaporítóanyag elõállításának módja (generatív, vegetatív) alapján jellemezhetõ fajtatulajdonság.
5. Klón: egyetlen egyed vegetatív szaporulata.
6. Klóncsoport: klónok rögzített arányú együttese, amelyek közösen alkotnak fajtát, és amelyek erdõsítésre felhasználható szaporítóanyaga a klón-komponensenként megadott összetétel (arány) szerint összekevert vegetatív ültetési anyag.
7. Klónösszeállítás: ismert és ellenõrzött tulajdonságú klónok (általában törzsfákról származó oltványok) meghatározott összetételû és rögzített arányú együttese, amelynek erdõsítésre felhasználható szaporítóanyaga a klónösszeállítás szabad- vagy ellenõrzött beporzású magja, illetve az abból nevelt csemete.
8. Magonc-összeállítás: ismert származású (általában szelektált törzsfák magjából mevelt) magcsemetével, azonosítható módon, rögzített elrendezés szerint létesített olyan növényállomány, amelynek erdõsítésre felhasználható szaporítóanyaga a magonc-összeállítás szabad- vagy ellenõrzött beporzású magja, illetve az abból nevelt csemete.
9. Klónkeverék: nagyobb számú, ismert származású, de egyenként nem azonosított generatív úton elõállított egyed korlátozott számú vegetatív elszaporításával keletkezett növényanyag.
10. Fajtabírálat: egyes fajtatulajdonságok helyszíni becslése, illetve bonitálása szakértõi bizottság segítségével.
11. Törzsfa: erdészeti nemesítés céljára kiválasztott és törzskönyvezett faegyed.
12. Klónvizsgálat: olyan nemesítõi eljárás, amelynek során a kísérletbe vont növényanyagot vegetatív módon szaporítva tanulmányozzák.
13. Utódvizsgálat: olyan nemesítõi eljárás, amelynek célja egy meghatározott egyed (klón, törzsfa) genetikai értékének meghatározása ivaros úton keletkezett utódainak kísérleti összehasonlításával.
14. Származásvizsgálat: olyan nemesítõi eljárás, amely az egyes származások kísérleti összehasonlításával a faj areáján belüli genetikai változatosság kutatását célozza, a termesztési céloknak leginkább megfelelõ származások kiválasztása érdekében.
15. Genetikai gyérítés: magtermesztõ ültetvényben végrehajtott olyan törzsszámcsökkentés, amelynek célja az ültetvényben elõállított vetõmag termesztési értékének javítása az ültetvényben elhelyezett klónok, illetve utódnemzedékek (családok) elõzetes genetikai értékelése alapján.
b) A szaporítóanyag források körében:
1. Szaporítóanyag forrás: szaporító (alap) anyag begyûjtését vagy termelését szolgáló természetes maggyûjtési egység (származási körzet, erdõállomány) vagy törzsültetvény.
2. Származási körzet: kielégítõen egységes ökológiai adottságokkal rendelkezõ, földrajzilag körülhatárolható olyan terület vagy területek csoportja, amelyen belül egy faj vagy alfaj génkészlete azonosnak tekinthetõ.
3. Származás: az a földrajzi hely, ahol az adott faállomány vagy faegyed megtalálható.
4. Eredet: az a hely, ahol egy faállomány vagy populáció õshonosan tenyészik, vagy ahonnan egy nem õshonos faállomány eredetileg származik.
5. Állomány: kielégítõen egységes fenotípusú és megfelelõ nagyságú faállomány (populáció), amely más faállományoktól egyértelmûen elhatárolható.
6. Õshonos állomány: olyan faállomány, amely a helyi ökológiai feltételek között alakult ki, természetes úton felújult vagy felújított, illetve amelyet ugyanazon származási (ökológiai) körzet õshonos szaporítóanyagából létesítettek.
7. Törzsültetvény: elsõdlegesen szaporítóanyag-elõállítás céljára létesített vagy kijelölt, és e célnak megfelelõen kezelt növényállomány; erdészeti törzsültetvénynek minõsül a magtermelõ állomány, a magtermesztõ ültetvény, valamint az anyatelep.
8. Magtermelõ állomány: elsõdlegesen magtermesztési célú, megfelelõ nagyságú, szükséges mértékig a nemkívánaos beporzástól izolált, vetõmagot termõ faállomány, amely a hasonló ökológiai viszonyok között tenyészõ más faállományokhoz képest kedvezõbb külsõ képet (fenotípust) vagy igazolt genetikai fölényt mutat, és területileg elhatárolható.
9. Magtermesztõ ültetvény (plantázs): ismert származású klónokból vagy magoncokból, meghatározott arányban, egyedenként azonosítható módon, elsõdlegesen magtermesztés céljára létesített, nem kívánatos idegen beporzástól megfelelõen izolált, az önbeporzás valószínûségének mérséklése érdekében kialakított elrendezésû és méretû ültetvény.
10. Anyatelep: vegetatív szaporító (alap) anyag termelése céljából létesített ültetvény.
10.1. Központi anyatelep: a törzsanyatelep szuperelit szaporítóanyagából létesített, elsõsorban üzemi anyatelepek létesítésére szolgáló elit fokozatú szaporító alapanyagot termõ anyatelep.
10.2. Üzemi anyatelep: a központi anyatelep elit fokozatú szaporítóanyagából létesített, certifikált fokozatú, közvetlen erdõsítési célú ültetési anyag elõállításához szükséges szaporító alapanyagot termõ anyatelep.
11. Erdészeti génrezervátum: az erdészeti genetikai erõforrásokat hosszú távon, erdeti élõhelyen (in situ) megõrzõ erdõállomány, melynek célja a génkészlet minél teljesebb körû megõrzése, a genetikai sokféleség fenntartása, a természetes rekombináció lehetõségnek megteremtése és a begyûjtött magból olyan utódállományok létrejöttének elõsegítése, melyek evolúciós képességüket megtartva a változó környezeti feltételekhez várhatóan jobban alkalmazkodnak.
12. Géngyûjtemény (klónarchívum): szelektált növényanyag (klónok, törzsfák, klónfajták, utódnemzedékek stb.) megõrzésére, nemesítõi megfigyelések céljára és szuperlit szaporítóanyag kibocsátására alkalmas gyûjtemény (növényállomány), amelynek juvenilis állapotban tartott formája a törzsanyatelep, fa alakú formája a törzsállomány.
12.1. Törzsállomány: fa alakú formában fenntartott géngyûjtemény.
12.2. Törzsanyatelep: évente visszavágott (juvenilis) állapotban tartott klóngyûjtemény.
13. Törzskönyvi elõjegyzés: az elszaporítás kiinduló anyagának vagy törzsültetvénynek elõzetes nyilvántartásba vétele.
14. Törzskönyvezés: az elszaporítás kiinduló anyagának vagy törzsültetvénynek hivatalos közhitelû nyilvántartásba vétele.
15. Törzsültetvénnyé minõsítés: újonnan létesített vagy kijelölt törzsültetvény továbbszaporításra (szaporítóanyag kibocsátásra) alkalmas voltának hivatalos tanúsítása.
16. Törzsültetvény szemle: a továbbszaporításra való alkalmasság meghatározott idõközönkénti hivatalos ellenõrzése.
17. Törzsültetvény zárolás: a továbbszaporításból való átmeneti vagy végleges kizárás.
c) A szaporítóanyag minõsítés körében
1. Erdészeti csemetekert: erdészeti szaporítóanyag elõállítására, nevelésére, tárolására szolgáló, az Intézet által engedélyezett és bejegyzett terület (faiskola), a rajta lévõ létesítményekkel és növényállománnyal.
2. Bejegyzett magbegyûjtõhely: az intézet által bejegyzett, átmeneti magtárolásra alkalmas hely, ahol a begyûjtött mag, makk felvásárlása, átvétele, készletezése történik.
3. Erdészeti szaporítóanyag: az 1.számú mellékletben felsorolt fajok és fajtáik erdészeti célú növények elõállítását szolgáló vetõmagja, vegetatív szaporító (alap) anayaga, és az ezekbõl nevelt ültetési anyagok, amelyek megfelelnek a minõsítés követelményeinek.
3.1. Generatív szaporítóanyag: fa- és cserjefajok vetõmagja és a belõlük nevelt növények, valamint a természetes újulatból kiemelt magoncok.
3.2. Vegetatív szaporítóanyag: vegetatív szaporító alapanyagok és a belõlük felnevelt (sarjasztással, gyökereztetéssel, oltással, szemzéssel, mikroszaporítással stb. elõállított) növények, valamint a bot- és a karódugványok.
4. Szaporító alapanyag: növény elõállítására szolgáló vetõmag (generatív) vagy növényi rész (vegetatív).
4.1. Vetõmag: csemete nevelésére alkalmas mag. tágabb értelemben termés, toboz.
4.2. Vegetatív szaporító alapanyag: növény elõállítására alkalmas símadugvány, zölddugvány, bújtvány, gyökérrész és oltóág, valamint hajtás-, rügy- levél- és gyökér-rész, szövettenyészet; kivéve a közvetlen erdõsítési célú bot- és karódugványt.
5. Ültetési anyag: vetõmagból vagy vegetatív szaporító alapanyagból felnevelt, valamint a természetes újulatból kiemelt gyökeres növények (csemeték), valamint közvetlen erdõsítési célú dugványok.
6. Szaporítási fokozat: valamely szaporítóanyag azon tulajdonsága, amely az eredeti nemesítõi kiindulási anyaghoz viszonyított leszármazási szintet (az egymás utáni ismert elszaporítások számát) fejezi ki.
7. Szaporítóanyag választék: valamely szaporítóanyag azon tulajdonsága amelyet a nevelési technológia és a kor jellemez (pl. 2 éves alávágott magágyi csemete).
8. Szaporítóanyag kategóriák: a szaporítóanyagoknak az OECD és EU erdészeti szaporítóanyag rendszerek származási és vizsgálati követelményei alapján kialakított csoportjai.
9. Szaporítóanyag minõsítés: hazai és nemzetközi szakmai elõírásoknak, szabványoknak megfelelõ, állami felügyelet mellett végzett ellenõrzési és tanúsítási eljárás (certifikálás).
10. Szaporítóanyag elõállító: természetes személy vagy szervezet, aki (amely) megfelel az elõírt feltételeknek.
11. Szaporítóanyag forgalmazás: szaporítóanyag készletezés, bemutatás eladásra való felkínálás, eladás vagy szállítás más részére bármilyen formában.
12. Zárlat alatti termesztés: Magyarországon szakmai elõírás szerint fel nem használható külföldrõl származó szaporítóanyag elõállítása külföldi érékesítés céljára az Intézet külön engedélye alapján, zárlat alatt. A szaporítóanyagot teljes egészében ki kell szállítani, vagy meg kell semmisíteni.
13. Fémzárolás: a szaporítóanyag-tétel csomagolási egységének az Íntézet hiteles azonosítójellel (fémzárral) való ellátása.
14. Származási (klónazonossági) igazolvány: a forgalomba hozható szaporítóanyag klón- vagy származásazonosságát, kategóriáját igazoló okirat.
15. Kitermesztés: erdészeti szaporítóanyag minták fajtaazonosságának, életképességének, teljesítõképességének összehasonlító vizsgálata a kibocsátó törzsültetvény bírálata, minõsítése érdekében.
16. Erdõgazdálkodó: az 1996. évi LIV. tv 13.§-ának (1) bekezdése szerinti erdõtulajdonos, vagy az erdõgazdálkodási tevékenységet folytató jogszerû használó.
d) A szervezetek, testületek körében:
1. Kijelölt hatóság: az OECD szervezetben résztvevõ országok kormányai által kijelölt állami intézmény, az együttmûködési szervezet szaporítóanyagokra vonatkozó szabályainak, utasításainak végrehajtására és felügyeletére.
2. OECD (Organisation for Economic Co-Operation and Development): a fejlett államok gazdasági együttmûködési és fejlesztési szervezete. Mezõgazdasági Igazgatósága erdészeti szaporítóanyag certifikációs rendszert is mûködtet, mely nyitott a követelményeket teljesíteni képes ENSZ tagállamok számára is.
3. OECD erdészeti szaporítóanyag minõsítési (certifikációs) rendszer: az erdészeti szaporítóanyagok begyûjtését, termelését, nevelését, felhasználását és forgalmazását, fajta-, illetve származásazonosságát (certfifikációját) szakmai és eljárási követelményekkel szabályozó nemzetközi egyezmény, amelynek Magyarország 1989 óta tagja.
4. UPOV: az új növényfajták oltalmára létesült Nemzetközi Egyezmény francia nevének rövidítése (Union Internationale pour la Protection des Obtentions Vegetales).
5. ISTA (International Seed Testing Association): a magvizsgálók nemzetközi szövetsége, amely a nemzetközi vetõmagforgalomba jutás feltételeként kötelezõ vizsgálati módszereket, normákat és bizonylatolást ír elõ és ezek alkalmazására felhatalmaz (akkreditál).

I. Fejezet
Általános rendelkezések
Cél

3.§ (1) Az erdészetben olyan szaporítóanyagot kell felhasználni, amely lehetõvé teszi a környezethez jól alkalmazkodott, genetikailag változatos erdei ökoszisztémák kialakulását, a természeti rendszerek (ökoszisztémák) és a biológiai fajok (taxonok) evolúciós képességének megõrzését, és amelytõl egyúttal az erdõk élõfakészletének növelése, a faanyag minõségének javulása, illetve az erdõk környezetre gyakorolt jótékony hatásának megõrzése és javítása kellõ biztonsággal elvárható.
(2) Természetközeli erdõk esetében az adott ökológiai feltételekhez jól alkalmazkodott, genetikailag kielégítõen sokszínû és mikorevolúciós képességû, valamint a fatermesztés céljainak is megfelelõ mennyiségi és minõségi tulajdonságokat felmutató származások (állományok populációk) származásazonos minõsített szaporítóanyagának alkalmazását kell elõsegíteni.
(3) Faültetvények esetében nagy hozamú és ökológiailag kielégítõen stabil fajták fajtaazonos és fajtatiszta szaporítóanyagát kell felhasználni.

Az erdészeti szaporítóanyag-minõsítési (certifikációs) rendszer

4.§ (1) A 3.§-ban meghatározott követelmények érdekében az erdészeti szaporítóanyagok begyûjtése, elõállítása, nevelése, készletezése, forgalmazása éa felhasználása Magyarországon állami ellenõrzés alatt áll.
(2) A szaporítóanyag-minõsítési rendszert olyan módon kell kialakítani és mûködtetni, hogy lehetõvé tegye a mesterséges erdõsítéssel létesített erdõkrõl rendelkezésre álló genetikai információknak (fajta, származás) az erdõtervben való rögzítését.
5.§ (1) Az Intézet a szaporítóanyag minõsítési rendszer alkalmazása során együttmûködik az Állami Erdészeti Szolgálattal és területi szerveivel (a továbbiakban: erdészeti szakhatóság), az erdészeti tudomány és oktatás intézményeivel, természetvédelem alatt álló fajjal vagy területtel kapcsolatos esetekben a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztériummal, az erdõgazdálkodók és szaporítóanyag elõállítók szakmai és érdekvédelmi szervezeteivel, az Erdészeti Szaporítóanyag Terméktanáccsal.
(2) Az Intézet jogosult egyes speciális, szakmai célfeladatok esetében erdészeti genetikai ismerettel, illetve egyéb megfelelõ szakismerettel rendelkezõ természetes személyek és szervezetek közremûködését igénybe venni.

II. Fejezet
Szaporítóanyagok elõállítása, minõsítése, forgalmazása
Származási körzetek elhatárolása

6.§ (1) Magyarország területén származási körzeteket kell kialakítani az 1. számú mellékletben meghatározott, származásigazolási kötelezettség (OECD, EU renszer) alá tartozó fafajonként, illetve fajcsoportonként.
(2) A származási körzeteket génökológiai elvek alapján, a közigazgatási határok figyelembevételével kell kialakítani.
(3) A származási körzetek térképeit és kódlistáját a 2. számú melléklet tartalmazza.
(4) A tételes származásigazolással nem érintett fajok esetében Magyarország egész területe egy származási körzetnek minõsül.

Szaporítóanyag kategóriák

7.§ (1) Az erdészeti szaporítóanyagot kategóriába sorolással kell minõsíteni (certifikálni) a kibocsátó szaporítóanyag-forrásról rendelkezésre álló ismeretek és az elõre jelezhetõ termesztési érték alapján.
(2) Azonosított származású kategóriába minõsíthetõ a szaporítóanyag, ha
a) vetõmagját igazoltan valamely, a 6.§ szerinti származási körzetben gyûjtötték be, és az állomány õshonos, nem õshonos, vagy honosított ismeretlen származását feljegyezték,
b) ültetési anyagának termelését az Intézet ellenõrzése mellett végezték.
(3) Kiválasztott kategóriába minõsíthetõ a szaporítóanyag, ha
a) olyan külsõ megjelenés (fenotípus) alapján végzett tömegszelekcióval kiválasztott állományból gyüjtötték be, vagy termelték meg, amely megfelel a 3. számú melléklet elõírásainak,
b) a szaporítóanyag-forrás az Intézet által a 9., 10. és 11.§ szerint elfogadott, ellenõrzött és nyilvántartott,
c) a szaporítóanyag-forrás származási körzetét és eredetét az Intézet feljegyezte,
d) termelését az Intézet ellenõrzése mellett végezték.
(4) Kiemelt kategóriába minõsíthetõ a szaporítóanyag, ha
a) olyan külsõ megjelenés (fenotípus) alapján végzett egyedszelekcióval kiválasztott szaporítóanyag-forrásból gyûjtötték be, vagy termelték meg, amely megfelel a 3. számú melléklet elõírásainak,
b) a szaporítóanyag-forrás az Intézet által a 9., 10. és 11.§ szerint elfogadott, ellenõrzött és nyilvántartott,
c) termelését az Intézet ellenõrzése mellett végezték.
(5) Vizsgált kategóriába minõsíthetõ a szaporítóanyag, ha
a) olyan szaporítóanyag-forrásból gyûjtötték be, vagy termelték meg, amely megfelel a 3. és 4. számú melléklet elõírásainak,
b) a szaporítóanyag-forrást az Intézet a 9., 10. és 11.§ szerint elfogadta, ellenõrizte és nyilvántartotta,
c) a szaporítóanyag-forrás genetikailag meghatározott többlethasznossága az 5. számú melléklet szerinti módszertani összehasonlító kísérletekkel bizonyított, továbbá a kísérletek eredményeit az Intézet a 4. számú melléklet követelményei szerint elismerte és feljegyezte,
d) termelését az Intézet ellenõrzése mellett végezték.

A fajtahasználat és szaporítóanyag forgalmazás feltételei

8.§ (1) Erdészeti szaporítóanyag csak akkor forgalmazható, ha azonosított származású, kiválasztott, kiemelt vagy vizsgált kategóriába minõsíthetõ. Akác (Robina pseudoacacia) és erdeifenyõ (Pinus sylvestris) fajokból csak kiválasztott, kiemelt vagy vizsgált, nemesnyár (Populus cv.) és nemesfûz (Salix cv.) fajták vegetatív szaporítóanyaga esetében csak vizsgált kategóriájú szaporítóanyag állítható elõ, hozható forgalomba és használható fel.
(2) A 6. számú melléklet 1.1. pontjában felsorolt fajok vetõmagja csak úgy forgalmazható, ha az ott elõírt, a vetõmag tulajdonságaira vonatkozó követelményeknek is eleget tesz.
(3) A 6.számú mellékletben felsorolt fafajok vegetatív szaporító alapanyaga és ültetési anyaga Magyar Szabvány, illetve Európai Uniós Szabvány megjelöléssel csak akkor forgalmazható, ha eleget tesz az abban elõírt, a vegetatív szaporító alapanyagok és ültetési anyagok küllemi tulajdonságaira vonatkozó követelményeknek.
(4) Az Intézet kérelem esetén az (1) és (2) bekezdésekben leírtak alól kivételt tehet
a) kísérleti, tudományos, oktatási vagy nemesítési célú szaporítóanyag,
b) kiállítási vag bemutató célú szaporítóanyag,
c) az õshonos fajok génállományának megõrzésére és elszaporítására létesített, az Intézet által nyilvántartott, a genetikai sokszínûség megõrzését célzó természetvédelmi célú növényállományok szaporítóanyaga
esetében.
Az Intézet a 3.§-ban meghatározott célok elérése érdekében az engedélyekben feltételeket és határidõket írhat elõ. Az Intézet által meghatározott feltételeket és határidõket a szaporítóanyag forgalmazója köteles közölni minden átvevõvel. A szaporítóanyagot ez esetben a kérelmezõ és az átvevõ csak az elõírt módon használhatja fel.

Géngyûjtemények, nemesítõi törzsállományok

9.§ (1) Az erdei fajok genetikai készletének in situ megõrzésére az erdõgazdálkodó génrezervátumot, ex situ megtartása, valamint a nemesítési kiinduló anyagok megõrzése, fenntartása és megfigyelése érdekében, továbbá a fajták szuperelit kiindulási anyagának kibocsátására a fajtajogosult géngyûjteményt (klónarchívumot, törzsanyatelepet, törzsállományt) létesíthet, és tarthat fenn.
(2) A géngyûjtemény létesítésénél és fenntartásánál az egyes tételeket azonosíthatóan kell nyilvántartani. A génrezervátumok kijelölésérõl, fenntartásáról, kezelésérõl külön jogszabály rendelkezik.
(3) Az erdészeti fajta fajtajogosultja köteles a fajta kiinduló anyagát képezõ egyedeket kijelölni, és ezek szuperlit szaporítóanyagából a 3.számú melléklet elõírásainak megfelelõ központi törzsültetvényt létesíteni, és egyidejûleg a növényállományokat az Intézetnek törzskönyvezésre bejelenteni.
(4) Az Intézet a géngyûjteményeket a nemesítõ bejelentése alapján nyilvántartja és évente szemlézi, szuperelit szaporítóanyagot kibocsátó növényállomány esetében törzskönyvezi.
(5) Csak a bejelentett, nyilvántartott, illetve a törzskönyvezett géngyûjtemények részesíthetõk támogatásban.

Törzsültetvények elfogadása, szaporítási fokozatok

10.§ (1) Kiválasztott, kiemelt és vizsgált szaporítóanyag csak elsõdlegesen szaporítóanyag elõállítás céljára létesített vagy kijelölt, az Intézet által elfogadott növényállományról - törzsültetvénybõl - állítható elõ, gyûjthatõ be, hozható forgalomba, ileltve használható fel.
(2) A rendelet alkalmazásában erdészeti törzsültetvénynek minõsül:
a) az anyatelep - vegetatív szaporítóanyag elõállítására,
b) a magtermesztõ ültetvény - generatív szaporítóanyag elõállítására,
c) a magtermelõ állomány - generatív szaporítóanyag elállítására.
(3) Törzsültetvény akkor fogadható el hivatalosan kiválasztott, kiemelt, illetve vizsgált szaporítóanyag kibocsátására alkalmasnak, ha
a) utódaitól elvárható a 3.§-ban elõírt feltételek teljesítése.
b) kiválasztott és kiemelt kategória esetében: külsõ megjelenése (fenotípusa) alapján továbbtermesztésre alkalmasnak ígérkezik,
c) vizsgált kategória esetében: a genetikailag meghatározott javított termesztési értéke (többlethasznossága) összehasonlító kísérletekben és vizsgálatokban bizonyított.
Az elfogadás kategória, törzsültetvénytípus, szaporítási fokozat és fafaj szerinti részletes szakmai követelményrendszerét és a vizsgálatok módszertanát a 3., 4. és 5. számú melléklet írja elõ.
(4) A kibocsátott szaporítóanyag szaporítási fokozata alapján
a) a vegetatív szaporítóanyagot termõ törzsültetvényeket
1. szuperlit fokozatú szaporítóanyagot termõ törzsanyatelepnek, illetve törzsállománynak,
2. elit fokozatú szaporítóanyagot termõ központi anyatelepnek,
3. certifikált fokozatú szaporítóanyagot termõ üzemi anyatelepnek;
b) a generatív szaporítóanyagot termõ törzsültetvényeket elit fokozatú vetõmagot termõ magtermesztõ ültetvénynek, illetve magtermelõ állománynak
lehet minõsíteni.

Törzsültetvények létesítése, fenntartása és minõsítése

11.§ (1) Törzsültetvényt létesíthet és tarthat fenn minden olyan szervezet, amely
a) anyatelep és magtermesztõ ültetvény esetében csemetekerti engedéllyel,
b) magtermelõ állomány esetén a 3. számú mellékletben meghatározott követelményeknek megfelelõ erdõállománnyal
rendelkezik.
(2) Központi anyatelepet és magtermesztõ ültetvényt nemesítõi törzsállomány vagy törzsanyatelep szuperelit fokozatú szaporítóanyagából, üzemi anyatelepet központi anyatelep elit fokozatú szaporítóanyagából kell létesíteni.
(3) Törzsültetvény létesítését a 19.§ (6) bekezdése szerinti határidõig írásban be kell jelenteni az Intézetnek, erdészeti fajta központi törzsültetvényének létesítéséhez a fajtajogosult hozzájárulása is szükséges.
(4) A létesítendõ anyateleprõl erdészeti csemetekert üzemeltetésére jogosító szakképesítéssel rendelkezõ személy által készített kiviteli tervet kell készíteni. A (3) bekezdés szerint igényeit fémzárolt szaporítóanyagot a 19.§ (6) bekezdésében meghatározott határidõig kell írásban igényelni a megjelölt központi törzsültetvény fenntartójánál. Magtermesztõ ültetvény kiviteli tervét erdészeti nemesítõi (genetikai) ismeretekkel rendelkezõ szakértõvel kell készíttetni vagy véleményeztetni, aki felel a szakszerû kivitelért is.
(5) A kiviteli terv tartalmi elõírásait, az anyatelep, plantázs létesítés, illetve a magtermelõ állomány kijelölés szakmai követelményrendszerét a 3.számú melléklet tartalmazza.
(6) Anyatelep és magtermesztõ ültetvény kiviteli tervét az Intézet szakmailag felülvizsgálja, és létesítését abban az esetben engedélyezi, ha megfelel a 3. számú melléklet elõírásainak. Anyatelep létesítését az Intézet a beküldött kiviteli terv alapján nyilvántartásba veszi.
(7) Az eltelepített törzsültetvényeket az Intézet a beküldött kiviteli terv alapján elõzetes nyilvántartásba veszi. Ha a törzsültetvény a jóváhagyott kiviteli terv alapján szakmailag megfelelõ módon létesült, a benne található klónok, családok, fajták azonosíthatók, továbbá kora és fejlõdési állapota alapján továbbszaporításra való alkalmassága megállapítható, az Intézet törzsültetvénnyé nyilvánítja, és törzslapot állít ki róla.
(8) A törzsültetvények továbbszaporításra való alkalmasságát (fajtatisztaságát, egészségi állapotát, életerejét) az Intézet évenkénti (magtermelõ állományok esetében idõarányos) szemlével ellenõrzi. Anyítelepek esetében az ellenõrzés kitermesztéssel is kiegészíthetõ. Az ellenõrzés tényérõl és eredményérõl az Intézet szemlejegyzõkönyvet állít ki.
(9) Ha a szemle alapján a törzsültetvény továbbszaporításra alkalmatlan, ideiglenesen vagy véglegesen zár alá kerül. A zárolás ismételt szemle után feloldható, ha a kiváltó okot megszüntették. Továbbszaporításra való végleges alkalmatlanság (a fajtatisztaságban, egészségi állapotban, életerõben bekövetkezett lényeges és helyrehozhatatlan leromlás) esetén az Intézet a törzsültetvényt a továbbszaporításból kizárja, és törli a törzskönyvbõl.
12.§ (1) A törzsültetvényeket olyan kultúrállapotban kell tartani, hogy termõképességük, életerejük, növényegészségügyi állapotuk a fajra, fajtára jellemzõ szakmai kívánalmaknak megfeleljen.
(2) A törzsültetvények fenntartása során a fajtaidegen, beteg, sérült, leromlott életképességû egyedeket el kell távolítani.
(3) Törzsültetvény megszüntetésének szándékát és tényét írásban kell bejelenteni az Intézetnek. Állami támogatásból létesített vagy fenntartott törzsültetvény megszüntetéséhez az Intézet, magtermelõ állomány megszüntetéséhez az erdészeti szakhatóság és az Intézet együttes engedélye szükséges.
(4) A törzsültetvényekrõl az Intézet számítógépes nyilvántartást vezet, amelyet folyamatosan aktualizál és idõközönként közzéteszi.

A szaporító alapanyag származásigazolása

13.§ (1) Az 1.számú melléklet szerinti, az OECD rendszer alá vont, származásigazolásra kötelezett erdészeti fajok szaporító alapanyagát arra alkalmas erdõállományban, vagy erdészeti törzsültetvényben kell begyûjteni, illetve termelni, A szaporító alapanyag begyûjtését és termelését az Intézet ellenõrzi.
(2) Az Intézet kérelemre engedélyezhet parkokban, arborétumokban, fasorokban stb. való maggyûjtést is, ha az a 3.§-ban elõírt követelmények teljesülését nem veszélyezteti. Ez eseten mennyiségi és más feltételek köthetõk ki a 8.§ (3) bekezdése szerint.
(3) A törzsültetvényrõl termelt kiválasztott, kiemelt és vizsgált kategóriájú szaporítóanyagokat az Intézet minõsíti, forgalomba hozatal, illetve felhasználás elõtt hivatalos minta alapján fémzárolja, és az Intézet által kiadott, az állami ellenõrzés tényét igazoló fémzárral, illetve címkével látja el.
a) a törzs-, központi és üzemi anyatelepek vegetatív szaporító alapanyagát,
b) a magtermesztõ ültetvényben elõállított vetõmagot,
c) a magtermelõ állományban termelt (gyûjtött) vetõmagot, ideértve az állomány alóli természetes újulatból kiemelt csemetét.
(4) Az azonosított származású szaporító alapanyag származását
a) az 1. számú melléklet szerinti származásigazolásra kötelezett (OECD listás) fajok esetében a 14.§ (1) bekezdése szerinti erdõgazdálkodó bejegyzett begyûjtõhelye,
b) más fajok esetében a 14.§ (3) bekezdése szerinti bejegyzett gyüjtõ igazolja, erdõterületen való gyûjtés esetén az erdõgazdálkodó által adott írásbeli gyûjtési engedély alapján.
(5) Az értékesített és saját felhasználású szaporító alapanyagról (mag, makk, állomány alatti csemete, dugványféleségek stb.). Erdészeti szaporító alapanyag származási/klónazonossági igazolványt kell kiállítani, tekintet nélkül arra, hogy közvetlenül erdõsítésre vagy továbbnevelésre kerül felhasználásra.
(6) Az Erdészeti szaporító alapanyag származási/klónazonossági igazolványnak tartalmazni kell a 7. számú melléklet szerint:
a) az átadót és az átvevõt,
b) a fafajt, -fajtát,
c) a szaporítóanyag megnevezését,
d) a mértékegységet és a mennyiséget,
e) az OECD kategóriát,
f) a törzsültetvény azonosítóját,
g) a felhasználás irányát,
h) a származási körzetet,
i) az eredetet,
j) vetõmag esetében a gyûjtés évét.
(7) Azonosított származású vetõmag esetén begyûjtõ önkéntesen megadhat a származási körzetnél részletesebb származási adatot is (községhatár, tag, részlet), ha szakmai vagy kereskedelmi érdek ezt indokolja.

A szaporító alapanyag begyûjtése állományokban

14.§ (1) Az erdészeti szaporító alapanyag (mag, állomány alól gyûjtött magonccsemete stb.) begyûjtésének joga a bejegyzett begyûjtõhelyet fenntartó erdõgazdálkodót illeti meg, külön kérelem nélkül, amennyiben rendelkezik az adott fajból termõ korú és megfelelõ területû erdõállománnyal, és nem áll fenn valamely, az erdõtörvényben meghatározott korlátozó feltétel.
(2) Az erdõgazdálkodó gyûjtési jogát gyakorolhatja önmaga vagy engedélyével rendelkezõ magánszemélyek (kisgyûjtõk) útján, illetve polgári jogi szerzõdéssel átengedheti bejegyzett erdészeti csemetetermelõnek, szaporítóanyag kereskedõnek. Ez esetben az erdõgazdálkodó igazolja az 1.számú melléklet szerinti származásigazolásra kötelezett (OECD listás) fajok származását, továbbá határidõket, korlátozásokat, elõvásárlási jogot és más megkötéseket jogosult kikötni.
(3) Erdészeti szaporító alapanyag gyûjtést végezhet az erdõgazdálkodón kívül az engedélyes erdészeti csemetetermelõ, valamint az Intézetnél bejegyzett mag-, illetve szaporítóanyag kereskedõ, az erdõgazdálkodó engedélyével.
(4) Az erdészeti szaporító alapanyag begyûjtõje és forgalmazója köteles az Intézetnek bejelenteni 8 nappal a gyûjtés megkezdése elõtt a begyûjtõhelyeket, a gyûjteni kívánt szaporító alapanyag faját, tervezett mennyiségét és a gyûjtés helyszínét, magtermelõ állomány esetén annak azonosítóját.
(5) Begyûjtõhelynek bejelenthetõ az erdészet, erdészház, csemetekert, major stb. átmeneti magtárolásra alkalmas része, melléképülete vagy külön erre a célra létesített ideiglenes vagy végleges építmény, ahol a begyûjtött mag, makk felvásárlása, átvétele, készletezése történik.
(6) A bejegyzett begyûjtõhelyen felelõs készletkezelõt kell kijelölni.
(7) A bejegyzett begyûjtõhelyen készletnyilvántartást (gyûjtési jegyzéket, naplót) kell vezetni a begyûjtött és felvásárolt szaporítóanyagról, amiben fel kell tünteteni annak faját, mennyiségét, származási körzetét helyét, illetve a magtermelõ állomány azonosítóját, a gyüjtõ nevét és engedélye számát.
(8) A begyûjtött készletet tételenként elkülönítve kell tárolni és a nyilvántartással megegyezõ módon meg kell jelölni.
(9) Külön tételnek számít a fajban, fajtában, származási körzetben, begyûjtési évben, kategóriában és törzsültetvényben eltérõ készletegység.
(10) Erdészeti szaporító alapanyag származási/klónazonossági igazolványt kell kiállítani, ha a mag, makk értékesítésre, saját csemetekertbe vagy saját erdõsítésbe elhagyja a bejegyzett begyûjtõhelyet.

Szaporító alapanyag termesztés anyatelepen és plantázsban

15.§ (1) Kiválasztott, kiemelt és vizsgált kategóriájú szaporítóanyagot termelni, elõállítani csak a 10.§ szerint elfogadott és a 11.§ szerint továbbszaporításra alkalmasnak minõsített törzsültetvényben szabad.
(2) A törzsültetvény tulajdonosa az elõállított szaporítóanyagról faj, fajta, kategória, szaporítási fokozat és évjárat szerinti nyilvántartást vezet.
(3) A termelt szaporítóanyagot tételenként elkülönítve kell tárolni, és meg kell jelölni.
(4) Erdészeti szaporító alapanyag származás/klónazonossági igazolványt kell kiállítani, ha a szaporítóanyag forgalomba hozatalra, illetve ültetési anyag nevelése céljára vagy erdõsítésre felhasználásra kerül.

Ültetési anyag nevelés csemetekertben

16.§ (1) Erdászeti ültetési anyagot forgalomba hozatal céljából elõállítani, csak bejegyzett és engedélyezett csemetekertben szabad.
(2) Erdészeti csemetekert létesítését az Intézet engedélyezi. Az engedély visszavonásig érvényes.
(3) Az engedély iránti kérelmet az Intézethez kell benyújtani, mellékelve
a) a szakképzettséget igazoló bizonyítvány másolatát;
b) a faiskolai terület növényegészségügyi alkalmasságának igazolását,
c) a csemetekerti terület átekintõ és a táblabeosztást kimutató helyszínrajzát,
d) ha e tevékenységet vállalkozásként végzik, a vállalkozói igazolványt és a cégbejegyzés másolatát,
e) a jogszerû földhasználat igazolását,
f) az Erdészeti Szaporítóanyag Terméktanács tagsági igazolását.
(4) A Intézet a csemetekert létesítését engedélyezi, ha
a) a kérelmezett üzem a szakszerû szaporítóanyag elõállításához szükséges feltételekkel rendelkezik,
b) magánszemély esetén õ maga, hozzátartozója vagy alkalmazottja, jogi személy vagy jogi személyiség nélküli gazdasági társaság esetén tagja vagy alkalmazottja a szakiránynak megfelelõ végzettséggel rendelkezik,
c) a terület növényegészségügyi szempontból szaporítóamyag elõállítás céljára megfelel.
(5) Az Intézet a csemetekerti engedélyt visszavonja, ha
a) az engedélyes a szaporítási tevékenységet megszünteti,
b) az engedélyes három egymást követõ éven át nem végez szaporítást,
c) az engedélyes a szaporítóanyag elõállítással kapcsolatos jogszabályokat vagy szakmai elõírásokat súlyosan vagy sorozatosan megszegi,
d) a csemetekertben a (4) bekezdés a) pont szerinti, a szakszerû szaporítóanyag elõállításához szükséges feltételek megszûntek, vagy súlyos sérelmet szenvedtek,
e) a csemetekerti terület szaporítóanyag elõállítás céljára növényegészségügyi szempontból alkalmatlanná válik, és a növényvédelmi hatóság az engedély visszavonását javasolja.
(6) Az Intézet az engedély kiadásáról vagy visszavonásáról értesíti a területileg illetékes önkormányzatot, az Állami Erdészeti Szolgálat Területi Igazgatóságát és a Növényegészségügyi és Talajvédelmi Állomást.
(7) Az engedélyezéssel kapcsolatos adatokban bekövetkezett változásokat a termelõ köteles 30 napon belül bejelenteni az Intézetnek, egyidejûleg kérve az engedély módosítását.

A szaporítóanyag minõsítése (certifikációja)

17.§ (1) A csemetekertben minden szaporítóanyag-tételrõl és az üzleti eseményekrõl a 19.§ szerint nyilvántartást, valamint évenkénti megvalósulási (tábla) térképet kell készíteni, amelyen azonosíthatóan meg kell jelölni a szaporítási naplóban (kartonon) lévõ tételek elhelyezkedését. A nyilvántartás kartonjaira fel kell vezetni a felhasznált szaporító alapanyag származási igazolványának számát, a vetés, dugványozás idõpontját és helyét (tábla, parcella), mennyiségét és a származási adatokat. Az üzleti események, illetve szakmai tevékenység, továbbá a korosodás miatt bekövetkezõ változásokat folyamatosan át kell vezetni a kartonokon.
(2) Az Intézet az ültetési célú szaporítóanyagok minõsítését (certifikálását) az alapanyag származási igazolványok, a nyilvántartás, az éves üzemi térkép és nevelés alatt álló növényanyag valós mennyisége és állapota alapján végzi el a megfelelõ kategóriába minõsítéssel, amelynek eredményérõl Minõsítõ szemlejegyzõkönyvet kell kiállítani.
(3) Az engedélyezésnek a csemetekertbõl kiszállított - értékesített vagy saját felhasználású - szaporítóanyagról kötelezõen Ültetési anyag származási igazolványt kell kiállítani. Kivétel az 1.számú melléklet szerinti, az OECD rendszer alá nem vont, származásigazolásra nem kötelezett erdészeti fajok, melyek esetében csak a felhasználó, vásárló külön kérésére kell kiállítani,
(4) Az Ültetési anyag származási/klónazonossági igazolványnak tartalmazni kell:
a) az átadót és az átvevõt,
b) a fafajt, fajtát,
c) a szaporítóanyag megnevezését,
d) a mértékegységet és a mennyiséget,
e) az OECD kategóriát,
f) a felhasznált alapanyag származási igazolványa és a minõsítõ szemlejegyzõkönyv számát
g) a származási körzetet vagy a törzsültetvény azonosítóját.
(5) Azonosított származású ültetési anyag esetén az elõállító önkéntesen megadhat a származási körzetnél részletesebb származási adatot is (községhatár, tag, részlet), ha szakmai vagy kereskedelmi érdek ezt indokolja.

Ültetési anyagok forgalmazásra elõkészítése

18.§ (1) A forgalomba hozatalra és felhasználásra kerülõ szaporítóanyagot az elõállítónak kell méret és minõségi osztályokba sorolni, valamint azonosító jelzéssel ellátni. A szabvány elõírástól a vevõ és az eladó közötti szerzõdés alapján el lehet térni, de az Intézet vitás ügyekben és az ellenõrzések során a 6.számú melléklet és a Magyar Szabvány (*) elõírásait tekinti mértékadónak.

(*) MSZ 1335-1, MSZ 20210/2,3,4.

(2) Az elõállított szaporítóanyag 6. számú melléklet szerinti küllemi tulajdonságait (a látható minõségét) az Intézet szúrópróbaszerûen ellenõrizheti és errõl jegyzõkönyvet állít ki.
(3) A kiemelt ültetési anyagot oly módon kell tárolni, hogy a növények életképessége, életereje megmaradjon.

A készletek nyilvántartásának kötelezettsége, szakadminisztráció

19.§ (1) Az engedélyes csemetekertek, a bejegyzett magbegyûjtõhelyek és a szaporítóanyag kereskedõ köteles nyilvántartást vezetni minden készletrõl. A nyilvántartáshoz össze kell gyûjteni az egyes tételekhez tartozó bizonylatokat.
(2) A szaporítóanyagok nyilvántartását a 7.számú melléklet szerint megadott módon, kartonon vagy elektronikus adathordozón kell vezetni. Az utóbbi esetben ellenõrzéskor vagy szemlekor egy lenyomatot térítésmentesen az Intézet rendelkezésére kell bocsátani.
(3) A 7.számú melléklet szerint meghatározott készletjelentések, az alapanyag és ültetési anyag származási bizonyítványok Intézeti példányait az Intézetnek meg kell küldeni.
(4) Az Intézet jogosult a szaporítóanyagokkal kapcsolatos nyilvántartásokba, iratokba és bizonylatokba betekinteni, szükség esetén azokról másolatot készíttetni.
(5) Az Intézet a tudomására jutott üzleti adtokat, csak jogszabálynak megfelelõ módon használhatja fel, az érintett hozzájárulása nélkül névre szólóan közzé nem teheti. Kivételt képez, ha a közzététel súlyos szakmai hiba, szabálysértés vagy bûncselekmény megelõzését, illetve elhárítását szolgálja.
(6) Határidõk
- termelõi (házi, belsõ használatra szánt) csemeteleltár: augusztus 15-ig,
- Erdészeti szaporító alapanyag származási/klónazonossági igazolvány megküldése a körzeti felügyelõnek: õszi szezonban december 31-ig, a tavaszi szezonban június 30-ig,
- importkérelem és zárlati termelés engedélyezésének kérése: a behozatal tervezett idõpontját megelõzõ 15 nap,
- belföldiesítés kérése: az import szaporítóanyag beérkezése után, de legkésõbb 8 napon belül,
- exportengedély kérelem (tölgy, bükk) nemzetközi (OECD) származás. igazolási igény (valamennyi fafajta): a kiszállítás tervezett idõpontját megelõzõ 8 nap,
- csemetekert szüneteltetése: a tárgyév június 30-áig,
- adatváltozás bejelentése: 30 napon belül,
- maggyûjtés megkezdése: 8 nappal a gyûjtés kezdete elõtt,
- fémzárolási kérelem: 8 nappal a tervezett idõpont elõtt.

A szaporítóanyag-tételek elkülönítése

20.§ (1) A szaporítóanyagot a szaporítás elõállítás, nevelés, tárolás, feldolgozás, szállítás során tételenként el kell különíteni, és egyértelmûen meg kell jelölni.
(2) Külön tételnek számít a fajban, fajtában, kategóriában, származási helyben vagy törzsültetvényben, gyûjtési évben, korban választékban eltérõ szaporítóanyag egy egységként kezelt mennyisége.
(3) A törzskönyvezett magtermelõ állományok vetõmagját és csemetéjét állományonként elkülönítetten kell kezelni.

Szaporítóanyag forgalmazás, szaporítóanyag-kereskedelem

21.§ (1) Az erdõgazdálkodó, illetve az engedélyes csemetetermelõ jogosult telephelyén az általa termelt, illetve begyûjtött szaporítóanyagot - e rendelet elõírásai szerint - forgalomba hozni.
(2) A más által bel- vagy külföldön begyûjtött, illetve termelt szaporítóanyag forgalmazása szaporítóanyag kereskedésnek minõsül.
(3) A szaporítóanyag kereskedõ köteles tevékenységét az Intézetnek bejelenteni, csatolva:
a) a szakképzettséget igazoló bizonyítvány másolatát,
b) telephelye (ahol a szaporítóanyag tárolását, osztályozását, csomagolását végzi) megnevezését, címét,
c) a telephelyi terület növényegészségügyi alkalmasságának igazolását,
d) amennyiben tevékenységét vállalkozásként végzi, a vállalkozói igazolvány, cégbejegyzés másolatát,
e) az Erdészeti Szaporítóanyag Terméktanács tagsági igazolását.
A bejelentés alapján az intézet a kereskedõt bejegyzi az erdészeti szaporítóanyag kereskedõk szakmai névjegyzékébe.
(4) A szaporítóanyag kereskedõ a felvásárolt tételeket csak olyan származási igazolvánnyal kísérten adhatja tovább, amelyen a viszonteladás ténye és az esetleges tételmegosztás vagy összevonás fel van tüntetve.
(5) A viszonteladás esetén a származási igazolványon az eredeti származási igazolvány származási adatait hiánytalanul meg kell ismételni, és hivatkozni kell a kiinduló bizonylat számára.
(6) A szaporítóanyag kereskedõ köteles vezetni a 19.§ (1) bekezdése szerinti nyilvántartásokat, és betartani a 19.§ (6) bekezdése szerinti határidõket.
A szaporítóanyag-tételek nyilvántartására, elkülönítésére, forgalmazására, elõkészítésére a 18., 19. és 20.§ elõírásai vonatkoznak. A viszonteladó a 20.§ elõírásai szerint az egy tételként kezelhetõ szaporítóanyag mennyiségeket megbonthatja, illetve összevonhatja.
(7) Az Intézet a szaporítóanyag kereskedõt a szakmai elõírások betartása tekintetében szúrópróbaszerûen ellenõrzi.
(8) A termelõ, illetve forgalmazó felelõs a közölt adatok helyességéért.

Szaporítóanyag export, import
Export

22.§ (1) Erdészeti szaporítóanyagot exportálni csak e rendelet elõírásai szerint minõsítve, a növényegészségügyi elõírások betartásával, az OECD erdészeti szaporítóanyagforgalmi rendszer elõírásai szerint, nemzetközi (OECD) származási igazolvánnyal szabad.
(2) A nemzetközi OECD származási igazolványt az exportáló jogi vagy magánszemélynek kell kérni az Intézettõl, amit a belföldi, származási igazolvány(ok) adatai alapján az Intézet illetékes fõfelügyelõje állít ki.
(3) A hazai erdõk fenntartásának érdekében a szakaszosan termõ kocsányos tölgy (Quercus robur) és kocsánytalan tölgy (Quercus põetraea), valamint bükk (Fagus sylvatica) fafaj szaporítóanyagát csak az Intézet elõzetes engedélyével lehet exportálni. A földmûvelésügyi miniszter erdõfenntartási okból más fajok, fajták kivitelének korlátozását is elrendelheti.
(4) A (3) bekezdés szerinti korlátozás nem vonatkozik a zárlati termesztés keretében import vetõmagból nevelt csemetére.

Import

23.§ (1) Az erdei fafajok populációinak genetikai védelme, evolúciós képességének megõrzése és ökológiai stabilitása érdekében Magyarországra csak olyan erdészeti szaporítóanyag hozható be, amely esetében a 3.§ elõírásai sérelmének veszélye nem áll fenn. A fõbb fafajok javasolt és tilalmazott külföldi származási körzeteit a 2. számú melléklet tartalmazza.
(2) Erdészeti szaporítóanyagot csak az Intézet elõzetes engedélye alapján lehet behozni Magyarországra. Az engedélyt az Intézet az elõírt ökológiai és genetikai feltételeknek való megfelelés alapján adja meg.
(3) Az 1. számú mellékletben fel nem sorolt fajok és fajtáik szaporítóanyagának behozatalát az Intézet az 5.számú mellékletben elõírt származási kísérlethez kötheti. Az Intézet megtilthatja mindazon taxonok és populációk szaporítóanyagának importálását, amelyek az ember-, állat- és növényegészségügyi szempontból veszélyesek lehetnek, vagy amelyek káros hatással vanak a hazai populációkra.
(4) Az engedélykérelemnek tartalmazni kell a behozni kívánt szaporítóanyag felhasználási célját (erdõsítés, továbbszaporítás, zárlati termesztés stb.), faját, fajtáját, OECD kategóriáját, mennyiségét, származási helyét és származási hely tengerszint feletti magasságát, továbbá szállítás idõpontját.
(5) A behozott szaporítóanyag tárolási helyérõl és mennyiségérõl az importáló köteles az Intézetet értesíteni, és kérni annak belföldiesítõ ellenõrzését, legkésõbb a beérkezéstõl számított 8 napon belül.
(6) Belföldi célra a tétel csak abban az esetben használható fel és hozható forgalomba, ha a növényanyag
a) a növényegészségügyi elõírásoknak megfelel,
b) származása, illetve fajta- (klón-) azonossága
1. a szármaszási ország illetékes hatósága által kiállított származási igazolvánnyal igazolt, illetve
2. ezzel egyenértékû származási információkat tartalmazó származási igazolás (fafaj/fajta, földrajzi/közigazgatási gyûjtési hely, tengerszint feletti magasság, ott õshonos/nem õshonos állomány) kíséri,
c) vetõmag esetén az ISTA szabványa szerint vizsgált és a kísérõ magvizsgálati jegyzõkönyv alapján hazai szabványnak megfelel,
d) erdészeti klónfajta esetén a fajta Magyarországon államilag elismert, vagy szaporításra engedélyezett.
(7) A feltételeknek meg nem felelõ importtal a 24.§ szerint kell eljárni. Amennyiben a (6) bekezdés szerinti igazolások hiányosak vagy a feltételek csak részben állnak fenn, de a 3.§-ban foglalt elõírások sérelme nem valószínûsíthetõ és a hiányosság helyrehozható, az importáló kérheti a zárlat feloldását azzal, hogy az elõírás szerinti igazolásokat 8 napon belül pótolja. Vetõmagvizsgálati bizonylat hiánya esetén a belföldiesítéskor vett hatósági minta pozitív vizsgálati eredménye alapján oldható fel a zárlat. Szükség esetén az Intézet köteles elrendelni a szaporítóanyag elkülönített kezelését és a nevelés folyamán ismételt ellenõrzõ szemléjét.
(8) Zárlati termesztés esetén, ha a faj, származás vagy fajta Magyarországon az (1)-(6) bekezdések alapján nem szaporítható és nem használható fel, a teljes megnevelt mennyiséget kötelezõ kiszállítani vagy a szemle során meg kell semmisíteni.
(9) A beérkezett szaporítóanyag-tétel(ek)rõl az Intézet illetékes fõfelügyelõje honosító belföldi származási igazolványt állít ki, ami a felhasználó, illetve a tétel(ek) megosztása estén a viszonteladó alapbizonylata. A megosztott tételekrõl a viszonteladó (magkereskedõ) a honosító származási igazolvány alapján adhat ki származási igazolványt a részmennyiségekre.

III. Fejezet
Ellenõrzés

24.§ (1) Az Intézet köteles ellenõrizni az erdészeti szaporítóanyagokra vonatkozó jogszabályok és szabványok megtartását.
(2) Az ellenõrzés a szaporítóanyag elõállítására terjed ki, különös tekintettel a származás és fajtaazonosság által meghatározott, biológiai-genetikai "nem látható" minõségre.
(3) A hatósági jogkörben ellenõrzést végzõ jogosult:
a) munkaidõ, illetve üzleti idõ alatt az ellenõrzött telkére, üzemi területére, üzemi épületeibe, valamint szállítóeszközeibe belépni,
b) a szaporítóanyagok nyilvántartásával, forgalmazásával, felhasználásával kapcsolatos iratokba betekinteni, azok valódiságát vizsgálni és róluk másolatot készíteni,
c) a szaporítóanyagokból térítés nélkül mintát venni,
d) az ellenõrzés során továbbszaporításra alkalmatlannak minõsített növényállomány magtermését, szaporítanyagát, továbbá az egyes vetõmag- és szaporítóanyag-tételeket, vagy a termelõ teljes termését vetõmagként, illetve szaporítóanyagként a forgalomba hozataltól és a saját célú felhasználástól eltiltani,
e) a nem megfelelõ minõségû vetõmag és szaporítóanyag zár alá vételére és a zár feloldására,
f) a nem igazolt származású vagy nem megfelelõ minõségû, más célra fel nem használható vetõmag, szaporítóanyag megsemmisítésének elrendelésére,
g) a szabálytalanság súlyosságának megfelelõen szabálysértési vagy büntetõeljárás kezdeményezésére,
h) minõségvédelmi bírság kiszabására.
(4) Az ellenõrzött köteles tûrni a (3) bekezdésben felsorolt intézkedéseket, továbbá köteles a szükséges bizonylatokat bemutatni, és tájékoztatást adni.
(5) Az ellenõrzéseket a hatóságnak úgy kell végrehajtani, hogy a megmintázott szaporítóanyag ne károsodjon, és a szállítás indokolatlan késedelmet ne szenvedjen.
25.§ Az Intézet jogosult az erdészeti szaporítóanyag minõsítése és ellenõrzõ vizsgálataiért külön jogszabályban meghatározott díjat felszámolni.

Szankciók, minõségvédeli bírság kiszabási esetek

26.§ (1) Az eset súlyosságától függõen a szaporítóanyag értékének egyszerese és tízszeres között minõségvédelmi bírságot kell kiszabni arra, ki a rendelet elõírásai gondatlanságból vagy szándékosan megszegi, a szaporítóanyag származásáról, fajtájáról, minõségérõl félrevezetõ, megtévesztõ adatokat szolgáltat. Az Intézet minõségvédelmi vizsgálatot szab ki azzal szemben, aki
a) engedély nélkül termelt vagy a 8.§ követelményeinek meg nem felelõ szaporítóanyagot forgalmaz,
b) kiválasztott, kiemelt és vizsgált szaporítóanyagot nem törzsültetvénybõl állít elõ vagy gyûjt be (10.§),
c) törzsültetvényt nem a 11.§ alapján létesít és tart fenn,
d) az erdészeti szaporító alapanyag begyûjtését és származásigazolását nem a 13., 14. és 15.§ alapján végzi,
e) a 17.§ szerinti minõsítési eljárást (certifikációt) elkerüli,
f) a szaporítóanyag-tételeket nem a 18.§ követelményei alapján forgalmazza,
g) az engedélyes csemetetermelõ, szaporítóanyag, begyûjtõ és szaporítóanyag kereskedõ számára a 19.§-ban elõírt minimális szakmai nyilvántartást nem vezeti, vagy az áttekinthetetlenül hiányos és szakszerûtlen,
h) a 19.§ határidõit sorozatosan elmulasztja,
i) a szaporítóanyag-tételeket nem a 20.§ szerint különíti el,
j) bejelentés nélkül szaporítóanyag kereskedelmet folytat, a viszonteladás 21.§ szerinti szakmai követelményeit nem tartja be,
k) származásigazolásra kötelezett faj szaporítóanyagát nemzetközi (OECD) származási igazolvány nélkül exportálja (22.§),
l) a 23.§ importelõírásait megsérti, a belföldiesítést elkerüli,
m) 23.§ (8) bekezdés szerinti zárlati termesztés esetén a ki nem szállított szaporítóanyagot forgalomba hozza, ha a faj származás vagy fajta Magyarországon a 23.§ (1)-(6) bekezdések alapján nem szaporítható és nem használható fel.
(2) A minõségvédelmi bírság kiszabásakor az Intézet mérlegeli, hogy a minõségrontó eljárás vagy magatartás szándékosan, ismételten (sorozatosan), különösen nagy értékre és mennyiségre, kijavítható vagy helyre nem hozható károsodást okozó módon, a nemzetközi elõírások megszegése esetén a magyar áruk piaci jóhírének kárára történt-e, és a bírság mértékét ennek figyelembevételével állapítja meg.
(3) A szaporítóanyag értékének megállapításakor az Erdészeti Szaporítóanyag Terméktanács által közreadott és az adott erdõsítési idõszakra vonatkozó árhatárok átlagát kell figyelembe venni.
(4) A (2) bekezdés figyelembevételével az (1) bekezdésben nevesített esetekben minõségvédelmi bírságként maximálisan a szaporítóanyag (3) bekezdés szerinti értéknek az
a) az (1) bekezdés d), g), h) pontjainak sérelme esetén 1-3-szorosa,
b) az (1) bekezdés b), c), e), f) pontjainak sérelme esetén 4-7-szerese,
c) az (1) bekezdés a), j), k), l), m) pontjainak sérelme esetén 8-10-szerese
szabható ki.

Záró rendelkezések

27.§ (1) Ez a rendelet a kihirdetését követõ 5. napon lép hatályba.
Ez a jogszabály teljes egészében megfelel az OECD Erdészeti Szaporítóanyag Certifikációs Rendszere C(74)29 irányelve és módosításai követelményeinek.
(2) Ez a rendelet a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítésérõl szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás tárgykörében az Európai Közösségek jogszabályaihoz való közelítés érdekében teljes egészében átveszi a következõ közösségi irányelveket:
A Tanács 66/404 EGK irányelve az erdészeti szaporítóanyagok forgalmazásáról
A Tanács 71/161 EGK irányelve az erdészeti szaporítóanyagok külsõ minõségének normáiról0

1. számú melléklet a 91/1997. (XI.28.) FM rendelethez
ERDÉSZETI NÖVÉNYEK JEGYZÉKE

A kiemelten jelzett fajok származásigazolási kötelezettség (OECD rendszer) alá esnek, amit a gyûjtési hely származási körzetének (erdõgazdasági tájának) megadásával kell teljesíteni.
A dõlt betûvel jelölt fajok elsõsorban speciális célokra, erdõn kívüli fásításra, (erdõsáv, fasor, hófogósáv, vadrejtõ sûrû, karácsonyfa stb.) szolgának, illetõleg bizonytalan fatermesztési értékû egzóták.
Az apró betûvel jelölt fajok természetvédelem alatt állnak, szaporítóanyaguk gyûjtéséhez és neveléséhez a Természetvédelmi Hivatal engedélye szükséges.

LOMBLEVELÛ FÁK ÉS CSERJÉK

Acer campestre - mezei juhar
Acer negundo - zöld juhar
Acer platanoides - korai juhar
Acer pseudoplatanus - hegyi juhar
Acer saccharinum - ezüst juhar
Acer tataricum - feketegyûrû juhar
Aesculus hyppocastanum - vadgesztenye
Ailanthus altissima - bálványfa
Alnus glutinosa - mézgás éger
Alnus incana - hamvas éger
Amelanchier ovalis - fanyarka
Amorha fruticosa - kinincs
Amygdalus nana - törpe mandula
Berberis vulgaris - sóskaborbolya
Betula pendula - bibircser nyír
Betula pubescens - szõrõs nyír
Calluna vulgaris - csarab
Caragana arborescens borsócserje
Carpinus orientalis - keleti gyertyán
Castenea sativa - szelídgesztenye
Celtis occidentalis - nyugati ostorfa
Cerasus avium (Prunus avium) - madárcseresznye
Carasus fruticosa (Prunus fruticosa) - csepleszmeggy
Carasus mahaleb (Prunus mahaleb) - sajmeggy
Colutea arborescens - pukkanó dudarfürt
Cornus mas - húsos som
Cornus sanguinea - veresgyûrû som
Corylus avellana - mogyoró
Corylus colurna - török mogyoró
Cotinus coggygria - cserszömörce
Cotoneaster integerrima - szirti madárbirs
Cotoneaster nebrodensis (C. tomentosa) - molyhos madárbirs
Cotoneaster niger - fekete madárbirs
Crateagus laevigata (C. oxyacantha) - cseregalagonya
Crataegus monogyna - egybibés galagonya
Cytisus nigricans - fürtös zanót
Daphne eneorum - henye boroszlán
Daphne mezereum - farkasboroszlán
Elaeagnus angustifolia - ezüstfa
Euonymus europaeus - csíkos kecskerágó
Euonymus verrocosus - bibircses kecskerágó
Evodia hupehensis - kínai mézesfa
Fagus sylvatica - bükk
Fraxinus angustifolia ssp. pannonica - magyar kõris
Feraxinus excelsior - magas kõris
Fraxinus ornus - virágos kõris
Fraxinus pennsylvanica - amerikai (fehér) kõris
Gleditsia tricanthos - lepényfa
Juglans nigra - feketedió
Juglans regia - közönséges dió
Laburmum anagyroides - aranyesõ
Ligustrum ovalifolium - széleslevelû fagyal
Ligustrum vulgate - közönséges fagyal
Lonicera caprifolium - jerikói lonc
Lonicera xylosteum - ükörke lonc
Lycium halimifolium - közönséges ördögcérna
Marchura pomifera - naracseper
Malus sylvestris - vadalma
Morus alba - fehér eper
Padus avium (Prunus padus) - zselnice meggy
Padus serotina (Prunus serotina) kései meggy
Platanus X acerifolia (Platanus hybrida) juharlevelû platán
Populus sp. klónfajtái - nemesnyárak
Populus alba - fehérnyár
Populus canescens - szürkenyár
Populus nigra - feketenyár
Populus tremula - rezgõnyár
Prunus cerasifera - mirabolán
Prunus dulcis - közönséges mandula
Prunus spinosa - kökény
Ptelea tifoliata - alásfa
Pyrus pyraster (P. communis) - vadkörte
Quercus cerris - cser
Quercus frainetto (Q. conferta) - magyar tölgy
Quercus palustris - amerikai mocsártölgy
Quercus petraea (Q. sessiliflora) - kocsánytalan tölgy
Quercus pubescens - vörös tölgy
Quercus virgiliana - olasz molyhos tölgy
Rhammus catharticus - varjútövis benge
Rhammus frangula (Frangula alnus) - kutyabenge
Ribes aureum - aranyribiszke
Robinia pseudoacacia - fehér akác
Tosa cannian - vadrózsa
Rosa rugosa - ráncoslevelû rózsa
Rubus caesius - hamvas szeder
Rubus fruticosus - földi szeder
Salix alba - fehér fûz
Salix caprea - kecskefûz
Salix fragilis - törékeny fûz
Salix viminalis - kosárkötõ fûz
Sambucus nigra - fekete bodza
Sambucus racemosa - vörös bodza
Sarothamnus scoparius - seprõzanót
Sophora japonica - japán akác
Sorbus aria - lisztes berkenye
Sorbus aucuparia - madárberkenye
Sorbus domestica - háziberkenye
Sorbus graece - déli berkenye
Sorbus semiincisa - budai berkenye
Sorbus torminalis - barkócaberkenye
Spitaea media - szirti gyöngyvesszõ
Staphylea pinnata - mogyorós hólyagfa
Syringa bulgaris - vadorgona
Tamarix ramosissima (T. odessana) - desszai tamariska
Tamarix tetrandra - keleti tamariska
Tilia cordata (T. parviflora) - kislevelû hárs
Tilia platyphyllos (T. grandifolia) - nagylevelû hárs
Tilia tomentosa (T. argentea) - ezüst hárs
Ulmus grabra (Ulmus montana, Ulmus scabra) - hegyi szil
Ulmus laevis - vénic szil
Ulmus minor (U. campestris) - mezei szil
Ulmus procera - édeslevelû mezei szil
Ulmus pumila var. arborea - turkesztáni szil
Viburnum lantana - ostormén bangita
Viburnum opulus - kányabangita

TÛLEVELÛ FÁK ÉS CSERJÉK

Abies alba - jegyenyefenyõ
Abies nordmanniana - kaukázusi jegyenyefenyõ
Cedrus atlantica - atlaszcédrus
Chamaecyparis lawsoniana - hamisciprus
Cupressocyparis leylandii - lejlandciprus
Juniperus communis - közönséges boróka
Larix decidua - európai vörösfenyõ
Larix kaempferi (L. leptolepis) - japán vörösfenyõ
Picea abies (Picea excelsa) lúcfenyõ
Picea omorica - szerb lúc
Picea orientalis - keleti lúc
Picea pongens - ezüstfenyõ
Picea stichensis - szitkafenyõ
Pinus sílvertris - erdeifenyõ
Pinus nigra - feketefenyõ
Pinus strobus - simafenyõ
Pseudotsuga menziesii (P. taxifolia) - duglászfenyõ
Taxodium distichum - mocsárciprus
Taxus baccata - tiszafa
Thuja orientali - keleti tuja
Thuja plicata - óriás tuja

SZÁRMAZÁSIGAZOLÁSRA KÖTELEZETT (OECD LISTÁS) ERDÉSZETI FAJOK JEGYZÉKE
LOMBLEVELÛ FÁK

Acer pseudoplatanus - hegyi juhar
Alnus glutinosa - mézgás éger
Carpinus betulus - gyertyán
Cerasus avium (Prunus avium) - madárcseresznye
Fagus sylvatica - bükk
Fraxinus angustifolia ssp. pannonica - magyar kõris
Feraxinus excelsior - magas kõris
Juglans nigra - feketedió
Populus sp. klónfajtái - nemesnyárak
Populus alba - fehérnyár
Quercus cerris - cser
Quercus petraea (Q. sessiliflora) - kocsánytalan tölgy
Quercus robur (Q. pendunculata) - kocsányos tölgy
Quercus pubescens - vörös tölgy
Robinia pseudoacacia - fehér akác
Salix sp. klónfajtái - nemesfüzek
Tilia cordata (T. parviflora) - kislevelû hárs
Tilia tomentosa (T. argentea) - ezüst hárs

TÛLEVELÛ FÁK

Abies alba - jegyenyefenyõ
Larix decidua - európai vörösfenyõ
Larix kaempferi (L. leptolepis) - japán vörösfenyõ
Picea abies (Picea excelsa) lúcfenyõ
Picea stichensis - szitkafenyõ
Pinus sílvertris - erdeifenyõ
Pinus nigra - feketefenyõ
Pinus strobus - simafenyõ
Pseudotsuga menziesii (P. taxifolia) - duglászfenyõ
Taxodium distichum - mocsárciprus

2. számú melléklet a 91/1997. (XI.28.) FM rendelethez
SZÁRMAZÁSI KÖRZETEK ÉS IMPORTELÕÍRÁSOK
A) SZÁRMAZÁSI KÖRZETEK ELHATÁROLÁSA
AZ 1. SZÁMÚ MELLÉKLET SZERINT AZ OECD RENDSZER ALÁ VONT FAFAJOK SZÁMÁRA

SZÁRMAZÁSI KÖRZETEK
KOCSÁNYOS TÖLGY, VÖRÖS TÖLGY ÉS FEKETEDIÓ FAFAJOKRA
KÖRZET ERDÕGAZDASÁGI TÁJ NEVE ERDÕGAZD. TÁJ
GÖCSEJI BÜKKTÁJ 37 11*
GÖCSEJI FENYÕRÉGIÓ 38 12
ÕRSÉG 39 13
VAS-ZALAI HEGYHÁT 40 14
VAS MEGYEI DOMBVIDÉK 45 15
ÍROTTKÓALJA 46 16
SOPRONI HEGYVIDÉK 47 17
1. DÉLI PANNONHÁT 36 18
SOPRONI DOMBVIDÉK 48 19
KEMENESALJA 44 31
KISALFÖLDI HOMOK 24 32
SZIGETKÖZ 50 33
HANSÁG 49 34
VÉRTES 25 42
BAKONYALJA 41 44
MAGAS-BAKONY 42 45
ÉSZAKI HEGYVONULAT 43 46
VILLÁNYI HEGYVONULAT 30 21
MECSEK 32 22
ZSELICSÉG 33 23
2. BARANYA-SOMOGY-TOLNAI HEGYHÁT 29 24
ORMÁNSÁG 31 26
SOMOGYI HOMOKVIDÉK 34 27
NAGYBEREK ÉS KIS-BALATON 35 28
GERECSE-PILIS-BUDAI HEGYEK 23 41
SÁTOR-HEGYSÉG 15 51
TORNAI KARSZT 17 52
BÜKK HEGYSÉG 18 53
3. MÁTRA 20 54
CSERHÁT 21 55
BÖRZSÖNY 22 56
GÖDÖLLÕI DOMBVIDÉK 12 57
BORSODI DOMBVIDÉK ÉS SAJÓ-HERNÁD-HULLÁMTÉR 16 58
HEVESI DOMBVIDÉK 19 59
TENGELICI HOMOK 28 25
SUKORÓ 26 43
ÉSZAK-BÁCSKAI LÕSZHÁT 9 62
4. MEZÕFÖLD 27 64
DUNA-TISZA KÖZI HOMOKHÁT 8 72
JÁSZSÁG 13 73
KISKUNSÁGI SZIKTERÜLET 10 84
KÖZÉP- ÉS ALSÓ-DUNAI ÁRTÉR 11 92
BÉKÉSI HÁT 5 61
MÁTRA-BÜKKALJA 14 63
NYÍRSÉG 2 71
5. NYAGYKUN-HAJDÚHÁT 3 81
KÕRÖSVIDÉK 4 82
CSANÁDI HÁT 6 83
TISZA-BODROG-MAROS HULLÁMTÉR 7 91
SZATMÁR-BEREGI SÍKSÁG 1 93
*Az 1986-ban kialakított deciminális beosztás szerint.
A melléklet térképeket is tartalmaz, melyek a Magyar Közlöny 1997. évi 105. számának 7541.,7543.,7545.,7547.,7549., oldalain találhatók.
SZÁRMAZÁSI KÖRZETEK BÜKK, KOCSÁNYTALAN TÖLGY, CSER ÉS MAGAS KÕRIS FAFAJOKRA
KÖRZET ERDÕGAZDASÁGI TÁJ NEVE ERDÕGAZD. TÁJ
GÖCSEJI BÜKKTÁJ 37 11*
GÖCSEJI FENYÕRÉGIÓ 38 12
ÕRSÉG 39 13
VAS-ZALAI HEGYHÁT 40 14
1. VAS MEGYEI DOMBVIDÉK 45 15
ÍROTTKÓALJA 46 16
SOPRONI HEGYVIDÉK 47 17
DÉKI PANNONHÁT 36 18
SOPRONI DOMBVIDÉK 48 19
VÉRTES 25 42
2. BAKONYALJA 41 44
MAGAS-BAKONY 42 45
ÉSZAKI HEGYVONULAT 43 46
VILLÁNYI HEGYVONULAT 30 21
MECSEK 32 22
ZSELICSÉG 33 23
BARANYA-SOMOGY-TOLNAI HEGYHÁT 29 24
3. TENGELICI HOMOK 28 25
ORMÁNSÁG 31 26
SOMOGYI HOMOKVIDÉK 34 27
NAGYBEREK ÉS KIS-BALATON 35 28
SUKORÓ 26 43
MEZÕFÖLD 27 64
GERECSE-PILIS-BUDAI HEGYEK 23 41
4. CSERHÁT 21 55
BÖRZSÖNY 22 56
GÖDÖLLÕI DOMBVIDÉK 12 57
SÁTOR-HEGYSÉG 15 51
TORNAI KARSZT 17 52
5. BÜKK HEGYSÉG 18 53
MÁTRA 20 54
BORSODI DOMBVIDÉK ÉS SAJÓ-HERNÁD-HULLÁMTÉR 16 58
HEVESI DOMBVIDÉK 19 59
KEMENESALJA 44 31
KISALFÖLDI HOMOK 24 32
SZIGETKÖZ 50 33
HANSÁG 49 34
BÉKÉSI HÁT 5 61
ÉSZAK-BÁCSKAI LÕSZHÁT 9 62
MÁTRA-BÜKKALJA 14 63
6. NYÍRSÉG 2 71
DUNA-TISZA KÖZI HOMOKHÁT 8 72
JÁSZSÁG 13 73
NYAGYKUN-HAJDÚHÁT 3 81
KÕRÖSVIDÉK 4 82
CSANÁDI HÁT 6 83
KISKUNSÁGI SZIKTERÜLET 10 84
TISZA-BODROG-MAROS HULLÁMTÉR 7 91
KÖZÉP- ÉS ALSÓ-DUNAI ÁRTÉR 11 92
SZATMÁR-BEREGI SÍKSÁG 1 93
*Az 1986-ban kialakított deciminális beosztás szerint.
SZÁRMAZÁSI KÖRZETEK
GYERTYÁN, MADÁRCSERESZNYE, HEGYI JUHAR, KISLEVELÛ HÁRS ÉS EZÜST HÁRS FAFAJOKRA
KÖRZET ERDÕGAZDASÁGI TÁJ NEVE ERDÕGAZD. TÁJ
GÖCSEJI BÜKKTÁJ 37 11*
GÖCSEJI FENYÕRÉGIÓ 38 12
ÕRSÉG 39 13
VAS-ZALAI HEGYHÁT 40 14
VAS MEGYEI DOMBVIDÉK 45 15
1. ÍROTTKÓALJA 46 16
SOPRONI HEGYVIDÉK 47 17
DÉLI PANNONHÁT 36 18
SOPRONI DOMBVIDÉK 48 19
VÉRTES 25 42
BAKONYALJA 41 44
MAGAS-BAKONY 42 45
ÉSZAKI PANNONHÁT 43 46
VILLÁNYI HEGYVONULAT 30 21
MECSEK 32 22
ZSELICSÉG 33 23
2. BARANYA-SOMOGY-TOLNAI HEGYHÁT 29 24
ORMÁNSÁG 31 26
SOMOGYI HOMOKVIDÉK 34 27
NAGYBEREK ÉS KIS-BALATON 35 28
GERECSE-PILIS-BUDAI HEGYEK 23 41
SÁTOR-HEGYSÉG 15 51
TORNAI KARSZT 17 52
BÜKK HEGYSÉG 18 53
3. MÁTRA 20 54
CSERHÁT 21 55
BÖRZSÖNY 22 56
GÖDÖLLÕI DOMBVIDÉK 12 57
BORSODI DOMBVIDÉK ÉS SAJÓ-HERNÁD-HULLÁMTÉR 16 58
HEVESI DOMBVIDÉK 19 59
KEMENESALJA 44 31
KISALFÖLDI HOMOK 24 32
SZIGEKÖZ 50 33
HANSÁG 49 34
SUKORÓ 26 43
TENGELICI HOMOK 28 25
BÉKÉSI HÁT 5 61
ÉSZAK-BÁCSKAI LÕSZHÁT 9 62
4. MÁTRA BÜKKALJA 14 63
MEZÕFÖLD 27 64
NYÍRSÉG 2 71
DUNA-TISZA KÖZI HOMOKHÁT 8 72
JÁSZSÁG 13 73
NAGYKUN-HAJDÚHÁT 3 81
KÖSÖRVIDÉK 4 82
CSANÁDI HÁT 6 83
KISKUNSÁGI SZIKTERÜLET 10 84
TISZA-BODROG-MAROS HULLÁMTÉR 7 91
KÖZÉP- ÉS ALSÓ-DUNAI ÁRTÉR 11 92
SZATMÁR-BEREGI SÍKSÁG 1 93
*Az 1986-ban kialakított deciminális beosztás szerint.
SZÁRMAZÁSI KÖRZETEK
FEKETENYÁR, FEHÉRNYÁR, FEHÉR FÛZ, MÉZGÁS ÉGER ÉS MAGYAR (KESKENYLEVELÛ) KÕRIS FAFAJOKRA
KÖRZET ERDÕGAZDASÁGI TÁJ NEVE ERDÕGAZD. TÁJ
GÖCSEJI BÜKKTÁJ 37 11*
GÖCSEJI FENYÕRÉGIÓ 38 12
ÕRSÉG 39 13
VAS-ZALAI HEGYHÁT 40 14
VAS MEGYEI DOMBVIDÉK 45 15
ÍROTTKÓALJA 46 16
SOPRONI HEGYVIDÉK 47 17
1. DÉLI PANNONHÁT 36 18
SOPRONI DOMBVIDÉK 48 19
KEMENESALJA 44 31
KISALFÖLDI HOMOK 24 32
SZIGEKÖZ 50 33
HANSÁG 49 34
VÉRTES 25 42
BAKONYALJA 41 44
MAGAS-BAKONY 42 45
ÉSZAKI PANNONHÁT 43 46
VILLÁNYI HEGYVONULAT 30 21
MECSEK 32 22
2. ZSELICSÉG 33 23
BARANYA-SOMOGY-TOLNAI HEGYHÁT 29 24
ORMÁNSÁG 31 26
SOMOGYI HOMOKVIDÉK 34 27
NAGYBEREK ÉS KIS-BALATON 35 28
GERECSE-PILIS-BUDAI HEGYEK 23 41
SUKORÓ 26 43
TENGELICI HOMOK 28 25
CSERHÁT 21 55
BÖRZSÖNY 22 56
3. GÖDÖLLÕI DOMBVIDÉK 12 57
ÉSZAK-BÁCSKAI LÕSZHÁT 9 62
MEZÕFÖLD 27 64
DUNA-TISZA KÖZI HOMOKHÁT 8 72
JÁSZSÁG 13 73
KISKUNSÁGI SZIKTERÜLET 10 84
KÖZÉP- ÉS ALSÓ-DUNAI ÁRTÉR 11 92
SÁTOR-HEGYSÉG 15 51
TOLNAI KARSZT 17 52
BÜKK HEGYSÉG 18 53
MÁTRA 20 54
BORSODI DOMBVIDÉK ÉS SJAÓ-HERNÁD-HULLÁMTÉR 16 58
HEVESI DOMBIVÉK 19 59
4. BÉKÉSI HÁT 5 61
MÁTRA-BÜKKALJA 14 63
NYÍRSÉG 2 71
NGYKUN-HAJDÚHÁT 3 81
KÖRÖSVIDÉK 4 82
CSANÁDI HÁT 6 83
TISZA-BODROG-MAROS HULLÁMTÉR 7 91
SZATMÁRI-BEREGI SÍKSÁG 1 93
*Az 1986-ban kialakított deciminális beosztás szerint.
SZÁRMAZÁSI KÖRZETEK
JEGENYEFENYÕ, EURÓPAI ÉS JAPÁN VÖRÖSFENYÕ, LUCFENYÕ, FEKETEFENYÕM SIMAFENYÕ, SZITKAFENYÕ, VALAMINT DUGLÁSZFENYÕ FAFAJOKRA
KÖRZET ERDÕGAZDASÁGI TÁJ NEVE ERDÕGAZD. TÁJ
GÖCSEJI FENYÕRÉGIÓ 38 12*
ÕRSÉG 39 13
1. VAS MEGYEI DOMBVIDÉK 45 15
ÍROTTKÓALJA 46 16
SOPRONI HEGYVIDÉK 47 17
SOPRONI DOMBVIDÉK 48 19
GÖCSEJI BÜKKTÁJ 37 11
VAS-ZALAI HEGYHÁT 40 14
DÉLI PANNONHÁT 36 18
VILLÁNYI HEGYVONULAT 30 21
MECSEK 32 22
ZSELICSÉG 33 23
BARANYA-SOMOGY-TOLNAI HEGYHÁT 29 24
2. ORMÁNSÁG 31 26
SOMOGYI HOMOKVIDÉK 34 27
NAGYBEREK ÉS KIS-BALATON 35 28
KEMENESALJA 44 31
KISALFÖLDI HOMOK 24 32
SZIGEKÖZ 50 33
HANSÁG 49 34
VÉRTES 25 42
BAKONYALJA 41 44
MAGAS-BAKONY 42 45
ÉSZAKI PANNONHÁT 43 46
GERECSE-PILIS-BUDAI HEGYEK 23 41
SÁTOR-HEGYSÉG 15 51
TOLNAI KARSZT 17 52
BÜKK HEGYSÉG 18 53
3. MÁTRA 20 54
CSERHÁT 21 55
BÖRZSÖNY 22 56
GÖDÖLLÕI DOMBVIDÉK 12 57
BORSODI DOMBVIDÉK ÉS SJAÓ-HERNÁD-HULLÁMTÉR 16 58
HEVESI DOMBIVÉK 19 59
SUKORÓ 26 43
TENGELICI HOMOK 28 25
BÉKÉSI HÁT 5 61
ÉSZAK-BÁCSKAI LÕSZHÁT 9 62
MÁTRA-BÜKKALJA 14 63
MEZÕFÖLD 27 64
4. NYÍRSÉG 2 71
DUNA-TISZA KÖZI HOMOKHÁT 8 72
JÁSZSÁG 13 73
NAGYKUN-HAJDÚHÁT 3 81
KÖRÖSVIDÉK 4 82
CSANÁDI HÁT 6 83
KISKUNSÁGI SZIKTERÜLET 10 84
TISZA-BODROG-MAROS HULLÁMTÉR 7 91
KÖZÉP- ÉS ALSÓ-DUNAI ÁRTÉR 11 92
SZATMÁRI-BEREGI SÍKSÁG 1 93
*Az 1986-ban kialakított deciminális beosztás szerint.

B) IMPORTKORLÁTOZÁS ALÁ ESÕ TERÜLETEK

A hazai erdõk ökológiai, genetikai és növényegészségügyi védelme érdekében nem hozható be erdészeti szaporítóanyag, kivéve a származási kísérlettel bizonyított ökológiai alkalmasságot, valamint a rendelet 8.§-ának (4) bekezdésében felsorolt eseteket és a 22.§ szerinti zárlati termesztést:
a) 1000 m tengerszint feletti magasságból,
b) az 57. szélességi foktól északabbra, illetve a Kárpátoktól keletebbre esõ területrõl,
c) jelentõs atlanti (mintegy 100 km-es parti sáv), illetve mediterrán hatás alatt álló területrõl,
d) Európán kívüli területrõl.

C) IMPORT ESETÉN JAVASOLT SZÁRMAZÁSI TERÜLETEK

Az õshonos lombos állományalkotó fajok (tölgyfélék, bükk) importja elsõsorban a Kárpát-medence területérõl javasolható. Szükség esetén elfogadható azon nyugat-európai származási területek is, melyek csak mérsékelt atlanti hatásnak kitettek, illetve nem állnak a mediterrán vagy magashegyis hatás alatt.
A nem õshonos és tûlevelû fafajok esetében a szaporítóanyag külföldrõl való behozatalakor a származári kísérletekben kiválóan teljesítõ származásokat kell alkalmazni. A származási kísérletek és genetikai vizsgálatok adatainak felhasználásával összeállított ajánlati listák fafajonként az alábbi táblázatban találhatók.
Lucfenyõ (Picea abies)
Románia Bihar-hegység, Keleti Kárpátok 1000 m alatt
Ukrajna Keleti-Kárpátok 1000 m alatt
Szlovákia Alacsony-Tátra, Kárpátok és elõhegyei (Fátra, Gömöri hg. stb.). 900 m alatt
Lengyelország Beszkidek (istebana), Mazuria, Galicia sík és dombvidéki elõfordulásai 800 m alatt
Csehország Cseh-erõd, Cseh-Morva-dombvidék 800 m alatt
Németország Westerhof környéke 800 m alatt
Feketefenyõ (Pinus nigra)
Korzika A Pinus sigra ssp. laircio alfaj állományai 1000 m alatt
Erdeifenyõ (Pinus sylvestris)
Ukrajna Podólia és Észak-Ukrajna erdõsztyepp övezete 600 m alatt
Csehország Dél-Csehország és Morvaföldi dombvidék 600 m alatt
Lengyelország Szilézia síkvidéke 300 m alatt
Németország Szászországtól az Elbáig terjedõ terület 300 m alatt
Vörösfenyõ (Larix decidua)
Csehország Szudéta-vidék 800 m alatt
Ausztria Keleti-Alpok pereme 1000 m alatt
Lengyelország Közép-Lengyel dombvidék 800 m alatt
Duglászfenyõ (Pseudotsuga mensiensi)
Kanada British-Columbia kontinentális klímájú területei 800 m alatt
USA Washington és Oregon állam kontinentális területei 800 m alatt

D) FELHASZNÁLÁSI JAVASLATOK

1. Kötelezõ felhasználási (körzet) elõírások az erdészeti szaporítóanyagra nincsenek. Az erdõtulajdonosok, illetve kezelõk szakmai felelõssége, hogy olyan szaporítóanyag felhasználását részesítsék elõnyben, mely szakismereteik szerint a legjobban megfelel az adott élõhelyen.
2. Lehetõleg származási körzeten belüli szaporítóanyagot kell felhasználni.
3. Ha a származási körzeten belüli szaporítóanyagból az igény nem fedezhetõ, az õshonos fafajok szaporítóanyagát az ökológiailag legközelebb álló (hasonló klímájú, magassági fekvésû) területrõl kell hozni.
4. Szaporítóanyag átvitel esetén a kedvezõbb adottságú területrõl a kedvezõtlenebb felé irányuljon a szállítás.

3. számú melléklet a 91/1997. (XI.28.) FM rendelethez
Erdészeti törzsültetvények létesítésének, minõsítésének és fenntartásának szakmai követelményei
[Az OECD C(74)29 és az EU 66/404 és 75/445 irányelveinek a kiválasztott, kiemelt és vizsgált szaporítóanyagokra vonatkozó követelményeinek figyelembevételével]

1. Magtermelõ állományok
1.1. Az állományok minõsítésének követelményei
1.1.1. Általános követelmények
(1) Az állomány a hasonló korú és a hasonló ökológiai feltételek között tenyészõ állományok átlagánál legalább egy, az erdészeti hasznosítás szempontjából lényeges tulajdonságban jobb legyen, a többi tulajdonság pedig legalább érje el a környezõ állományok átlagát.
(2) A magtermelõ állományok elsõsorban a környezeti feltételekhez alkalmazkodott, õshonos állományok közül jelölendõk ki.
(3) Az állományok megfelelõ távolságban legyenek az azonos faj rossz minõségû vagy a hibridizálódásra képes rokon fajok állományaitól.
(4) A magtermõ egyedek száma elegendõ legyen a beltenyészet elkerüléséhez. Fõ állományalkotó fajok magtermelõ állományainak területe csak kivételes esetben legyen 1 hektárnál, nem állományalkotó fajok esetében 0,5 hektárnál kisebb. Azonos fafajú, közel azonos korú és minõségû erdõrészek tömbösíthetõk.
(5) Az állományok kora, fejlõdési állapot olyan legyen, hogy a minõsítés szempontjai világosan megállapíthatók és értékelhetõk legyenek.
(6) Az állományok legyenek mentesek a fajra jellemzõ kórokozó és károsító szervezetektõl, mutassanak megfelelõ ellenálló képességet az élõhelyükre jellemzõ kedvezõtlen ökológiai tényezõkkel szemben.
(7) A morfológiai és a fenológiai tulajdonságaikra az adott fajra jellemzõ egyedi változatosság érvényesüljön. Nem kizáró ok pl. tölgyek esetében korán és késõn fakadó változatok együttes elõfordulása egy állományon belül.
(8) A gyakorlati termesztésben el nem különített taxonok (pl. kocsánytalan tölgy: Quercus petraea, Quercus polycarpa, Quercus dalechampii), illetve olyan fajok esetében, ahol a vetõmag keveredésének lehetõsége kizárt (pl. KTT-B), az együttes elõfordulás megengedett. Az elegyesség kizáró ok, a vetõmag begyûjtése során a fajkeveredés veszélye fennáll (pl. KST-KTT-csertölgy).
(9) A fatermesztés minõségi javításához szükséges tulajdonságaikban a származási körzeten belül a kijelölendõ állományoknak kielégítõen egységesnek kell lenniük.
(10) Fatérfogat és tömeghozam szempontjából az állományok teljesítménye kedvezõbb legyen, mint a hasonló korú és a hasonló ökológiai feltételek között tenyészõ állományok átlaga.
(11) Az alak, növekedési forma és habitus szempontjából különösen fontos a törzsegyenesség, a törzsátmérõvel arányos finom és jól tisztuló ágrendszer, a villás és csavart egyedek kis gyakorisága.
(12) Az állományok faminõsége, az értékes erdei választékok kihozatala a hasonló korú és a hasonló ökológiai feltételek között tenyészõ állományok átlagánál kedvezõbb legyen.
1.1.2. Fafajonkénti követelmények
1.1.2.1. Kocsányos tölgy (Quercus robur), kocsánytalan tölgy (Quercus petraea), vörös tölgy (Quercus rubra) és cser (Quercus cerris), valamint feketedió (Juglans nigra)
(1) Az állományok fáinak rendelkezniük kell az adott fajra jellemzõ tulajdonságokkal, faji bélyegekkel. A fajhibridek elõfordulása csak kismértékben engedhetõ meg, a fajokon belüli alaki, fenológiai változatok, alfajok elõfordulása azonban megengedett, egyes esetekben kivánatos - szlavón tölgy, késõnfakadó változatok stb.- is lehet.
Az állományokon belül az egyes tölgyfajok elegyedése nem megengedett.
(2) Alapvetõ követelmény az állományokkal szemben, hogy a magtermõ fák:
- egyenes törzsûek,
- finom ágszerkezetûek,
- csavarodásmentesek,
- villásodásra, fattyúhajtás képzésére kevésbé hajlamosak legyenek.
(3) Az engedélyezés általános feltételei:
- min. 3 ha területi kiterjedés,
- min. 70 éves, cser, vörös tölgy és feketedió esetén 50 éves életkor.
1.1.2.2. Bükk (Fagus sílvatica) és gyertyán (Carpinus betulus)
(1) Az állományoknak más állományokhoz viszonyítva elsõsorban az egyenesség és finom ágszerkezet vonatkozásában kell kitûnnie. Nem engedélyezhetõ, hogy a fák több, mint egyharmadánál erõs villásodás, csavaarodottság, rákos képzõdések és gyertyán esetében túlzott bordásság forduljon elõ.
(2) Az engedélyezés általános feltételei:
- min. 3 ha, gyertyán esetén 1 ha területi kiterjedés,
- min. 70 éves életkor.
1.1.2.3. Akác (Robinia pseudoacacia)
(1) Az állományoknak elsõsorban törzsalak és egyenesség tekintetében kell más állományokhoz viszonyítva kitûnnie. Az erõsen villásodó, illetve görbülõ egyedek részaránya állományon belül nem lépheti túl az egyharmadot. Mivel maggyûjtés általában kb. 10 évente végezhetõ, ezért a kiváló genetikai értékû állományok (árbóc akác) génmegõrzési céllal véghasználat után gyökérsarjról egyszer felújíthatók. A rossz genetikai értékû egyedek felújulását ilyenkor meg kell akadályozni.
(2) Az engedélyezés általános feltételei:
- min. 1 ha területi kiterjedés,
- min. 15 éves életkor.
1.1.2.4. Hegyi juhar (Acer pseudoplatuanus), magas kõris (Fraxinus excelsior), keskenylevelû kõris (Fraxinus angustifolia), kislevelû hárs (Tilia cordata) és ezüsthárs (Tilia tomentosa)
(1) Az állományok fáinak rendelkezniük kell az adott fajra jellemzõ tulajdonságokkal, faji bélyegekkel. A fajhibridek elõfordulása csak kismértékben engedhetõ meg. Alapvetõ követelmény az állományokkal szemben, hogy a magtermõ fák:
- egyenes törzsûek,
- finom ágszerkezetûek,
- csavarodásmentesek,
- villásodásra, fattyúhajtás képzésére kevésbé hajlamosak legyenek.
(2) A maggyûjtés az állományok fokozatos, több évre elhúzódó, folyamatosan csak néhány fát érintõ kitermelésével is megengedett. Az ilyen fakitermelést az illetékes erdõfelügyelõséggel egyeztetni kell.
(3) Az engedélyezés általános feltételei:
- min. 1 ha területi kiterjedés,
- min. 40 éves életkor.
1.1.2.5. Mézgás éger (Alnus glutinosa), fehér nyár (Populus alba) és fekete nyár (Populus nigra)
(1) Az állományoknak elsõsorban fahozam, törzsalak, egyenesség és egészségi állapot tekintetében kell más állományokhoz viszonyítva kitûnnie. Fajhibridek elõfordulása csak kismértékben engedhetõ meg.
(2) A maggyûjtés az állományok fokozatos, több évre elhúzódó, folyamatosan csak néhány fát érintõ kitermelésével javasolt. A fakitermelést az illetékes erdõfelügyelõséggel egyeztetni kell.
(3) Az engedélyezés általános feltételei:
- min. 0,5 ha területi kiterjedés,
- min. 40 éves, nyáraknál 20 éves életkor.
1.1.2.6. Erdeifenyõ (Pinus sílvestris) és feketefenyõ (Pinus nigra)
(1) Az állományoknak elsõsorban a fahozam, egyenesség, finom ágszerkezet, jóminõségû faanyag, légszennyezéssel szembeni ellenállóképesség, szárazságtûrés és az egészségi állapot vonatkozásában kell más állományokhoz viszonyítva kitûnnie.
(2) Az engedélyezés általános feltételei:
- min. 3 ha területi kiterjedés,
- min. 60 éves életkor.
1.1.1.7. Lucfenyõ (Pinea abies), jegenyefenyõ (Abies alba), vörös fenyõ (Larix decidua), duglászfenyõ (Pseudotsuga menziesii) és simafenyõ (Pinus strobus)
(1) Az állományok fáinak rendelkezniük kell az adott fajra jellemzõ tulajdonságokkal, faji bélyegekkel. A fajokon belül alaki, fenológiai változatok elõfordulása megengedett, de törekedni kell az értékes származások, változatok (szudéta vörösfenyõ, zöld duglász stb.) homogén állományainak elkülönítésére.
(2) Az állományoknak más állományokhoz viszonyítva elsõsorban a fahozam, faminõség, finom ágszerkezet, a szárazságtûrés, az egészségi állapot, légszennyezéssel szembeni ellenállóképesség és törzsegyenesség (vörösfenyõ - kardalakúság) tekintetében kell kitûnnie.
(3) Az engedélyezés általános feltételei:
- min. 1 ha területi kiterjedés.
- min. 50 éves életkor.
1.2. Az állományok törzskönyvezésének menete
1.2.1. Kezdeményezés
(1) Törzskönyvezésre javaslatot tehet az erdõ tulajdonosa (kezelõje), az Erdészeti Tudományos Intézet, a Soproni Egyetem, az Állami Erdészeti Szolgálat Területi Igazgatósága, a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium Természetvédelmi Hivatala és területi szervei (Nemzeti Park Igazgatóságok, Természetvédelmi Igazgatóságok), valamint hivatalból az Intézet.
(2) A törzskönyvezés kezdeményezõje a kérelmét 1 példányban megküldi az Intézet részére a "Magtermelõ állomány-törzslap" címû nyomtatványon.
(3) Az Intézet, ha az állomány a bejelentõív adatai alapján az 1.1. rész szerinti követelményeknek megfelel, az állományt törzskönyvi elõjegyzésbe veszi.
1.2.2. Helyszíni bizottsági minõsítés
(1) Az Intézet a beérkezett javaslat helyszíni elbírálására bíráló- (ad hoc) bizottságot kér fel.
A bírálóbizottságba tagot jelöl: az erdõ tulajdonosa (kezelõje), az Erdészeti Tuodmányos Intézet, az Állami Erdészeti Szolgálat Területi Igazgatósága, valamint az Intézet. Védett természeti területen a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium szervei (Nemzeti Park Igazgatóságok, Természetvédelmi Igazgatóságok) is tagot delegálhatnak.
(2) A bírálóbizottság az állományokat helyszíneli, ellenõrzi határait és az üzemtervnek való megfelelést. Minmtaterületet jelöl ki, és az egyedek bonitásával megállapítja a minõségi jellemzõket. Az állomány fenotípusos minõsítése a bírálóbizottság feladata.
(3) A bírálóbizottság mérlegeli az 1.1. rész elõírásainak való megfelelést és összbenyomása, valamint a mintaterületeken kapott adatok alapján javaslatot tesz az állomány törzsültetvénykénti elfogadására. Ehhez segédanyagként felhasználható a mintateres felvételbõl készíthetõ számítógépes állományminõsítés.
A bizottság szükség szerint javaslatot tesz az erdõmûvelési beavatkozások módjára, erélyére.
1.2.3. A helyszíni minõsítés, bonitás irányelvei
(1) Az állomány átlagos minõségû helyén mintaterület jelölendõ ki: rudas korú állományban 40 x 25 m; termõ korú állományban: 40 x 50 m.
(2) A mintaterületen felvételre kerül a fõfaj minden törzse törzsegyenesség, csavarodottság, koronaminõség és villásodás szerint. A felvétel során az egyes faegyedeket 5 minõségi osztályba kell besorolni:
1. Kiváló
2. Jó
3. Megfelelõ
4. Kedvezõtlen
5. Igen kedvezõtlen
A faegyedek jellemzõit a következõk szerint értékeljük:
Törzsegyenesség
1. Egyenes, általában a koronán végigfutó, monopodiális törzsû fa
2. Még egyenes, de a koronában szétágazó törzsû fa
3. Átmeneti, kissé görbülõ, illetve határozatlan
4. Jelentõsen síkgörbe fa
5. Erõsen térgörbe fa
Csavarodottság
1. Nem csavarodott
2. Alig csavarodott, 10 m-ig legfeljebb 90 fokig csavarodott
3. Csavarodott, 10 m-ig 90-180 fokkal
4. Erõsen csavarodott, 10 m-ig max. 270 fokkal
5. Igen erõsen csavarodott, 10 m-ig teljes kört fordul, azaz eléri a 360 fokot
Koronanagyság és minõség
1. Igen nagy, szabályos
2. Nagy, elég szabályos
3. Átmeneti, közepes nagyságú
4. Kicsi, általában zászlós
5. Igen kicsi, többnyire nyomott
Villásodás
1. Nincs
2. Csak a koronában, a famagasság felsõ harmadában
3. Csak a koronában, a famagasság felsõ felében
4. A törzsben is villás
5. Többszörösen villás
(3) A minõségi osztályozás lehetõvé teszi az állományok matematikai statisztikai módszereken alapuló rangsorolását.
1.2.4. Az állományok minõsítése
(1) A fenotípusos minõsítés után az állomány kizárólag a "Kiválasztott" kategóriába sorolható be.
A "Vizsgált" kategóriába sorolás feltétele, hogy a populáció fenotípusosan mutatkozó kedvezõ tulajdonságainak öröklõdése a 4. és 5. számú melléklet szerint nyerjen bizonyítást.
(2) A Bizottság javaslata alapján az Intézet a kövtelményeknek megfelelt állomány törzskönyvezi, illetve a követelményeknek meg nem felelõ állományt törli a törzskönyvi elõjegyzésbõl. (3) A "Magtermelõ állomány-törzslap" címû nyomtatványt jóváhagyás után az Intézet köteles megküldeni:
- az erdõ kezelõje részére 1 példányban,
- az Állami Erdészeti Szolgálat Területi Igazgatóságának 2 példányban,
- a védett természeti területek esetében, vagy egyéb szükséges esetben a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium Természetvédelmi Hivatal területi szerve részére 1 példányban.
A törzskönyv minden év december 31-én aktualizálandó.
1.3. Ellenõrzési feladatok
(1) A magtermelõ állományokat az Intézet idõarányosan, de legalább 5 évente ellenõrzi, amelynek fõbb szempontjai a következõk:
- az állomány beazonosíthatóságának ellenõrzése (MÁ jelek a határon), az erdõtervi adatok aktualizálása törzslapon,
- az egészségi állapot megítélése,
- a gyérítési mintaterületek közös kijelölése a gazdálkodóval,
- az állománykezelési teendõk meghatározása, különös tekintettel a következõ 5 évre,
- a magtermelõ állományokban elõírt erdõgazdálkodási feladatok teljesítésének ellenõrzését az Állami Erdészeti Szolgálat Területi Igazgatósága végzi szakmai felügyeleti jogkörében.
1.4. Állománykezelési irányelvek
(1) A magtermelõ állomány határát legalább a töréspontokon összelátható módon, jól látható MÁ betûvel kell megjelölni szemmagasságban.
(2) A magfák négyoldali festékponttal, a kivágandók kacorral jelölendõk meg a mintaterületen.
(3) Az erdõmûvelési beavatkozásokat úgy kell végrehajtani, hogy a kedvezõtlen adottságú (beteg, alaki hibás stb.) fák a magtermelésbõl kiszoruljanak, a visszamaradó, jó fenotípusú egyedek magtermési feltételei javuljanak.
(4) Ahol lehetséges, törekedni kell a második koronaszint kialakítására, illetõleg megtartására, valamint a természetes kísérõ és elegyfafajok kímélésére.
(5) Az állomány egészségi állapotának megóvása érdekében az elõírt fakitermelést vegetációs idõn kívül, kíméletes döntési és közelítési módszerek alkalmazásával kell elvégezni.
(6) A földrõl gazdaságosan nem gyûjthetõ magok esetében megengedhetõ az ütemezett véghasználattal végzett gyûjtés.
(7) A mageredetû vagy egyszer sarjaztatott akácállományok génkészlete egy alkalommal megõrizhetõ gyökérsarjról való felújítással.
(8) Az erdõgazdálkodó egyedi állománykezelési útmutató elkészítésével kutatási vagy oktatási intézményt, illetve szakértõt megbízhat. Ennek 1-1 példányát "Törzslap"-hoz való csatolás céljából - az az Állami Erdészeti Szolgálati Területi Igazgatóságának és az Intézetnek meg kell küldeni.
1.5. Az állományok törzsültetvénykénti megszüntetése (törzskönyvbõl való törlés)
(1) A törzskönyvezésre javaslatot tevõk jogosultak a törzskönyvbõl való törlés kezdeményezésére is.
(2) Kivételes esettõl eltekintve, törlést csak az állomány egészségi állapotának súlyos megromlása vagy felújítása miatt lehet kezdeményezni.
(3) A törzskönyvbõl való törlésrõl az intézet dönt az erdészeti szakhatóság véleményének figyelembevételével.
A törlésrõl az Intézet értesíti:
- az erdõ kezelõjét,
- az Állami Erdészeti Szolgálat Területi Igazgatóságát, védett természeti területen a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium Természetvédelmi Hivatala területi szerveit.
2. Magtermesztõ ültetvények (plantázsok)
2.1. Általános követelmények
(1) A magtermesztõ ültetvény a klón-összeállítás, illetve a magonc összeállítás genetikai jellegek gyakorlati megvalósulása, ennek megfelelõen kiemelt (fenotípus alapján végzett egyedszelekción átesett), illetve klón- és utódvizsgálattal ellenõrzött törzsfa-klónokból, illetve törzsfa-magoncokból kell létesíteni.
(2) Fatermesztési (gazdasági) célú magtermesztõ ültetvény létesítéséhez csak "szuperlit" szaporítási fokozatú szaporítóanyag használható fel.
(3) Az Intézet az (1) és (2) bekezdés szerinti elõírásoktól eltekinthet, illetve a továbbiakban részletezett követelményszintet mérsékelheti, ha a magtermesztõ ültetvény elsõdleges célja valamely populáció genetikai készletének megõrzése, de az ültetvényt alkotó komponensek beazonosíthatóságától nem tekinthet el.
(4) Az üzletvényben levõ törzsfa-klónok, illetve -családok száma biztosítsa a szabad beporzással keletkezett utódnemzedék kellõ genetikai sokszínûségét. Az egy ültetvényben minimálisan elõírt klónok, illetve családok száma 30. Kevesebb komponens egyedi mérlegelés esetén akkor lehetséges, ha a 4. és 5. számú melléklet szerinti összehasonlító vizsgálatok eredményei ezt indokolják. Szabadbeporzású magtermesztõ ültetvény esetében azonban ez az érték 15-nél kevesebb nem lehet.
(5) Az ültetvény létesíthetõ eltérõ származásokból is, de az együttvirágzás biztosításának érdekében az eredeti termõhelyek ökológiai viszonyainak különbsége a napi középhõmérsékletek + 5°C feletti értékei hõösszegében kifejezve (Summa t - 5 < 130) max. 130°C lehet.
(6) Az ültetvényt azonos fajú állományoktól 200-500 m széles izolálósáv válassza el, az izolálósáv védõhatásától függõen. Az izoláció akkor tekinthetõ megfelelõnek, ha a fõ virágzási idõszak alatt a helyi pollensûrûséghez viszonyított elkerülhetetlen külsõ pollen beszûrõdés elhanyagolható mértékû.
(7) Az önbeporzás minimumra csökkentésének érdekében az azonos klónok vagy családok között nminimum 25 m távolság szükséges.
(8) A magtermesztõ ültetvény helyének legmegfelelõbb a fa optimális igényénél némileg melegebb, kissé szárazabb, nem fagyzúgos termelõhely, amely mentes az erõs szélhatástól, és ahol a kései fagyok gyakorisága alacsony. Az ültetvény ajánlott minimális területe 3 ha, legkisebb átmérõje 150 m.
(9) A térbeli rendet (a komponensek elrendezését) oly módon kell kialakítani, hogy az esetleges genetikai gyérítés végrehajtható legyen.
2.2. Genetikai jellegenkénti követelmények
(1) A magonc magtermesztõ ültetvényében nemesítési vagy génmegõrzési céllal kijelölt törzsfák utódnemzedékei helyezhetõk el. Létesítése akkor indokolt, ha a javítani kívánt tulajdonság kimutatható örökölhetõsége kicsi (minõségi bélyeg), és a faj szabad állásban korán termõre fordul, továbbá ha az oltás alany-nemes összeférhetetlenségi okból nem célszerû, illetve általában a nemesítés kezdeti fázisában. A magot bõ termés évében kell gyûjteni, és legalább az egyik szülõ legyen ismert (anyafa).
(2) Oltvány magtermesztõ ültetvényben csak olyan klónok helyezhetõk el, melyek esetében klón-, illetve utódvizsgálati adatok a termesztési érték becslésére rendelkezésre állnak, illetõleg az erre irányuló vizsgálatok folyamatban vannak.
2.3. Az ültetvények létesítése és minõsítése
2.3.1. Magtermesztõ ültetvény létesítése
(1) Magtermesztõ ültetvény létesítésének szándékát az Intézetnek elõzetesen be kell jelenteni, és az erdészeti genetikai ismeretekkel rendelkezõ szakértõ által készített, de legalább felülvizsgált (ez esetben õ a felelõs tervezõ) kiviteli tervdokumentációt az Intézettel jóvá kell hagyatni.
(2) A kiviteli tervnek tartalmazni kell:
a) az összeállítás nemesítési jellemzõit (a törzsfák származási helye, fenotipikus fölénye, klón- és utódvizsgálatok eredményei stb.),
b) a klónok vagy családok jegyzékét, mennyiségét és arányát,
c) az áttekintõ helyszínrajzot és az ültetési vázrajzot (klóntérkép),
d) a tervezett létesítési helyet, módszert, az iozolációt,
e) az alkalmazott sor és tõtávot, a létesítés technológiai adatait és költségvonzatait,
f) kiültetéskor csatolni kell a származási igazolványt és a növényegészségügyi állapot igzolását,
(3) A kivitelezés során az összeállítás klónját, magonc összeállítás esetén "családjait" a jóváhagyott terv szerint kell telepíteni úgy, hogy minden egyes egyed azonosítható legyen.
Csak ismert eredetû, dokumentált, törzsfánként elkülönített szaporítóanyag használható fel (minden egyedet címkével kell ellátni). Pótlás csak az ültetési vázrajz szerint végezhetõ. Elõnyös a helyszínen végzett suhángba oltás vagy szemzés.
2.3.2. Törzskönyvi elõjegyzés
Telepítés után az ültetvény mûszaki átadásra kerül. Ha a létesítés megfelel a kiviteli tervdokumentációnak, a termõre fordulás idõpontjáig az ültetvény törzskönyvi elõjegyzésbe kerül, a kiviteli dokumentációval igazolt OECD kategóriában.
2.3.3. Törzskönyvezés és a törzskönyv vezetése
(1) Termõre forduláskor az ültetvényt az Intézet minõsíti, és ellenõrzi, hogy a klónösszetétel megfelel-e a kiviteli tervdokumentációnak, és kielégítõ-e az izoláció. Jelentõs eltérésnek számít az 5 %-nál nagyobb számú, az összeállítástól eltérõ klón.
(2) Csak az a magtermesztõ ültetvény minõsíthetõ és törzskönyvezhetõ, továbbá vetõmagja akkor engedélyezhetõ az elismeréskor (fajta esetén) vagy törzskönyvi elõjegyzéskor meghatározott OECD kategóriában forgalomba hozatalra, illetve felhasználásra, melynek klónösszetétele és klónaránya megfelel az elismeréskor meghatározottnak és minden egyes egyede azonosítható, valamint nemkívánatos idegen pollentõl megfelelõen izolált.
(3) A magtermesztõ ültetvények vetõmagja kiemelt vagy vizsgált OECD kategóriába minõsíthetõ és elit szaporítási fokozatú.
2.4. Magtermesztõ ültetvények fenntartása
2.4.1. A klón-, illetve a magonc-összeállítás fenntartása
(1) A klónösszeállítást (fajtát) alkotó törzsfa-klónokat minimum 3-5 példányban klóngyûjteményben kell végezni.
(2) Az oltógallyakat begyûjtéskor klónonként kötegelve elkülönítve kell tartani, egyértelmûen meg kell jelölni, és származási igazolvánnyal kell ellátni.
(3) Az oltványokat olyan mennyiségben és összetételben kell elõállítani, hogy a fajta elismerésekor meghatározott klónösszetétel és klónarány (figyelembe véve a pótláshoz szükséges ésszerû mennyiséget is) az újonnan létesített ültetvényben reprodukálható legyen.
(4) A magtermesztõ ültetvényben a törzsszámcsökkentést az összetevõ törzsfa-klónok vagy utódnemzedékek (családok) elõzetes genetikai értékelése alapján oly módon kell végrehajtani, hogy az elõállított vetõmag termesztési értéke javuljon (genetikai gyérítés).
(5) A magonc-összeállítást vagy a kiinduló törzsfák vegetatív megõrzésével vagy az utódnemzedékekben (családokban) szelektált egyedek klónozásával lehet fenntartani. Ez utóbbi esetben a magonc-összeállítás klónösszeállítássá alakítható át.
2.4.2. Az ültetvénykezelés irányelvei
(1) Ápolás: az ültetvényt megfelelõ kultúrállapotban kell tartani, a fácskák fejlõdésének, valamint a rágcsálók távol tartásának érdekében közvetlen környékük gyommentes legyen. Köztes mûvelés a fácskáktól 1 m-nél távolabb folytatható.
(2) Termõfelület (koronaalakítás): cél a föltisztulás késleltetése, a magtermés gazdaságosan gyûjthetõ magasságban tartása. Ennek érdekében a korona szakszerû csonkolása, alakítása megengedett.
(3) Mûtrágyázás, termésfokozás, növényvédelem: a kezelés célja az általános kondíciójavítás, a virágzás és terméskötés fokozása, a virág- és a terméskárosítók elleni védelem. A kiviteli terv elõírásai, illetve felelõs tervezõ (szakértõ) által jóváhagyott technológia szerint kell végezni.
(4) Genetikai gyérítés: csak a felelõs tervezõ, (fajtafenntartó által kijelölt egydek távolíthatók el, a 4. és 5. számú melléklet szerinti összehasonlító vizsgálatok eredményei alapján.
2.5. Ellenõrzési feladatok
(1) Az Intézet évente ellenõrzi az ültetvényeket, melynek fõbb szempontjai:
a) az egészségi állapot megítélése,
b) a törzsültetvénykénti alkalmasság és a kultúrállapot ellenõrzése, a kezelési teendõk meghatározása, egyeztetése,
c) a várható termés becslése,
d) a maggyûjtés ellenõrzése az OECD követelményrendszer szerint.
A szakmai követelmények súlyos megsértése esetén az Intézet az ültetvényt zár alá helyezi.
2.6. Törzskönyvbõl való törlés
(1) Az ültetvényt a gazdálkodó az Intézet engedélye nélkül megszüntetheti, ha azt saját pénzügyi forrásából létesítette és üzemeltette. Ez esetben a megszüntetésrõl bejelentési kötelezettsége van. Amennyiben az ültetvény létesítése és üzemeltetése részben vagy egészben állami pénzbõl került finanszírozásra, az ültetvény megszüntetéséhez az Intézet elõzetes engedélye szükséges. A döntés fõbb szempontjai:
a) az ország távlati szaporítóanyag igényének kielégítéséhez szükség van-e az ültetvényre,
b) a mag begyûjtése gazdaságosan megoldható-e,
c) az ültetvény egészségi állapota.
(2) Az Intézet kezdeményezheti a továbbszaporításra az (1) bekezdés alapján alkalmatlanná vált ültetvény törzskönyvbõl való törlését és felszámolását.
3. Anyatelepek
3.1. Általános követelmények
(1) A klón, klóncsoport és klónkeverék genetikai fajtajellegek törzsültetvénykénti gyakorlati megjelenése az anyatelep. A vegetatív szaporítású fajták szaporítóanyagának elõállítása az egymásból levezethetõ szaporítási fokozatok többlépcsõs rendszerében valósuljon meg.
(2) Anyatelep csak magasabb szaporítási fokozatú alapanyagból létesülhet, mint amit ki fog bocsátani.
(3) Központi és üzemi anyatelep csak fémzárolt, származási igazolvánnyal ellátott alapanyagból létesíthetõ.
(4) Törzsanyatelepet legalább egy, törzsállományt 2-3 helyen kell létesíteni. Természeti katasztrófák következményeinek elkerülése érdekében a jelentõsebb fajtákból (1 ha feletti országos összes üzemi anyatelepfelület) legalább két helyen kell központi anyatelepet létesíteni.
3.2. Genetikai jelleg szerinti követelmények
(1) A klóncsoportot alkotó klónokat elkülönítve kell fenntartani és szaporítani, az erdõsítési célra kiadott szaporítóanyagba a fajtaelismeréskor rögzített arányban kerüljenek.
(2) A klónkeverék esetében a vegetatív szaporítási ciklusok maximális száma három.
3.3. Az anyatelepek létesítése és minõsítése
(1) Törzsanyatelepet, törzsállományt és központi anyatelepet csak az Intézet engedélyével és a fajtajogosult hozzájárulásával szabad létesíteni. Üzemi anyatelep létesítésének szándékát az Intézetnek be kell jelenteni, kérve a szükséges elit dugvány fémzárolását.
(2) Az anyateleprõl egyszerûsített kiviteli dokumentációt kell benyújtani, a faj, a fajta, a darabszám, a sor- és tõtávolság, a mûvelési mód megadásával.
Csatolni kell az áttekintõ megvalósulási vázlatot, valamint a felhasznált növényanyag származási igazolványa adatait.
(3) Az Intézet az új anyatelepet törzskönyvi elõjegyzésbe veszi és egyedi azonosító kóddal látja el.
(4) Az Intézet a minõsítõ szemlén - szükség szerint szakértõ bevonásával - minõsíti az anyatelepet, különös tekintettel a fajtaazonosságra és az egészségi állapotra, és a fajtatiszta, egészséges, megfelelõ kultúrállapotban lévõ anyatelepet törzskönyvezi.
3.4. Az anyatelep fenntartása
3.4.1. A klón, klóncsoport, klónkeverék fenntartása
(1) Az elszaporítás alapját képezõ növényanyagot klóngyûjteményben (klónarchívumban) kell elhelyezni. A klóngyûjteményt fa alakú törzsállományként és évenkénti visszavágással folyamatosan fiatalkori (juvenilis) állapotban tartott törzsanyatelep formájában kell létesíteni és fenntartani.
(2) A törzsanyatelepet csak egy helyen és klónonként minimum 5-10 egyeddel, törzsállományt 2-5 eltérõ termõtájon elhelyezve klónonként és törzsállományonként legalább 10 egyeddel kell létesíteni és fenntartani.
(3) A klóngyûjtemény célja a klónok megõrzése, a továbbszaporíthatóság fenntartása és ellenõrzése, a klón biológiai vágásérettségi korig való további megfigyelése, valamint szuperelit szaporítóanyag biztosítása központi anyatelep(ek) létesítéséhez.
(4) A központi anyatelepen a szelekciós tevékenységet oly módon kell végezni, hogy a sérült, beteg, kedvezõtlen típusú egyedek a szaporításból kizárásra kerüljenek, az idõszakonként esedékes felújítás törzsanyateleprõl vagy a törzsállományból nyert "vizsgált" szaporítóanyaggal történjen.
(5) Az anyatelepet akkor kell felújítani, ha egészségi állapotában, életképességében, szaporítóanyag-hozamában jelentõs kedvezõtlen változás következik be. Nyár és fûz fafajú törzsanyatelep esetén a lecserélés 10 évenként ajánlott.
3.4.2. Az anyatelep kezelésének irányelvei
(1) Az anyatelepeket az igénytõl függetlenül minden évben le kell termelni.
(2) Fajtától függõ ciklusban gondoskodni kell az anyatelepek lecserélésérõl.
(3) A technológiából származó sebzések miatt fokozott gondot kell fordítani a növényvédelemre.
3.5. Ellenõrzési feladatok
(1) az Intézet évente a helyszínen ellenõrzi az anyatelep továbbszaporításra alkalmas voltát, a fajtaazonosság, a kultúrállapot, a növényegészségügyi helyzet, valamint a megtermelt szaporítóanyag hozama és életképessége (vigor) alakulását.
(2) Az Intézet idõközönként az egyes anyatelepek szaporítóanyaga összehasonlító kitermesztésével ellenõrzi kibocsátott szaporítóanyag fajtatisztaságát, egyöntetûségét és életerejét.
3.6. Törzskönyvbõl való törlés
(1) A klóngyûjtemény és a központi anyatelep megszüntetéséhez az Intézet elõzetes engedélye szükséges.
(2) Üzemi anyatelepet a gazdálkodó az Intézet elõzetes engedélye nélkül is megszüntethet, de bejelentési kötelezettséggel tartozik. A továbbszaporításra alkalmatlan anyatelepet az Intézet törli a törzskönyvbõl.

4. számú melléklet a 91/1997. (XI.28.) FM rendelethez
Vizsgált szaporítóanyag kibocsátására alkalmas szaporítóanyag-források elismerésének szakmai követelményei

1. Az elismerés kezdeményezésének követelményei
1.1. Az elismerés kezdeményezésekor a következõ érdemi tulajdonságok ismertetésére kell kitérni:
a) a szaporítóanyag kiinduló anyaga elõállításának, kiválasztásának módszere, az alkalmazott szelekciós (populációgenetikai, nemesítési) eljárások,
b) a kiindulóanyag genetikai jellege,
c) a szaporítóanyag jellege (mag, dugvány stb.) és tervezett kategóriája (kiválasztott, kiemelt, vizsgált),
d) részletes, a gyakorlati megkülönböztetést lehetõvé tevõ leírás,
e) a vizsgált szaporítóanyag kiinduló növényállományának tulajdonjogi helyzete, esetleges fajtaoltalom vagy szabadalom,
f) külföldi növényanyag esetén a hazai bejelentõ írásbeli nyilatkozata az elszaporítás és forgalmazás jogi lehetõségeirõl.
1.2. Gazdasági értéket meghaladó tulajdonságok
A bejelentõnek fel kell sorolnia mindazon kísérleteket, próbatermesztéseket, amelynek alapjána a vizsgált szaporítóanyag kiinduló növényállományának elõnyei, igényei, tulajdonságai megállapíthatók, bizonyíthatók. Azok a kísérletek vehetõk figyelembe, amelyeket az Intézetnek "Kísérlet bejelentõ és nyilvántartó lap"-on elõzetesen vagy legkésõbb az elõterjesztés elkészítéséig bejelentettek, és amelyek a szakmai követelményeknek megfelelnek. A gazdasági tulajdonságok (tömeghozam, minõség, termõhelyi és kórtani tolerancia stb.) alapján a vizsgált szaporítóanyag kiinduló növényállományának teljesítményét az elõállítónak az adott kísérletek statisztikai értékelésével és az alapfaj számára jelentõs termelõhelytípus-csoportok lefedésével országosan bizonyítani kell, legalább 3, az alapfajra jellemzõ termõtájban.
1.3. Az erdészeti hasznosítás lehetõségei
Meg kell adni a vizsgált szaporítóanyag kiinduló növényállományának fõ hasznosítási típusát, javasolt felhasználási körét:
a) milyen termesztõi igényt elégít ki,
b) milyen fontos "termékek" (faanyag, nektár, védõhatás stb.) elõállítására, szolgáltatására alkalmas,
c) melyek az alapvetõ termesztéstechnológiai igényei,
d) erdõsítése a kísérleti eredmények alapján, mely erdõgazdasági tájakon, milyen termõhelytípus-csoportokon javasolt.
2. A vizsgált szaporítóanyag kiinduló növényállományának bejelentése, elfogadásának szakmai követelményei
A kiinduló növényanyag bejelentése elfogadható, ha:
2.1. Általános követelmények
a) A kötelezõ ismérvek (megkülönböztethetõség, homogenitás, stabilitás) kísérleti vizsgálata alapján bizonyítottan elkülöníthetõ más növényanyagoktól.
b) Gazdaságilag jelentõs tulajdonságai várhatóan kedvezõbbek, illetve elõzetes ökonomiai számítás szerint termesztése gazdaságos.
c) Az általa nyújtott nem anyagi jellegû szolgáltatások (kedvezõtlen környezeti hatásokkal szembeni elleneálló képesség, védõhatás) következtében az erdõk környezetre gyakorolt jótékony hatása javítható.
d) Elszaporítása üzemi méretben megoldott, vagy legalább az erre irányuló kutatás igéretes.
2.2. Genetikai jelleghez kapcsolt elõírások
2.2.1. Magtermõ klónösszeállítások (plantázsok) esetében:
a) erdei-, vörös-, feketefenyõ esetében értékelt vagy értékelés alatt álló utódvizsgálat,
b) egyéb fajoknál beállított, értékelhetõ klónvizsgálat (a törzsfák alaki és magtermesztési tulajdonságaira).
A kötelezõ minimális klónszám egységesen: 30 klón.
2.2.2. Magtermelõ magonc-összeállítások esetében minimum 30, kiemelkedõen jó külsõ megjelenés (fenotípus) alapján szelektált törzsfacsalád.
2.2.3. Klóncsoportok esetében többfokozatú klónkísérletekben egyenként és szintetikus kiinduló növényállományként együttesen megvizsgált, elkülönítve fenntartott:
a) gyorsan növõ, rövid vágásfordulójú fajoknál (nyár, fûz, akác) minimum 5 klón,
b) közepes vágásfordulójú fajoknál minimum 25 klón,
c) lassan növõ lombos fajoknál minimum 50 klón,
2.2.4. Klónkeverékek esetében:
a) gyorsan növõ fajok esetében 100, különleges esetekben 50 klón,
b) lassan növõ kemény lombos fajok esetében 500, különleges esetekben 300 klón.
2.2.5. Egyklónú kiinduló növényanyag esetében:
a) csak gyorsan növõ, rövid vágásfordulójú fajok (nyár, fûz, akác) fogadható el,
b) többfokozatú, az alapfaj számára jelentõs tájakat és termõhelytípus-csoportokat lefedõ klónkísérletek alapján statisztikailag igazolt, többlethaszonban, minõségi jellemzõben, kórtani és/vagy termõhelyi toleranciában megnyilvánuló termesztési érték,
c) elõzetes, tájékoztató jellegû faminõségvizsgálat (testsûrûség, rosthossz, évgyûrû analízis).
3. A kiinduló növényanyag vizsgálata
a) Az Intézet bekéri az értékeléshez szükséges, a vizsgálati idõszak elõtti és az alatti újabb adatokat, folyamatos elõállítói/kiválasztói adatszolgáltatás keretében,
b) iránymutatást ad a kísérleti adatok feldolgozására és értékelésére,
c) helyszíni bírálato(ka)t szervez,
d) ellenõrzi a kísérleti adatokat, szükség szerint helyszíni adatfelvételezéssel,
e) saját szervezésû kísérleteket állít be,
f) rendszerezi, feldolgozza, statisztikailag értékeli az adatokat,
g) a kísérleti eredmények összevont ökonómiai elemzésével vizsgálja a kiinduló növényanyag termesztésének gazdaságosságát.
3.1. Általános irányelvek
a) Elismerés egyeztetett módszertan alapján létesített és értékelt kísérletek alapján lehetséges.
b) Az egyes kísérletek statisztikai érékelésével ki kell mutatni a vizsgált kiinduló növényanyagnak a kísérletbe állított növényanyagok rangsorában elfoglalt helyzetét, a kontroll (standard és összehasonlító) növényanyagokhoz viszonyított számszerû különbséget és a szignifikáns differenciát (SzD 5 %).
c) A vizsgált szaporítóanyag kiinduló növényállományának gazdasági jelentõségét számszerûsíthetõ, mérhetõ és/vagy bonitálható tulajdonságok és teljesítmények p* = 5 % tévedési szintû statisztikai értékelésével és ökonómiai vonzataik összevont értékelésével (elõnyök-hátrányok kimutatása) kell megállapítani.
3.2. Elismerési követelmények
A vizsgált szaporítóanyag kiinduló növényállománya feleljen meg az erdõgazdálkodás és a faipar igényeinek és termesztése legyen gazdaságos. Az elõnyöket és hátrányokat összhatásukban kell mérlegelni. A csupán egy jellemzõ tulajdonságban kiemelkedõ nöényanyagnak a többi tulajdonságára nézve legalább átlagosnak kell lennie.
Azoknál a kiinduló növényanyagoknál, amelyeket nem elsõsorban materiális hasznuk miatt kívánnak elfogadtatni, a nem anyagi jellegû szolgáltatás (védõhatás, esztétikai érték, génmegõrzés, természetes popuolációk, génkészletek fenntartása stb.) minõsége a döntõ. Hozamuk, faminõségük legalább átlagos legyen.
A gazdasági értéket meghatározó fõbb tulajdonságok:
a) Mennyiségi (tömeg) hozamok
- területegységre vonatkoztatott fatérfogat,
- biomassza.
b) Minõséget meghatározó tulajdonságok
- egenes, hengeres, koronán átfutó törzs,
- fahibáktól mentes törzsfelépítés,
- elsõdleges erdei választékok jó kihozatala,
- faanyag minõsége, jó felhasználhatósága,
- nemesnyár, fûz esetében a teherviselõ szerkezetekre alkalmas faanyagminõség bizonyítására 'I-214' minõségi mutatóit elérõ mûszaki jellemzõk,
- akác, fenyõ és egyéb alapfajú fajtáknál legalább az alapfaj átlagos mûszaki jellemzõi,
- egyéb beltartalmi jellemzõ esetén a célnak megfelelõ tulajdonság és az alapfaj hasonló mutatója közti szignifikáns különbség,
- méhlegelõt javító növények esetében:
= virágzási idõtartam hossza,
= a virágzási idényt bõvítõ jelleg (korai-kései),
= virágtömeg, cukorérték, nektárkiválasztó képesség.
c) Ökológiai tûrõképesség
- az alapfajra jellemzõ élõhely termõhelyi szélsõségeivel szemben mutatott tolerancia,
- idõjárási szélsõségekkel szembeni ellenálló képesség, tûrõképesség, tolerancia,
- nyárak: fagy, vihar, széltörés, szárazság,
- akác: fagy, szárazság,
- fenyõk: hótörés, hónyomás, ónos esõ, vihar, szárazság.
d) Termõhelyi ajánlás
- a vizsgált szaporítóanyag kiinduló növényanyaga arra a termõhelytípus-csoportra ajánlható, ahol a kísérletek alapján a vizsgált növényanyagokkal kialakult rangsorában elfoglalt helyzete alkalmasságát bizonyítja,
- meg kell adni azokat a termõhelytípus-csoportokat, ahol a teljesítmény kiemelkedõ,
- több kísérlet együttes elemzésével meg kell adni a növényanyag számára jelentõs termõhelytípus-csoportok átlagában a sorrend és a relatív hozamok változását (varianciáját).
e) Erdõvédelmi jellemzõk
- az alapfajra jellemzõ, kiemelt kórokozókkal és károsítókkal szemben tolerancia vagy rezisztencia,
- jó vadkártûrõ képesség,
- környezeti ártalmakkal (emissziók, savas esõ stb.) szembeni ellenálló képesség.
f) A termesztés és felhasználás fõbb szempontjai
- könnyû és gazdaságos szaporíthatóság generatív vagy vegetatív úton
- klónozott kiinduló anyagok esetében: jó gyökeresedõ képesség, és üzemi szinten is gazdaságos szaporítási módszer,
- magtermesztõ ültetvényeknél: bõ és rendszeres magtermés, alacsony léha mag tartalom, jó tiszta mag kihozatal, csírázóképesség és csírázási erély,
- jó szaporítóanyag megnevelhetõség és kiültetéskor magas megmaradási arány,
- lágyszárúak konkurenciáját legyõzõ gyors fiatalkori növekedés,
- kedvezõ erõdmûvelési tulajdonságok (pl. könnyû nyeshetõség),
- a fakitermelés gépesíthetõsége szempontjából kedvezõ tulajdonságok,
- a faanyag felhasználására vonatkozó faipari szabványok elõírásai alapján fûrész-, lemez-, forgácslapipari célra, teherviselõ szerkeztek, bútor stb. készítésére, papír- és cellulózgyártásra, egyéb vegyi, biológiai és mechanikus feldolgozásra való alkalmasság.
4. A vizsgált szaporítóanyag kibocsátására alkalmas kiinduló növényanyag elfogadásának feltételei
Az Intézet a kiinduló növényanyagot eliseri és regisztrálja, ha
- mint meghatározott genetikai tartalmat hordozó élõ anyag az általános követelményeknek megfelel, azonosítható,
- mint az erdészet termelõeszköze a termesztés ökonómiai céljainak megfelel,
- szaporítóanyagának széles körû használatától az erdõk élõfakészletének növelése, a kikerülõ faanyag minõségének javítása és/vagy környezetre gyakorolt jótékony hatásának megõrzése kellõ biztonsággal elvárható, vagy elõre jelezhetõ.

5. számú melléklet a 91/1997. (XI.28.) FM rendelethez
A vizsgált szaporítóanyag elismerése céljára beállított összehasonlító vizsgálatok követelményei

1. A kísérletezés általános követelményei
(1) Az összehasonlító vizsgálatokat, kísérleteket úgy kell megtervezni, kivitelezni, kezelni, felvételezni, érékelni és a nyert eredményeket értelmezni, hogy a kísérletbe vont kezelések (származások, utódnemzedékek, klónok, fajták stb.) egymás között és az alkalmazott kontrollal (standard, összehasonlító fajták) egybevetve tárgyilagosan, a kvantitatív genetika módszereivel értékelhetõen összehasonlíthatók legyenek.
(2) Az örökletes tulajdonságok becslését és a megadott viszonyítási alapra (kontrollkezelésként használt standard fajta, kísérleti átlag) vonatkoztatott relatív teljesítmény megállapítását
a) vegetatív szaporítású klón, klóncsoport és klónkeverék esetében a kiinduló tõegyed genotípusának változatlan megsokszorozásával (klónozás) nyert szaporulatának többfokozatú klónkísérletekben való vizsgálatával,
b) generatív szaporítású magtermõ klónösszeállítások eseetében a törzsfa-klónok klón, és az ivaros úton nyert utódok (családok) utósvizsgálatával,
c) a generatív szaporítású magtermõ magonc-összeállítások és "kiválasztott" kategóriájú szaporítóanyagot kibocsátó állományok esetén a kiinduló populációt alkotó egyedek fenotípusának értékelésével, illetve a kedvezõ fenotípusú egyedek gyakoriságának és teljesítményének az utódnemzedékben való mérésével kell végezni.
(3) A fajták gazdasági jelentõséget meghatározó tulajdonságait, többlethozamát vagy értékét igazoló kísérleteket úgy kell beállítani, hogy a vizsgált tulajdonságok és/vagy teljesítmények statisztikailag értékelhetõk, és a kísérleti hiba kimutatható legyen.
A statisztikai értékelést p* = 5 % tévedési szinten (valószínûségi szinten) kell elvégezni.
(4) A kötelezõ fajtakritériumok (megkülönböztethetõség, homogenitás, stabilitás) vizsgálatát célzó morfológiai és/vagy élettani kísérletek klóngyûjteményekben (regiszter kísérlet) is elvégezhetõk.
(5) A kísérlet
- típusa (klón- vagy utódvizsgálat; információs/elõzetes-kiválasztó/ - fajtaösszehasonlító - üzemi/termesztéstechnológiai kísérlet), és
- elrendezése, ismétlés-, kezelés- és egyed/parcella mutaói
legyenek összhangban egymással és a nemesítés folyamatáben elfoglalt helyzet meghtározta kísérleti céllal.
(6) Minden kísérletben kötelezõ elhelyezni a fafaj szerinti standard fajtát. Emellett - szükség szerint - szerepelni kell olyan össuehasonlító fajtának vagy fajnak is, amelyhez a fajtát a nemesítõ hasonlítani kívánja, illetve amelynek segítségével a vizsgált fajta megkülönböztethetõségét meg lehet állapítani.
Azoknál a fajoknál, ahol nincs standard fajta, az államilag elismert fajtát, ha ez sem áll rendelkezésre, valamely ismert származású (OECD szabályok szerint származás-igazolt) szaporítóanyagot kell felhasználni a kísérlet kontrollkezeléseként.
(7) A kísérletek öleljék fel a fajta alapfaja számára jelentõsnek ítélt termõhelytípus-csoportok minél szélesebb körét. A speciális termõhelyre szánt fajtáknál a kísérletek súlypontja az adott speciális körülményre essen. A fajtákat a részükre legfontosabb erdõgazdasági tájakban, az ott leggyakoribb termõhelytípusokon kell kipróbálni.
A kísérleti területen részletes termõhelyfeltárást kell végezni.
(8) A kísérleteket az 5. pont szerint dokumentálni kell. Létesítésüket a kivitel évében be kell jelenteni az Intézetnek.
2. A kísérlettípusok
Egy kísérlet egyértelmûen jellemezhetõ három ismérve alapján:
I. az alkalmazott vizsgálati módszer:
A) klónvizsgálat,
B) utódvizsgálat,
C) származásvizsgálat,
II. a nemesítés-rendszerében elfoglalt helyzet:
A) elõzetes-kiválasztó (információs, regiszter, elsõ fokú klón, kisparcellés),
B) fajtaösszehasonlító (félüzemi, másodfokú klón, középparcellás),
C) üzemi/termesztéstechnológiai (nagyparcellás) kísérlet.
III. a kísérlettechnikai kivitel (tényezõk száma, elrendezés, ezen belül kezelésszám, ismétlésszám, egyed/parcella)
2.1. Az alkalmazott vizsgálati módszer szerinti kísérlettípusok
2.1.1. A klónvizsgálat
A gyakorlatban is vegetatív úton szaporított fajták esetében kell alkalmazni. Indokolt kivételt képez a magtermõ klónösszeállítások (plantázsok) nemesítési rendszerében a törzsfa-klónok elõszelekciója habitus és magtermesztési érték alapján. A klónvizsgálatttal az eredeti kiinduló egyed termesztési értékét közvetlenül el lehet bírálni, mert a klónszaporulatokban a genotípus változatlan és azonos marad.
A nemesítés során többfokozatú klónkísérletekben egyre szigorodó követelményszintû pozitív szelekciót kell alkalmazni.
2.1.2. Az utódvizsgálat
Meghatározott egyedek bírálatát jelenti, ivaros úton keletkezett utódaik összehasonlítása alapján. A vizsgált kérdés az, hogy a kedvezõ fenotípus (külsõ megjelenés) alapján kiválasztott egyed generatív úton (magról) szaporítva milyen mértékben örökíti át tulajdonságait az utódnemzedékben.
Utódvizsgálattal a genaratív szaporítású fajtákat kell értékelni. Magtermõ klónösszeállítás (plantázs) esetében az udódvizsgálatot törzsfa-klónonként külön-külön el kell végezni. Magtermõ magonc-összeállításnál a törzsfakénti "családokat" elkülönítve és azonosíthatóan kell vizsgálni és negatív szelekciót (genetikai gyérítést) kell alkalmazni.
2.1.3. A származásvizsgálat
Módszerében és elveiben megegyezik az utódvizsgálattal. Az alapvetõ különbség, hogy nem egy-egy konkrét egyed, hanem egyedek csoportjának (populációjának, illetve a populációból vett mintának) generatív úton nyert utódait hasonlítjuk össze. Az egyedcsoportot az adott származás (= a szóban forgó faj helyi populációja) mintájának tekintjük, ezért az egyedek utódait a származáson belül nem kezeljük elkülönítetten. A származásvizsgálat célja a faj areáján belüli genetikai és környezeti variáció kutatása, a termesztési céloknak leginkább megfelelõ származások kiválasztása. A származásvizsgálat a magtermelõ állományok (=helyi populációk=származások) összehasonlításánál alapvetõ jelentõségû.
2.2. A nemesítési rendszerben elfoglalt helyzet szerinti kísérlettípusok
Az egyes fajokra ki kell dolgozni a nemesítés rendszerét. A kísérle6teknek meghatározott helyet kell elfoglalnia rendszerben. Típusuk megválasztása, elrendezésük, kivitelezésük módja legyen összhangban a nemesítési - fajtavizsgálati sémákkal.
2.2.1. Korai értékelés (fiatalkori tesztelés)
Célja: nagytömegû nemesítõi alapanyag (származások, klónok, utódnemzetékek) elõzetes, gyors tesztelése
a) kórtani rezisztencia, tolerancia (provokációs kísérletek),
b) növekedési ritmus,
c) beltartalmi érték,
d) fiziológia, fenológia, morfológia,
e) elszaporíthatóság (pl. gyökeresedési hajlam),
f) m,egkülönböztethetõség, homogenitás, stabilitás (DUS) szempontjá-ból
Helye: laboratórium, üvegház, tenyészkert, csemetekert.
Módszertan: a vizsgálati cél szerint, nemesítõi programban meghatározottan, 1-5 évi vizsgálat. Teljes véletlen vagy véletlen blokk elrendezés.
2.2.2. Elõzetes kiválasztó (információs, regiszter, elsõ fokú klón, kisparcellás) kísérletek
2.2.2.1. Vegetatív szaporítású fajták klónvizsgálata
Célja: nagyszámú ismeretlen tulajdonságú klón elsõ szelekciója, az ígéretesek kiemelése
a) mortalitás,
b) fiatalkori növekedési erély,
c) növekedési ritmus,
d) habitus, törzsalak, finomágúság,
e) kórtani tolerancia alapján.
Helye: az alapfaj számára megfelelõ termõhelytípusokon, optimális és egyöntetû ökológiai viszonyok között 3-5 helyen.
Módszertan: sok, esetleg 100 feletti klónszám, 6 ismétlés (1)-4-8 egyed/parcella, az inkomplett blokkelrendezés valamely típusa (pl. négyzetes rács). 40 alatti klónszám esetében véletlen teljes blokkelrendezés is lehetséges. Rövid vizsgálati idõ:
a) nyár-fûz 8 - 12 év,
b) akác 10 - 12 év,
c) egyéb lomb, fenyõ 10 - 15 év.
2.2.2.2. Magtermõ klónösszeállításokhoz szelektált törzsfák
Klónvizsgálata
Célja: magtermesztési érték meghatározása, fenológiai és morfológiai vizsgálatok, szelekció habitus alapján, kórtani megfigyelések, DUS.
Helye: Klóngyûjtemény.
Módszertan: sok, legtöbbször 100 feletti törzsfa-klón 1-2 ismétlésben, 3-5 egyed.
Utódvizsgálata
Célja: törzsfák genetikai értékének bírálata, magonc utódaik vizsgálatával.
Helye: a fafajtnak megfelelõ termõhelytípusokon, 3-5 helyen, egyenletes ökológiai feltételek között.
Módszertan: sok utódnemzedék, 4-6 ismétlés, 10...100 egyedszám parcellánként (a kezelésszám és elrendezés függvényében). Véletlen teljes blokk, osztott parcellás (split-plot), inkomplett blokkelrendezés. Közép- és hosszú távú értékelés.
3. A kísérlettípusok megválasztása
Egy meghatározott kísérleti cél elérésére több kísérleti elrendezés is alkalmas lehet. A szabatos értékelhetõség, a célszerûség szakmai minimumkövetelményei az alábbiakban határozhatók meg:
A kísérleteknek három követelménynek kell megfelelni:
I. általában
A) feleljenek meg a vizsgált növényanyag genetikai jellegének (pl. klónfajtát többfokozatú klónkísérletekben, magtermesztõ ültetvény törzsfa oltványait klón- és utódvizsgálatokban kell értékelni),
B) legyenek összhangban a nemesítés folyamatában elfoglalt helyzetükkel (más-más a követelmény az elõzetes kiválasztó - fajtaösszehasonlító - üzemi/termesztés-technológiai kísérletekkel szemben),
II. egy-egy adott kísérlet konkrétan
A) a kísérlettechnikai kivitel jellemzõi (ismétlésszám, kezelésszám, egyed/parcella), az alkalmazott kísérleti kontroll kezelés(ek) feleljen meg a rá vonatkozó, az elõzõkben részletezett követelményeknek és tegyen lehetõvé korrekt, statisztikailag igazolható összehasonlítást.
E három alapelv betartása mellett a kísérleti típust
-a kibocsátásra tervezett szaporítóanyag kategóriája, és
- a vizsgálatba vont növényanyag (fajta, fajtaértékû szaporítóanyag-forrás) genetikai jellege (a kialakításában részt vevõ genotípusok száma és a részvétel módja) figyelembevételével kell megválasztani.
Biztosítani kell a nemesítés folyamatában egymásra épülõ kísérleti szintek (fokozatok) logikai sorrendjét.
4. A kísérlet megtervezésének menete
Az erdészeti fajtakísérletek döntõ többsége terepi kísérlet. A létesítõnek messzemenõen figyelembe kell vennie a termõhelyi adottságokat, és ezt a kísérlet térbeli rendjének kialakításakor érvényesítenie kell. A terepi (mikrodomborzati) viszonyok, ökológiai tényezõk figyelmen kívül hagyásával létesített kísérletet - helyesen megválasztott vizsgálati módszer és elrendezésmód esetén is - értékelhetetlennek kell tekinteni, mert a termõhelyi hatások elfedik vagy eltorzítják a tényleges kezeléskülönbségeket.
4.1. Az elõkészítõ munka
a) A rész követelményei alapján ki kell választani az elrendezésmódot.
b) Az elrendezésmód követelményeivel összhangban meg kell határozni:
- a kísérlet kezelésszámát, ami a vizsgált kezelések (fajták) és a kísérlet kontroll kezeléseként beállított standard és összehasonlító fajták (klónok, származások stb.) számának összege,
- az ismétlések számát (üzemi kísérletben minimum 3, egyéb típusban minimum 4),
- a parcellánkénti egyedszámot,
- az ültetési hálózatot (növõteret).
A növõtér megválasztásánál figyelembe kell venni a fafaj/fajta sajátosságait, a termesztési célt és a termõhelyi viszonyokat. Általában az adott termõhelyen bevált közepes növõteret kell alkalmazni. A hálózati kísérletek kivételével egy kísérleten belül a növõtér azonos legyen minden kezelésre nézve.
c) A növõtér, a kezelés, ismétlés és a parcellánkénti egyedszám alapján ki kell számítani a kísérlet területszükségletét.
d) Az erdõtervek, illetve helyi ismeretek alapján elõzetesen ki kell választani azokat az erdõ-, illetve földrészleteket, melyek termõhelyük és területnagyságuk alapján kísérleti területnek alkalmasnak ígérkeznek.
4.2. A helyszín megválasztás
a) az elõzetesen megválasztott területek alkalmasságáról a helyszínen kell meggyõzõdni,
b) termõhelyfeltárást kell végezni talajmintavétellel, termõhelytípus (gentikai talajtípus)) térkép és szakismeretek alapján,
c) a kísérleti területrõl méretarányos vázlatot kell készíteni, amelyen fel kell tüntetni a fatermõképességet befolyásoló tényezõk területi elhelyezkedését, s szintvonalakat (ártér és lejtõs területek) és a lejtésirányt,
d) olyan területet kell kiválasztani, ahol
da) a terület nagysága elegendõ,
db) a termõhelytípus-csoport az adott faj számára megfelelõ,
dc) a termõhelyi viszonyok közel egyenletesek, vagy egy irányban változnak (lejtõ, ártéri fekvés),
dd) a fatermõképességbeni különbségek elõzetes kiválasztó kísérlet esetén egy, egyéb kísérlet esetén két termõhelyi osztálynál nem nagyobbak.
4.3. A kísérleti terv véglegesítése - a térbeli rend kialakítása
a) Ha a kiválasztott terület megfelel a követelményeknek, a kísérleti tervet véglegesíteni lehet.
b) A kísérlet alakját a termõhelyi egenetlenségek hibahatásának mérséklése érdekében lehetõleg négyzet vagy téglalap formájúra kell kialakítani.
c) A parcellák alakja - egy kísérleten belül egységesen - négyzet, téglalap, sáv alakú vagy soros lehet. Az 1:3 oldalarányú, téglalap alakú parcella a kedvezõ, mert ez a forma csökkenti leginkább a terep inhomogenitásának hatását. Hátránya viszont, hogy a két oldal arányának növekedésével - azonos egyed/parcellaszám mellett - nõ a szélsõ szegélysorokba kerülõ, szomszédhatásnak kitett fák száma.
d) A kísérlet alakja egyes elrendezésekben (pl. latin négyzet) kötött, másokban (pl. véletlen teljes blokk) rugalmasabban alakítható. Kötött elrendezésû kísérletet csak homogén termõhelyen szabad létesíteni.
e) A gyakorlatban a termõhely domborzati és ökológiai viszonyai többé-kevésbé egyenetlenek, változóak. A kísérlet térbeli rendjét az adott területrõl nyert információk szerint az alábbi "kettõs irányelv" szerint kell kialakítani:
- a blokkon (véletlen teljes blokkelrendezésnél az ismétléseken) belül közel azonos feltételeket kell biztosítani,
- a blokkon (ismétlések) parcelláin a kezeléseket véletlenszerû sorrendben kell elhelyezni.
f) Egy irányban egyenletesen változó termõhely esetén az ismétléseket úgy kell elhelyezni a terepen, hogy a váltpzás hatása valamennyi parcellát azonos mértékben érintse. A blokkon (ismétléseken) belül a parcellákat úgy kell kialakítani, hogy hosszabbik oldaluk a változás irányába essen.
g) A termõhelyi tényezõk figyelem,bevételével megtervezett blokkok és ismétlések parcelláin a kezeléseket véletlenszerû sorrendben kell elhelyezni.
5. A kísérletek nyilvántartása
Az erdészeti kísérletek - néhány különleges esettõl eltekintve - hosszú, gyakran több évtizedes futamidejûek. A kísérletek adatait ezért az alábbi szempontok szerint idõtállóan rögzíteni szükséges.
a) Minden kísérletrõl részletes "Kísérleti leírás"-t kell készíteni, amely magában foglalja:
1. a területi azonosító adatokat (községhatár, tag erdõrész, hrsz),
2. a létesítés idõpontját,
3. a kísérlet létesítõjét és kezelõjét,
4. a nemesítés rendsezrében elfoglalt helyet és kísérleti célt,
5. a kísérleti cél elérésére alkalmazott módszert és kkísérleti típust,
6. a kezelések számát és felsorolását a kontroll megjelölésével,
7. az elrendezésmódot, az ismétlésszámot, a parcellánkénti egyedek számát,
az erdõsítési hálózatot,
8. a felhasznált szaporítóanyag korát, választékát és származását,
9. a termõhelyfeltárás adatait,
10. áttekintõ (megközelítési) és üzemtervi térképvázlatot, továbbá a
kísérlet alapvázlatát a kezelések feltüntetésével,
11. a tervezett erdõmûvelési beavatkozásokat,
12. a megfigyelés, adatfelvételezés módját, tervbe vett idejét és
szempontjait,
13. minden olyan további lényeges ténezõt, amely a kísérlet értékelésében
jelentõs lehet.
A leírás kivonatát a "Kísérlet bejelentõ és nyilvántartó lap"-ra értelemszerûen fel kell vezetni.
b) Minden nemesítõ intézmény köteles az általa létesített kísérletekrõl a "Kísérleti leírás"-okat tartalmazó nyilvántartást vezetni.
c) Az erdészeti kísérletekrõl az Intézet országos nyilvántartást vezet. Szaporításra engedélyezés, illetve fajtaelismerés csak olyan kísérletek alapján lehetséges, amelyek az intézet tudomására és nyilvántartásába kerültek, és a szakmai követelményeknek megfelelõnek bizonyultak.
d) A kísérletekrõl a "Kísérleti leírás"-sal és a "Kísérlet bejelentõ és nyilvántartó lap"-pal egyidejûleg "Kísérleti napló"-t kell felfektetni. A kísérleti naplóba folyamatosan be kell vezetni minden lényeges eseményt, tevékenységet, illetve erdõmûvelési beavatkozást.
e) Gondoskodni kell róla, hogy a kísérleteket az Erdõtervbe is bejegyezzék. Célszerû a részletes kísérleti leírás egy példányát az Állami Erdészeti Szolgálat Területi Igazgatóságánál is elhelyezni, az Erdõterv mellékleteként.
6. A kísérletek kivitelezése
a) A kísérlet létesítésekor azonos technológiát (talajelõkészítés, ültetés, növényvédelem stb.) kell alkalmazni a teljes kísérleti területen. Értelemszerûen a termesztéstechnológiai kísérletek, ahol a vizsgálat tárgya éppen a különbözõ technológiák hatása, indokolt kivételt képeznek.
b) A felhasznált szaporítóanyagokat festéssel, jeltáblával, elütõ színû mûanyag szalaggal jól elkülöníthetõen már a csemetekertben meg kell jelölni, a keveredés elkerülése érdekében.
c) A felhasznált szaporítóanyag legyen
- faj- és fajtaazonos,
- azonos szaporítási fokozatú,
- azonos korú és szaporítóanyag választékú (kivétel a klónkísérletbe vitt magonc kontroll),
- ép. egészséges,
- egységes feltételek között megnevelt,
- igazolt és azonosított származású.
Ettõl eltérni csak akkor indokolt, ha a kísérlet a szaporítóanyagféleség/minõség különbözõsége hatásának vizsgálatát célozza.
d) A kísérletet gondosan ki kell tûzni, határainak töréspontjait tartósan meg kell jelölni. Gondoskodni kell arról, hogy az ismétlések, blokkok, kezelések jól felismerhetõek és azonosíthatóak legyenek.
e) A kísérleteket minimum 2-3 sor (nyárak, fûz, általában a tág hálózatot kívánó fajok esetében) vagy a várható famagasság felének megfelelõ szélességû védõszegéllyel kell körülvenni. A kísérletbõl megmaradt szaporítóanyagot célszerû azonosítható módon a szegélybe erdõsíteni, mert így a faminõségi vagy faterméstani vizsgálatokhoz szükséges mintatörzsek a kísérlet megbontása nélkül kidönthetõk.
f) A létesítéskor esetleg technikai okokból kimaradó fajták helyére a kísérleti kontrollt (standard fajtát) javasolt ismételten a kísérletbe vinni. Ez az értékelést nem zavarja, éppenhogy növeli az összehasonlítási alap pontosságát (több egyedbõl megbízhatóbb a középérték).
7. A kísérletek fenntartása
a) A kísérleti és kontroll kezelések valamennyi parcelláján azonos idõben, módon és eréllyel kell végrehajtani valamennyi tevékenységet (ápolás, nyesés, növõtérbõvítés stb.). Kivételt képez, amikor a vizsgálat az eltérõ termesztéstechnológiára is kiterjed. Ebben az esetben azonban az eltérõ bavatkozásokat a "Kísérleti leírás"-ban tervezettnek megfelelõen oly módon kell végrehajtani, hogy az egyértelmû, statisztikailag értékelhetõ legyen.
b) Erdõmûvelési beavatkozásoknál (gyérítés, növõtérbõvítés) két megoldás lehetséges:
- egységesen kell eljárni minden kezelés (fajta) esetében,
- az egyes kezelések fejlõdési állapotától (növendék, körlap stb.) meghatározottan a beavatkozás korábban, késõbben vagy eltérõ eréllyel hajtható végre (ilyen helyzet származási kísérletekben adódhat).
c) Az elõzõ a) és b) pont szerinti erdõmûvelési beavatkozások tényét, idõpontját, adatait (kikerülõ egyedek fatérfogata, választékmegosztása, darabszáma, technológiai jellemzõk stb.) a "Kísérleti napló"-ban rögzíteni kell.
d) Az információs (elõzetes kiválasztó) és fajtaösszehasonlító kísérleteknek optimális talajelõkészítési, telepítési, ápolási, védelmi stb. feltételekt kell biztosítani. Üzemi kísérletekben a szakszerû üzemi gyakorlatban elvárható ápolási szint szükséges.
e) A kísérleteket vadveszélyes helyen be kell keríteni.
8. A kísérletek felvételezése, adatközlés
8.1. Általános irányelvek
A kísérleteket folyamatosan meg kell figyelni és el kell készíteni a "Kísérleti leírás"-ban megtervezett felvételeket. A "Kísérleti napló"-ban rögzíteni kell a felvételezés idejét, módját, a tervezettõl való esetleges eltérést, és a felvett adatokat (a felvételi ûrlapok csatolásával). Az adatokat folyamatosan ki kell értékelni, az eredményeket a "Kísérleti napló"-ba fel kell jegyezni.
A felvett adatok (tulajdonságok, teljesítmények, jellemzõk) tegyék lehetõvé a fajta
- azonosítását (megkülönböztethetõségének igazolását),
- egyöntetûségének, állandósultságának bizonyítását,
- gazdaságilag jelentõs tulajdonságai alapján elõnye(i), igénye(i) megállapítását.
a) A fajtánként súlypontosan kezelendõ tulajdonságcsoportokat (az alapfaj, a genetikai fajtajelleg stb. figyelembevételével), és a kísérletek értékelésénél alkalmazott biometriai módszereket a nemesítõvel egyeztetve a Minõsítõ Intézet határozza meg.
b) Az adatokat a statisztikai értékelést segítõ egységes ûrlapon kell felvenni.
Törekedni kell a helyszíni elektronikus adatrögzítés kialakítására, módszertani egyeztetés alapján az Intézet elektronikus adatrögzítõ eszközön is fogad adatokat.
c) A rendszeres adatfelvételezés tegye lehetõvé egy-egy kísérlet szabatos matematikai-statisztikai értékelését, a benne lévõ valamennyi kezelés összehasonlítását, a rangsor felállítását.
Egységes módszerével biztosítsa a kísérletek egymással való reális összehasonlíthatóságát is.
d) Fel kell venni a kísérlet adatait:
- az elsõ vegetációs idõszak végén (megmaradás, pótlásigény),
- az 5-tel osztható életkorokban,
- minden nevelõvágás elõtt,
- egészségi állapotban, növekedésben észlelt jelentõs változás esetén,
- fajtabejelentéskor és helyszíni bírálatok elõtt,
- a tervezett vágáskor fele idõpontjában.
e) A már minõsített, de tartamkísérletekben továbbra is megfigyelt fajtákról való adatközlést a Minõsítõ Intézet a fajtafenntartás idõarányos teljesítése alapfeltételének tekinti és ismeri el.
f) Meg kell szervezni a kísérleti adatok tárolásának számítógépes rendszerét. A rendszert a Minõsítõ Intézettel egyeztetve célszerû kialakítani.
8.2. A fajtabélyegek és a DUS vizsgálatok
a) Készíteni kell a megkülönböztethetõség mint kötelezõ fajtakritérium igazolására szolgáló (UPOV-módszer szerinti, fajtaoltalmi célú) és gyakorlati fajtaazonosításra alkalmas fajtaleírást is.
b) Az erdészeti fajok közül a nyárra, fûzre, és lucfenyõre van kidolgozott UPOV módszertani útmutató. A fajtaleírás készítésekor ezt kell alkalmazni. Más fajok esetében ezek analógiájára egyszerûbb leírást kell készíteni.
c) Klóncsoportok, klónösszeállítások esetén a leírás klónonként is szükséges.
d) Magtermõ klónösszeállításokban a megkülönböztethetõséget a klónokra kell értelmezni.
e) Szintetikus fajtáknál a homogenitást a lényeges gazdasági jellemzõkre kell értelmezni, az egyes komponensek fenológiai és morfológiai különbözõsége ez esetben természetes.
f) A homogenitás és stabilitás vizsgálatát a fajtakísérletek parcelláin álló egyedek és a csemetekerti szaporítások közvetlenül mérhetõ tulajdonságainak középértéke és szórása statisztikai vizsgálata alapján kell elvégezni.
g) Fokozatosan be kell vezetni a biokémiai vizsgálati eljárásokat (gél-elektroforézis, terpénanalízis, HPLC, RFLP, RAPD DNS stb.). A nemesnyár, fûz, akác és lucfenyõ egyklónú és klóncsoport genetikai jellegû fajták, valamint a magtermõ klónösszeállítások törzsfaklónjai ezzel az eljárással egyértelmûen azonosíthatók.
8.3. Gazdasági értéket meghatározó tulajdonságok
A fajtánként súlypontosan vizsgálandó értékmérõ tulajdonságokat meg kell határozni.
8.3.1. Közvetlenül mérhetõ adatok
Fafajonként jellemzõen:
a) Famagasság 4 m-ig 10 cm-es, felette 0.5 m-es pontossággal.
b) Évi magassági növekedés (cm).
c) Mellmagassági átmérõ (két egymásra merõleges irányból való mérés átlaga, mm pontossággal). Átmérõ helyett megadható a mellmagassági kerület is. 5 éves korig (vagy 4 méter magasságig) tõátmérõt kell mérni.
d) Mért adatokból számított átlagos fatérfogat, területegységre vetített fatérfogat.
e) Körlap, és fatérfogat-növedék.
f) A törzs és az ágak által bezárt szög, 5°-os osztályok szerint.
g) Finomágúság bonitált skála vagy az ág és a törzs átmérõjének aránya szerint.
h) Erdei faválasztékok kihozatala álló vagy döntött fákon végzett választékbecslés szerint.
i) Kéregszázalék, kitermelési apadék mért adatok alapján.
j) Szaporítóanyag tulajdonságok: mag-, dugványprodukció, csírázóképesség, megeredési %, megmaradási %, nevelési technológia iránti igényesség.
k) Speciális egyéb tulajdonságokat (pl. beltartalom, díszérék) felmutató fajta esetén a speciális igény kielégítésére jellemzõ mért vagy bonitált adatok.
l) Méhlegelõt javító fajtáknál
- virágzási idõ kezdete, vége, idõtartama,
- cukorérték,
- korai és kései virágzás mértéke,
- nektárkiválasztó képesség.
m) Magtermesztõ ültetvényeknél
- a törzsfaklónok magtermesztési értéke,
- toboz- (mag) termésmennyiség,
- kihozatal tiszta magban,
- ezermagtömeg,
- léha magok aránya,
- csirázóképesség, csirázási erély,
- magtermés egyenletessége, virágzásbiológia.
8.3.2. Beltartalmi értékek
Faminõség
Bejelentéskor legalább fiatalkori faminõségi adatokkal kell rendelkezni. Nemesnyár, fûz és akác klónfajtáknál, valamint azon fajták esetében, amelyeket speciális faminõségi kritérium alapján terveznek a választékba illeszteni a Minõsítõ Intézet által kialakított metodikájú faminõség-vizsgálat szükséges.
Vizsgálni kell a
- testsûrûség (meghatározott nedvességtartalom mellett g/cm3 vagy kg/m3),
- rosthosszúság,
- nyomó- és hajlítószilárdság,
- ütõ-törõ szilárdság értékét.
A vonatkozó faipari szabványok alapján meg kell határozni a fajta faanyagának javasolható vagy lehetséges felhasználási területét (pl. lemez-, fûrészipar, farostlemez-ipar, forgácslapgyártás).
8.3.3. Termõhelyi adatok
A kísérleti helyszínrõl részletes termõhelyi felvételt kell készíteni. A "Kísérleti leírás"-hoz csatolni kell a "T-lapot" és a talajvizsgálati jegyzõkönyvet. Éghajlati és idõjárási tényezõk esetén a legközelebbi meteorológiai állomás adatait kell figyelembe venni.
8.3.4. Erdõvédelmi adatok
A fajta erdõvédelmi jellemzõit az alapfaj számára kiemelten fontos
- abiotikus tényezõkkel szembeni tûrõképesség,
- kórokozók és károsítók megjelenésének (tüneteinek) gyakorisága és fokozatai számbavételével (bonitálásával) kell meghatározni.
Közölni kell a mér jellemzõk abszolút és a kontrollkezelésekhez (standard fajtákhoz) viszonyított relatív gyakoriságát.
8.3.5. Termesztéstechnológiai adatok
Adatokat kell közölni a fajta termesztéstechnológia iránti igényességérõl, a külterjes kezeléssel szembeni tûrõképességérõl, a várható (elõre jelezhetõ) erdõnevelési, erdõmûvelési tulajdonságairól, termesztésének/kitermelésésnek gépesíthetõségérõl.
Az adatokat naturális formájukban (munkaóra/1000 db, gépóra/m2. gépóra/ha stb.) kell a kísérleti naplóba feljegyezni.

6. számú melléklet a 91/1997. (XI.28.) FM rendelethez
AZ ERDÉSZETI SZAPORÍTÓANYAGOK KÜLLEMI TULAJDONSÁGAINAK KÖVETELMÉNYEI
1. SZAPORÍTÓ ALAPANYAGOK

1.1. Vetõmagvak
LOMBLEVELÛ FÁK
Magyarországi követelmények Az Európai Uniós tagállamok követelményei
A növényfaj neve Tisztaság legalább Csírázó, illetve Más erdészeti faj magjának
életképesség legalább maximális részaránya
1. oszt. 2. oszt. 1. oszt. 2. oszt. (a súly százalékában)
% % % % %
Acer pseudoplatanus
hegyi juhar 90 85 80 50
Alnus glutinosa*
mézgás éger 85 70 60 30
Carpinus betulus
gyertyán 70 60 80 50
Carasus (Prunus) avium
madárcseresznye 97 95 95 80
Fagus sylvatica
bükk 98 80 80 50 0,1
Fraxinus excelsior
magas kõris 95 80 85 50
Fraxinus angustifolia ssp. parannonican
magyar kõris 95 80 85 50
Juglans nigra
feketedió 99 98 85 60
Populus alba*
fehérnyár 95 80 90 70
Populus canescens*
szürkenyár 95 80 90 70
Quercus cerris*
cser 98 95 80 50
Qercus patraea*
kocsánytalan tölgy 98 95 80 50 0,1 (1)
Quercus robur*
kocsányos tölgy 98 95 90 60 0,1 (1)
Quercus rubra*
vöröstölgy 98 97 80 60 0,1
Robinia specudoacacia*
fehér akác 98 90 80 60
Tilia cordata
kislevelû hárs 95 85 85 60
Tilia tomentosa
ezüst hárs 95 90 80 60
TÛLEVELÛ FÁK
Magyarországi követelmények Az Európai Uniós tagállamok követelményei
A növényfaj neve Tisztaság legalább Csírázó, illetve Más erdészeti faj magjának
életképesség legalább maximális részaránya
1. oszt. 2. oszt. 1. oszt. 2. oszt. (a súly százalékában)
% % % % %
Abies alba*
jegenyefenyõ 95 80 60 30 0,1
Larix decidua*
vörösfenyõ 95 75 50 20 0,5 (2)
Larix kaempferi*
japán vörösfenyõ 95 75 50 20 0,5 (2)
Picea abies*
lucfenyõ 97 85 85 60 0,5
Picea stichensis*
szitkafenyõ 97 85 85 60 0,5
Pinus sylvestris*
erdeifenyõ 99 90 95 70 0,5
Pinus nigra*
feketefenyõ 99 90 95 70 0,5
Pinus strubus*
simafenyõ 99 90 90 70 0,5
Pseudotsuga menziesii*
duglászfenyõ 95 80 85 40 0,5
Megjegyzés
A *-gal jelölt fafajok esetében a csírázóképesség a javasolt vizsgálat.
1 Más Quercus fajok magjának elõfordulása 1%-ig nem tekinthetõ tisztátlanságnak.
2 Más Larix fajok majának elõfordulása 1%-ig nem tekintendõ tisztátlanságnak.
A mintavételre az MSZ 6354-1 szabvány követelményeit kell alkalmazni.
A magvizsgálat az MSZ 6354-2.. MSZ 6354-8 szabványsorozat elõírásai szerint végzendõ.
A fel nem sorolt erdészeti fajok követelményeit a MSZ 13385-1 tartalmazza.
1.2. Vegetatív szaporító alapanyagok
1.2.1. Populus sp. vegetatív szaporító alapanyaga.
A szaporítóanyag tételnek legalább 95%-ban kifogástalan, a kereskedelemben szokásos vegetatív szaporítóanyagot kell tartalmaznia. A tétel kereskedelemben szokásos, kifogástalan voltát méretbeni, egészségi állapotot jellemzõ és minõségi tulajdonságok határozzák meg.
1.2.1.1. Minõség és egészségi állapot.
Nem tekinthetõ kifogástalannak és a kereskedelemben szokásosnak az a vegetatív szaporító alapanyag, amely
a) nem kellõképpen befásodott (a zöld- és gyökérdugvány kivételével),
f) fája simudugvány esetén 1, bot-, illetve karódugvány esetén 2 vegetációs periódusnál idõsebb,
c) alakja erõsen görbült, villás vagy elágazó,
d) kettõnél kevesebb jól fejlett rügyet tartalmaz (kivéve a zöld- és gyökérdugványt),
e) egy vagy több egyenetlen metszési felületet tartalmaz,
f) a felsõ metszési felület az alatt lévõ rügy csúcsától számított 5 mm-nél magasabb fekszik,
g) fás dugvány esetében a bél aránya az átmérõ 1/3-ánál nagyobb,
h) rügyei fakadóban vannak, azaz a rügypikkelyek 2 mm-nél jobban megnyúlnak,
i) kötegelés során a csomagolási egységen belül fordított állású,
j) a megadott mérettõl 5 mm-nél nagyobb mértékben elér,
k) részben vagy egészében kiszáradt, sebes vagy kérge elvált,
l) kórokozók és károsítók okozta elhalások, rágások, elszínezõdések láthatók rajta,
m) más, a továbbszaporíthatóságot kizáró elváltozást szenvedett.
Az a), c) és d) pont kívánalmai a gyökér- és zölddugványokra nem vonatkoznak.
1.2.1.2. Mérethatárok
A mérethatárok csak az Aigeiros szekció és hibridjeik (Populus X euramericana, Populus X interamericana) vegetatív szaporító alapanyagra vonatkoznak, a zöld- és gyökérdugványok kivételével.
Osztály Hazai követelmények Európai Uniós elõírások
I. osztály minimum 15 cm és 8 mm átmérõ minimum 20 cm és 8 mm átmérõ
II. osztály minimum 15 cm és 10 mm átmérõ minimum 20 cm és 10 cm átmérõ
Az átmérõt a felsõ (vékonyabb) metszlapnál kell mérni
A bél aránya az átmérõnek maximum 1/3-a lehet.
1.2.2. Valamennyi, az 1. számú melléklet szerinti faj vegetatív szaporítóanyaga, a Populus nemzetség kivételével.
Nem tekinthetõ kifogástalannak és a kereskedelemben szokásosnak az a vegetatív szaporító alapanyag, amely
a) minõségi hibás, vagy nem megfelelõ növekedésû
b) egy vagy több egyenetlen metszési felületet tartalmaz,
c) mérete vagy kora miatt szaporításra nem alkalmas,
d) kötegelés során a csomagolási egységen belül fordított állású vagy a megadott mérettõl 5 mm-nél nagyobb mértékben eltér,
e) részben vagy egészben kiszáradt, sebes vagy kérge elvált,
f) kórokozók és károsítók okozta elhalások, rágások, elszínezõdések láthatók rajta,
g) más, a továbbszaporíthatóságot kizáró elváltozást szenvedett.
Valamennyi felsorolt követelményt az adott faj sajátosságainak megfelelõen kel értékelni.

2. ÜLTETÉSI ANYAGOK

A szaporítóanyag tételnek legalább 95%-ban kifogástalan, a kereskedelemben szokásos szaporítóanyagot kell tartalmaznia. A tétel kereskedelemben szokásos, kifogástalan voltát méretbeni, egészségi állapotot jellemzõ és minõségi tulajdonságok, valamint a kora határozzák meg.
2.1. Minõség és egészségi állapot
A következõ táblázat tartalmazza az egyes nemzetségekre és fajokra nézve mindazon fogyatékosságokat, amelyek az ültetési anyag kifogástalan és kereskedelembe szokásos voltát kizárják. Valamennyi követelményt az adott fajra, illetve fajtára, valamint az ültetési anyagnak erdõsítésre való alkalmasságára tekintettel kell érteni.
Fogyatékosság, amely a kifogástalan, JF B A MK
kereskedelemben szokásos minõséget kizárja LF VF EF DF KST NNY A vege- CS É FD FNY
SITF FF KTT mag tatív SZG MCS H SZNY
a) be nem forradt sebek (kivéve a felesleges
csúcshajtás eltávolításakor, metszésekor, és
az oldalágakon lévõ sebzéseket) + + + + + +(6) + + + + + +
b) részben vagy egészben kiszáradt ültetési anyag + + + + + + + + + + + +
c) erõs törzsgörbület + + + + + + + +
d) több törzsû ültetési anyag + + + + + + + + + + + +
e) vesszõ több csúcshajtással + + + + + +
f) tökéletlenül fásodott vesszõ és oldalágak +(1) +(1) +(2) + + + + + +
g) vesszõ egészséges csúcsrügy nélkül +(1)+(1) +(1) +(1) + + + +
h) elágzás hiánya vagy tökéletlen volta + + + + +
i) az ez évi tûlevelek erõs, életképességet
befolyásoló károsodása + + +
j) sérült gyökérnyak (4) + + + + + +(3) + + + + + +
k) erõsen összecsavarodott vagy visszahajló
fõgyökér + + + + + + + + +
l) hiányzó vagy erõsen megcsonkított oldalgyökerek + + + + +(5) + + + + + +
m) károsító, kórokozó szervezetek okozta elhalások,
rágás és egyéb súlyos kórképek + + + + + + + + + + + +
n) felismerhetõen a szakszerûtlen faiskolai tárolás,
felmelegedés, erjedés vagy rothadás okozta károk + + + + + + + + + + + +
(1) Kivéve a vegetációs periódus alatt kiemelt (burkoltgyökerû) ültetési anyagot.
(2) A Populus deltoides ssp. angulata klónjai kivételével.
(3) A faiskolában visszavágott Populus sp. és klónok kivételével.
(4) A bot- és karódugványok kivételével.
(5) A Quercus rubra L. (vöröstölgy) kivételével.
(6) A hibás dugványtermelés (magas rügy feletti metszlap) miatti korhadt csonk is.

2.2. A Kor- és méretbeni követelmények
2.2.1. Erdészeti fajok a Populus sp. és Salix sp. fajtái kivételével
A korra és méretre vonatkozó Európai Uniós követelmények iskolázott ültetési anyagokra érvényesek.
A kor megállapításánál teljes éveket kell alapul venni úgy, hogy minden megkezdett vegetációs periódus teljes évnek számít.
A vegetációs periódus megkezdetnek számít
a) ha az ültetési anyag olyan csúcshajtást fejlesztett, amelyen még nincs alvó rügy, de a csúcshajtás hossza legalább az elõzõ évi hajtásnövekedés 1/4-ét elérte,
b) amennyiben az ültetési anyag rövidebb csúcshajtást fejlesztet, de ezen legalább egy alvórügy van.
A magasság 30 cm alatti ültetési anyag esetében +- 1 cm, 30 cm feletti ültetési anyag esetében +-2,5 cm pontossággal kell mérni.

A melléklet a továbbiakban táblázatokat tartalmaz, melyek a Magyar Közlöny 1997. évi 105. számának 7569-7573. oldalán találhatók.
Ezeket a táblázatokat az adatbázis csak kép formájában tartalmazza.

7. számú melléklet a 91/1997. (XI.28.) FM rendelethez

A melléklet a Magyar Közlöny 1997. évi 105. számának 7574-7576. oldalán található.
A mellékletet az adatbázis csak kép formájában tartalmazza.